– Támogatóinak azt üzente a közelmúltban: „ha végül ott végzem, ahol a bíráimat mozgósítók helye lenne (tehát a börtönben), akkor is nagy dolog életemben ez az időszak, méltó utolsó szakasza annak”. Rossz érzésem támadt, amikor olvastam. A halálra készül?
– Illő, hogy készüljek rá. Már abban a korban vagyok, és annyi kedves barátom ment el… Gondolok például a templomunkat tervező Nagy Bálintra, vagy Rajk Lacira, Szilágyi Sacira, György Péterre… Donáth Lacira, akivel megbeszéltük – pár évvel fiatalabb nálam –, hogy ő fog engem temetni, és az egy vidám temetés lesz. Erre fogja magát, meghal, nekem kell eltemetnem őt. A Biblia is azt mondja, hogy az ember életének ideje hetven esztendő, legfeljebb nyolcvan. Nincs bennem olyasmi, hogy jó lenne már aludni, megszabadulni mindentől, de hát 74 éves vagyok.
– Az utóbbi években megromlott az egészségi állapota. Összefüggésbe hozható-e ez azzal, hogy a fideszes hatalom másfél évtizede szisztematikus hadjáratot folytat a rászorulókon segítő egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen?
– Biztos, hogy van összefüggés. Az ember romlandó, minden hat rá. Én egyébként is egy ilyen befelé emésztődő alkat vagyok. A szívemmel soha nem nem volt baj, most viszont pacemakert kellett beültetni. Korábban kihordtam lábon egy infarktust, a vizsgálatok szerint az egyik szívkamrám gyenge fokon működik. Az orvos tréfásan megkérdezte, hogy nem ért-e valamilyen megrázkódtatás az utóbbi időben. Aztán elnevette magát, és legyintett. Így van ez: a lelki teher, az emésztődés megviseli az embert. Sok mindent nem lehet feldolgozni, csak hordozzuk magunkban. Nincs olyan, hogy bizonyos idő múlva ezek elparázslanak, eltűnnek. Benne maradnak a lelkünkben a képek, a történetek, a sorsok, olyanfajta terhek, amelyeket nem lehet kiszellőztetni.
– Visszautasítja a vádat, hogy társaival hivatalos személy elleni erőszakot követett volna el 2022 februárjában, amikor az adóhatóság házkutatást tartott az önök székhelyén, a Dankó utcában. Az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kéri. Miért gondolja, hogy akár letöltendő börtönbüntetés is lehet a vége?
– Azért, mert a felfüggesztés abban az esetben áll fenn, ha beismerem a „bűnt”. Én nem óhajtom beismerni. Csak az irodámba szerettem volna bemenni. Előtte értesítettek a munkatársaim, hogy zöld ruhás emberek benyomták az ajtót és pakolják az iratokat. Sejthettem, hogy hatósági személyek, de erről hivatalos tájékoztatást nem kaptam. Nem volt házkutatási parancs, hatósági tanú se volt. Fel kellett volna szólítaniuk, hogy adjam oda a kért iratokat. Külön szobában őriztünk a NAV számára minden iratról másolatot, soha nem titkoltunk el semmit. Nem akadályoztuk a munkájukat.
Ennek az egésznek az égvilágon semmi más értelme nem volt, csak a megfélemlítés, az, hogy erődemonstrációt tartsanak.
– Miért állna érdekében a hatalomnak mártírt csinálni Iványi Gáborból azzal, hogy rács mögé küldi?
– Az eszem azt súgja, hogy nem áll érdekében. Ez öngól. Ha azonban következetesek, és én azt mondom, nem ismerem el a bűnösségemet, akkor be kell, hogy zárjanak.
– Több ezren vettek részt a minap a Dankó utcában tartott szolidaritási demonstráción. Az egyik felszólaló, Haraszti Miklós ironikusan arról beszélt, hogy ön elkövetett egy „szarvashibát”: megtagadott egy közös politikai reklámfotót a „kalandor útjára akkor elindult valahai támogatottjától”, azaz Orbán Viktortól. Valóban ezzel vívta ki a jelenlegi miniszterelnök haragját?
– Az igazság az, hogy nem tudom, és nem is érdekel, mivel vívtam ki a haragját. Csak tippem van. Egyébként az első Fidesz-kormány idején Balog Zoltán, a mostani református püspök közvetítette azt az üzenetet, hogy „közelebb kellene mennem a tűzhöz”: ha kiállok egy fotóra Orbán Viktorral, akkor kiemelt támogatást kapok. Akkor én az SZDSZ soraiban ültem a parlamentben, mondtam Zoltánnak, hogy ellenzéki képviselőként nem fényképezkedhetek a miniszterelnökkel. Kiemelt támogatást se szeretnék, nekem elég annyi, ami törvényesen jár. Lehet, hogy ez ütötte meg Orbán Viktor fülét.
Szerintem ugyanis törvénytelenül cselekszik, ha benyúl a költségvetés zsebébe, és a jogszerűen járó pénzeken kívül külön támogatásokat ad az egyházaknak. Talán úgy értékelte, hogy azt mondom: nekem nem kell lopott pénz.
Csak erre tudok gondolni. Igaz, többször nyilvánosan bíráltam Orbán Viktort, de bíráltam Gyurcsány Ferencet is, akivel pedig nem voltam rosszban. Nem mániám, hogy támadjam Orbán Viktor kormányát. Ha rendesen végezné a dolgát, akkor egy mukkot se szólnék. Nem kívánok haragban lenni senkivel, de úgy gondolom, nekem nem régmúlt idők dolgaiban kell állást foglalnom, hanem olyan ügyekben, amelyek a magam korában történnek. Hívő ember vagyok. Sokkal nagyobb úr előtt kell megállnom és számot adnom, mint Orbán Viktor.
Több ezren gyűltek össze az Iványi Gáborék melletti szolidaritási demonstráción a Dankó utcában– Bőven van összehasonlítási alapja: mi a különbség – vagy éppen a hasonlóság – a kádári pártállamban és a mai autokratikus rendszerben elszenvedett üldöztetés között?
– Nehezen tudok válaszolni erre. Lehet, hogy azért, mert ötven évvel fiatalabb voltam, de a Kádár-rendszert – szó nincs arról, hogy visszasírnám – könnyebben viseltem. Attól nem vártam mást. Most viszont elvileg egy többpárti demokráciában élünk, amit bizonyos szempontból mégis embertelenebbnek tartok. Mondok egy példát. A Kádár-korszakban, miközben politikai alapon hatósági eljárás folyt ellenem, a négy gyerekemre hivatkozva beadtam egy kérelmet szociális lakásra. Megkaptam a lakást. Az esetemben ma ez teljességgel elképzelhetetlen lenne, és nem csak azért, mert nem épülnek szociális lakások: a hatalom egész biztosan nemet mondana.
„Ha van egy csöpp eszük, nem fogják Iványi Gábort bilincsben rángatni. Ha mégis, én ott leszek”„Aki Iványi Gábort börtönbe akarja küldeni, az jó ember nem lehet”