A századforduló híres építésze, Kós Károly által tervezett Wekerletelep 1908 és 1925 között épült a kor egyik legnagyobb szociális lakásépítési programjaként. Egészséges, emberléptékű otthont akartak teremteni a budapesti és a vidékről odaköltöző munkáscsaládoknak. Több mint ezer ház és összesen 4412 lakás épült. Az utcák sugaras elrendezése, a tágas belső udvarok és a kertekkel övezett házak egyfajta falusias hangulatot idéztek egy központi főtérrel a nagyváros peremén.
Ez az építészeti koncepció – jóval azelőtt, hogy a fenntartható várostervezés fogalma megszületett volna – már magában hordozta a környezettudatos szemléletmódot. Építésekor mintegy 50 ezer fát, köztük 16 ezer gyümölcsfát ültettek el, a kerítések mellé pedig sok helyen ribizlibokrok kerültek – magyarázza Tracey Wheatley, a 2008 óta működő Átalakuló Wekerle civil szerveződés egyik alapítója. A lakótelep 2011 óta a nemzetközi Átalakuló (Városok) Hálózat tagja. A mai Wekerle azonban már nem csupán kulturális örökség, hanem egyben próbatétel is: hogyan lehet egy százéves városrészt, egy műemléki jelentőségű területet megőrizni úgy, hogy közben megfeleljen a 21. század környezeti kihívásainak?
Ahol a kerítés is összeköt
A Wekerletelep különleges ereje a közösségben rejlik. A szomszédok együtt szerveznek termelői piacot, közös komposztálót, faültetést. Az általuk ültetett, biodiverzitást éltető növények segítik a beporzókat, és enyhítik a nyári hőséget. A közösségi élet szempontjából meghatározó a hat évvel ezelőtt létrehozott, szövetkezeti alapon működtetett Közös nevű közösségi tér, kávézó és konyha, ahol Tracey-vel is találkoztunk. A helyi élelmiszer, a zöld tudatosság és a csomagolásmentesség összeköti az idelátogatókat. A hangulatos retró tér otthont ad wekerletelepi közösségi kezdeményezéseknek is, legyen szó akár egy-egy előadásról, beszélgetésről, főző-sütő-befőző foglalkozásokról. Konyhája húsmentes ételekkel, egészséges italokkal várja a vendégeket piacnapokon szerda és csütörtök délután. A wekerlei kispiac különlegessége, hogy délután, munka után is látogatható. A kistermelők portékái között minden megtalálható, ami egy nagyobb vásárcsarnokban is. Nem ettünk még ilyen finom gomolyasajtot sehol máshol, erősítettem meg Tracey-nek, akit Monori Attila, egy Pátyról bejáró méhész is üdvözölt.
– A Wekerle kis kertjeiből nőtte ki magát továbbá a Wekerlei Kertbarát Kör (WekKer) kezdeményezés, amely ökokertész-tanfolyamaival, nyitott előadásaival, természetbe, génbankokba, ökológiával foglalkozó, falvakba irányuló terepnapjaival és komposztprogramjával igyekszik megszerettetni a termelői tevékenységet a helyiekkel – számolt be Tracey.
Meghatározó esemény volt a közösség életében, amikor a 9. és a 19. kerület határán fekvő Kiserdőt óvták meg attól, hogy egy utat keresztülvezessenek rajta. A helyiek páratlan gyorsasággal szerveződtek és fogtak össze a természetes zöldfelületért, amely a városrészt hűti a hőségben, és a közösség számára is meghatározó. Játékos vetélkedőket is szoktak szervezni itt a gyerekeknek – mesélte Ferenczi Istvántól, a Van más út – Összefogás a Kiserdőért Egyesület vezetője.
A lakótelep építésénél a tervezők tudatosan hagytak nagy zöldfelületeket, tágas udvarokat és kiskerteket. Ez a mai napig hatalmas érték, miközben a belvárosban egyre-másra tűnnek el a zöldek, és hosszadalmas munka az újak telepítése. Évente kétszer garázsvásárokat is tartanak. Megnyitják kapuikat a lakóházakhoz tartozó kertek, ahol az árusok és a vevők használaton kívüli tárgyakat adhatnak-vehetnek. Idén 65 helyszínen mintegy háromszázan kínálták a dolgaikat, amelyek között több ezren válogattak – tudtuk meg a vásár egyik szervezőjétől, Varga Fruzsinától.
– A garázsvásár elsődleges célja, hogy körforgásban tartsuk a használati tárgyainkat, és a már nem használt portékák valaki mást boldogítsanak. Minden tárgynak története van, a nagymama régi zsírosbödönjétől egészen a kinőtt pulcsiig vagy a már nem használt játék építőkockákig. Az esemény nem a gyors üzletkötésről, hanem barangolásról, felfedezésről, beszélgetésről, egyéb programokról szól. Minden kert adományt is gyűjt valamilyen jótékony célra.
A lakótelep emberléptékű jellegét maguk az itt lakók is megerősítették. Fruzsina szerint lehetetlen kimozdulni az utcára úgy, hogy ne fusson össze az ember ismerős arcokkal. A tér és annak használata visszahat az emberek közösségi életére is, ösztönzi őket rá: a telkek egymáshoz szorosan illeszkednek, az itt élők az átlagos budapestinél jobban ismerik a szomszédjaikat: kerítésen keresztül boroznak és beszélgetnek egymással – akárcsak egy faluban.
Szigetelés kalákában
Egy városrész karbonlábnyomát alapvetően a fűtés és hűtés határozza meg, így a zöld átállásban az energiahatékonyság kérdései sem hagyhatók figyelmen kívül. A wekerletelepi házak eredeti szerkezetei nem felelnek meg a modern követelményeknek, a közlekedési terhelés nőtt, a zöldfelületek fenntartása komoly szervezést igényel. Mindez a lakóikat is próbatétel elé állította. Az egyik legnagyobb kihívást az energetikai és a műemlékvédelmi szempontok közötti egyensúly megtartása jelentette. A régi, díszes homlokzatok és nyílászárók cseréje nem egyszerű, ugyanakkor a lakók egyre inkább keresik az alternatív, környezetbarát módszereket is. Ennek eredményeképpen jött létre az Energiahatékony Wekerle program. Egyre több háznál jelennek meg a korszerű, városképhez illeszkedő nyílászárók, hőszivattyús rendszerek, napelemek.
Szalkai-Lőrincz Ágnestől, a program egyik szervezőjétől tudjuk, hogy a kezdeményezés helyi önszerveződésre épül, eszközmegosztással, bemutatókkal, információgyűjtéssel. Ezek közül is kiemelkedők a hőkamerás felvételek, amelyek az épületek átalakításában segítenek. Az ablakszigetelési programban a lakók saját kezűleg is megélhették, hogyan kell nyílászárókat szigetelni, ami ugyancsak közösségi élmény volt.
A közlekedés terén is kihívás a fenntarthatóság. A szűk utcák miatt a lakók igyekeznek tudatos autóhasználattal és kerékpározással csökkenteni a terhelést. A Wekerle szerkezete ugyan nem kedvez a nagy átmenő forgalomnak, de az autóparkolás továbbra is megoldásra vár.
– A fenntarthatóság közösségi szinten is napi gyakorlat, legyen szó ház előtti kertészkedésről, szomszéddal való csereberéről vagy közös faültetésről. Mindezekbe a gyerekeket is igyekszünk bevonni
– emelte ki Tracey.
A városi gyerekek közül sokan már nem tudják, hogy amit levesznek a boltban a polcról, honnan jött, miből készült, és hogy mi minden kellett ahhoz, hogy az a termék elénk kerüljön. A Wekerlén ezért igyekeznek nagy hangsúlyt fektetni a nevelés-szemléletformálás kérdéskörére. A Koós Károly Általános Iskolában (Ökoiskola) Sznopka Gabriella fogja össze az iskola környezetvédelmi programját. Egy tanórán azt láttuk, hogy a tanulók az állatvilággal kapcsolatos elgondolkodtató, játékos, önreflexióra ösztönző feladatokat kaptak, amelyeket szívesen oldottak meg. Zárásként néhány új növényt ültettek, és kihelyeztek néhány mókus- és a madárodút is. Az Átalakuló Wekerle igyekszik együttműködni az iskolával, a magaságyások telepítése például közös projekt volt.
A wekerlei gyerekek közétkeztetésének minősége egy időben messze elkerülte az igényeket, és ezt a Nébih is megállapította. – Ez hívta életre a Kispesti Civilek a Közétkeztetésért nevű szervezetet, amely egy egészségesebb, fenntarthatóbb menzát igyekszik biztosítani a gyermekeknek. Helyi alapanyagok minél szélesebb körű bevonására törekszenek, illetve szemléletformáló tevékenységekkel, közös főző-sütő eseményekkel aktívan formálják a lakók életét – hangsúlyozta Tracey.
Nem könnyű feladat ötvözni megannyi szempontot a kulturális örökség védelmétől a modernizáción át egészen a környezetvédelemig. Az Átalakuló Wekerle egyszerre őrzi a lakótelep múltját, és keresi a jövő útját. Sorsa túlmutat saját határain, hiszen tanulságos lehet Budapest más részei, sőt más városok számára is.
