– Remélem, szökési terv.
– Hogy mi?
– Hát, így old kereket a Fidesz nevű entitás, miután félkészre tették az országot, és ez valami galaktikus térkép. Persze űrhajó helyett hasznosabb lenne egy féreglyuk, amin mind kiférnek, és nem korlátozott a helyek száma, mint egy washingtoni Wizzair-gépen.
– Jó, de miért van rajta egy pöcs?
– Egy??
Itt és most eltekintenénk a további, szakszerű, avagy botcsinálta elemzésektől, de barátim, kurva nagy szarban vagyunk, ha ez a nyomi mindmap, amitől jojózik a szemünk, nem egy meglágyult elme riasztó kivetülése, hanem ténylegesen a megreformált magyar gazdaság, az adórendszer, a nyugdíjasok, meg az egész országunk jövője. Bár már az is vágyvezérelt gondolat, hogy a kórság itt csupán a vezetőre korlátozódik (lásd még: „Nincsen baj, itt még soha senki nem ment tönkre, mióta én vagyok kormányon. Mióta mi vagyunk kormányon.” Dikk!). Értem, hogy fontos rámutatni az egyértelmű hazugságokra, amiket az inkriminált interjúban a kormányfő elpotyogtatott, meg arra, hogy az állítólagos tabuk nélküli beszélgetés legérdekesebb részei azok voltak, amiről nem beszélt, amit meg mondott, azt már úgyis hallgattuk bőven eleget. És le lehet szedni a keresztvizet Rónai Egonról meg az ATV-ről is („Majd akkor jövök többször, ha magukat nem külföldről fizetik” – búcsúzott vigyorogva Viktor, tehát azt se tudja, ki van a fizetési listájukon? Persze egyszerűbb azt megjegyezni, ki nincs, és őket rendületlenül ügynöközni), csakhogy ha megtesszük,
megint belekerülünk abba a labirintusba, hogy Őróla beszélünk, az ő arroganciájára, nyilvánvaló manipulációira harapunk rá, mint a hármas horgokkal díszített műcsalira, és az ő egészsége miatt aggódunk, holott a sajátunkért meg a nemzetünkért kéne. Miért nem beszélünk végre magunkról!?
Mi több, már mörcs is lett a „jegyzetéből”, lehet rendelni hieroglifás pulcsit, bögrét, babaruhát, kifestőt, tetoválást(!!!), esetleg szobrot nem állítanának neki? Úgyhogy teszek mindannyiunknak egy szívességet, és ezt a témát itt le is zárom. Sőt, már ezt az egész Fidesz-ügyet is szívesen lezárnám. Hol van már a halloween, hogy még mindig pártzombikkal kelljen hadakozni, akik jobban tolják a nyilvános arcra esést (például mert nagyobb az arcuk), mint az orosz humanoid robotnak két virtuális vodka után, vö. Kocsis „Zokoghatnak a tiszás pupákok” Máté, és Semjén „Két hét alatt többet tettem a gyerekekért, mint több ellenzéki politikus egész életében” Zsolt. Vagy olyan közbeszerzésvámpírokkal, akik egy velük készült interjúhoz is legfeljebb a nevüket és az arcukat adják. Mert ki sem néznénk belőlük, hogy olyan igazságokra futja nekik, amiket bár másokra mondanak, valójában saját magukról beszélnek (Mészáros Lőrinc (píárosa) a függetlenmérvadó Indexnek: „Sok újságíró inkább politikai aktivistaként viselkedik, formálni akarja a politikát, az országot, a közvéleményt”, illetve „nem követem a zebrák vonulását, és nem hiszem, hogy lennének ott. Ez inkább politikai bullshit.”) Inkább ez az interjú tűnik jókora bullshitnek, már ha elfogadjuk, hogy ismer ilyen szót a gondolomnemgyalog, a király hűséges erszényhordozója, aki kevesebb mint 25 év alatt egyes-egyedül építette fel számos ágazatban sikeres vállalatbirodalmát, bár azt sosem tagadta, hogy „a 2010-es kormányváltás valóban nagy hatással volt a magyar gazdaság egészére”. Csurran-cseppen, mint szerinte minden magyar cégnek, hiszen ő nem is hiszi, hogy létezik „baloldali” vagy „jobboldali” vállalkozó. Nyilván, mert ahonnét ő néz a magyar társadalomra, ezek a különbségek már eltörpülnek, a versenytársak meg szabad szemmel sem láthatók.
Hagyjuk is a parasztvakítást, inkább idézzünk egy másik, valódi interjúból, amit Magyar Péter a 24.hu-n Nagy Józsefnek adott:
„– Korábban, belülről hogyhogy nem látta ezt az embertelenséget?
– Lehet, hogy naiv voltam. Azt hittem, van egy magasztos cél, a polgári, erősödő, szuverén, európai Magyarország. Azt hittem, a miniszterelnöknek vannak távlatos céljai, van küldetéstudata. Abban is tévedtem.
– Ma már azt gondolja, hogy nincs neki?
– Világossá vált, hogy nincs, és az is világos, hogy a rendszer a velejéig romlott, nem reformálható meg. Pedig még az európai parlamenti választások fényében is lett volna mód megújulni, ehelyett azóta még inkább fullba tolják a kretént.” Ez egy pontos, világos állásfoglalás, semmi mellébeszélés, mórikálás, sem olyan kriptahangulatú beállított fotók, amiket a miami idősotthon halottsminkese segedelmével hoztak létre bizonyos kreatívok, Ondi fotóját mintegy véletlenül a tükörglancos asztalon felejtve, egyenesen a kamera felé fordítva, amiktől a hideg rázza ki az óvatlan olvasót.
Akadnak véleményformálók, köztük Tóta W. Árpád, aki szerint ha valaha bekövetkezik a kormányváltás, „innen nem nehéz felfelé indulni, elég csak abbahagyni a Fidesz-specifikus állatságokat”. Mit sem áhítanánk jobban, még ha nem is alszunk jövő április közepéig, mert az ármány sem alszik, csak az amerikai elnök barátunk szundikál békésen egy meetingen az ovális irodában (közelről megnéztük, ahogy Donald Trump látványosan küzd az álmossággal – Washington Post).
És miután a Newsweeket is elolvastuk (Ez hihetetlen: huszadik életévét töltötte be az agy nélkül született nő), igazából már semmin sem lepődünk meg, ami ezen a bolygón történik. Hányan lehetnek még a sorstársai?
