– Amikor egy baba idő előtt érkezik a világra, arra sem testben, sem lélekben nem lehet felkészülni. Harmincegy évvel ezelőtt, huszonhárom évesen ikreket vártam. A kislányom koraszülöttként megszületett, a kisfiamat azonban elveszítettem. Minden olyan gyorsan történt, hogy csak két évtizeddel később tudtam kimondani magamban: négy egymást követő trauma ért akkor. Az első, amit akkor megértettem: a koraszülésre nem lehet felkészülni. A második, amikor megláttam a kislányomat az inkubátorban. Egy fehér textilen feküdt mozdulatlanul, a kezeit gézzel kötözték ki, hogy ne tépje ki magából a kanülöket. A harmadik, amikor tejláztól szenvedve sem tarthattam a karomban, mert akkoriban még nem ismerték a bőr-bőr kontaktus jelentőségét. Talán fél percet tölthettem vele. És a negyedik, amikor végre hazavihettem őt. Akkor értettem meg igazán, milyen az, amikor az ember egyedül marad a felelősséggel – meséli lapunknak Nyilka Ildikó, a Plüss Kommandó Alapítvány elnöke, a méhen kívüli anyaméh szemlélet szakmai képviselője.
Sok év telt el, amikor egy beszélgetés során Ildikó rádöbbent: gyógyítani kell a lelkét. Először a humorban és a táncban talált kapaszkodót, aztán abban, hogy elkezdett gondolkodni: mit tehetne azokért a kisbabákért, akik ugyanazt élik át, amit az ő kislánya? Azt gondolta, ha már elveszítette a fiát, talán megnyugszik a lelke, ha segíthet egy másik babának. A vágy azonban szinte a maga útján indult el, és ma már az célja, hogy legalább százezer koraszülöttön segíthessen.
Biztonság, csend, nyugalom
Az ezer gramm alatti babák a legsebezhetőbbek, ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük van biztonságra, érintésre és megnyugtató közegre. Innen indult a Plüss Kommandó gondolata. Minden gyermek szeret valamit magához ölelni, a plüss a biztonság, a kötődés és a nyugalom szimbóluma. Maga a név is egy játékos, humorral átszőtt ötletből született. Úgy gondolta: ők is olyanok, mint egy kommandó, csak a hadműveleteik célpontjai a legkisebb hősök. Amikor az első összeg beérkezett, felkeresett egy orvost, és megkérdezte tőle, hogy mire van a legnagyobb szükségük a babáknak. Innen indult el az az út, amely nemcsak az inkubátorok világát, hanem a textilhasználat szemléletét is megváltoztatta a magyarországi koraszülött osztályokon. Minden új ötlet egyetlen kérdésből születik: hogyan teremthetnék meg a legnagyobb békét és biztonságot egy apró élet számára? De Ildikó szerint a fejlesztések nemcsak technikai újítások, mindegyik mögött lélek van.
A koraszülöttek idegrendszere még fejletlen, ezért ők különösen érzékenyek a külső ingerekre. Hirtelen kikerülnek az anyaméh védelméből, és nincs, ami körbeölelje őket. A Plüss Kommandó által megalkotott babafészkek, támaszok és ölelő kezek ezt a hiányt igyekeznek pótolni. A fizikai határok megadják a picuroknak a biztonság érzését, az anyaméh ölelésének emlékét.
Ezek a babák mély alvásban fejlődnek a legjobban, magyarázza Ildikó, ezért minden, ami a pihenésüket segíti, az életüket is támogatja. Fejlesztettek hibrid inkubátortakarókat, amelyek minden géphez illeszkednek, csökkentik a zajt és a fényt. A legújabb fejlesztésük a speciális fülpánt, amely kiszűri a mentő szirénáját, a monitorok csipogását és a hangos beszédet. Ezek mind komoly stresszforrások a babák számára. Az egyik céljuk, hogy egyszer MRI-kompatibilis fülvédőt is alkossanak, amely minden helyzetben óvja a kicsiket. Még a refluxos babák számára is készítettek olyan babafészket, amely néhány mozdulattal átalakítható, így nem kell drága ágyat venni. A következő lépés a bionikus pólya, amely az intubált babáknak biztosítja a legnyugalmasabb, stabil pozíciót. Szerinte az a legszebb az egészben, hogy minden egyes fejlesztés mögött a remény, egy megmentett apró élet áll.
Kell egy közösség
Ildikó Székelyföldön született, külön öröm számára, hogy ott is segíthetnek. Az elmúlt hat évben több mint 30 ezer babafészek és textil került a magyarországi és székelyföldi kórházakba. Szerette volna, ha az eszközök nemcsak hasznosak, hanem mosolyt is visznek a kórtermekbe, ezért kaptak a pozícionáló párnák kis állatfüleket. A nővérek is könnyen megjegyzik, hogy például „Lacika a cicafüles párnán alszik”. A színek, a minták és a formák látványa az édesanyák számára is reményt sugároz.
Ezek nem egyszerű termékek, ezek ölelések textilbe varrva, a boldogságot szőtték minden babafészekbe a boldog babákért, fogalmazza meg a szemléletük lényegét.
Igyekeznek a korábbi küldetésüktől is távolabbra nézni, ugyanis ma már az időre született babák számára is fejlesztenek eszközöket. Sőt, életmentő gépeket is átadtunk, köztük hibrid „zsiráf” inkubátorokat. (Ez egy kifejezetten koraszülöttek és újszülöttek intenzív ellátására kifejlesztett orvostechnikai eszköz.)Amikor három évtizede Ildikót érte a trauma, még nem volt közösségi média, nem léteztek anyai csoportok, ahol ki lehetett volna beszélni a fájdalmat. Fiatal anyaként csak az orvossal tudott kommunikálni, és sokszor nem is értette, mit kellene tennie. Ez az emlék is motiválta arra, hogy a Plüss Kommandó honlapján osszák meg anyák történeteit, hogy senki ne maradjon egyedül a félelmeivel. A csoportnak közel hatezer tagja van, az édesanyák saját történeteiket írhatják ki magukból. Nagyon sokáig azt hitte, hogy traumából nem lehet építkezni. Ma már tudja, hogy éppen abból lehet a legstabilabb hidakat építeni. Ha az ember lemerül a szíve mélyére, fogalmaz, ott találja a válaszokat, és onnan tud valóban adni.
Minden körbeér
Ma már előadásokra, egyetemekre, bemutatókra hívják, ahol a babák helyes pozicionálását és a fejlesztéseik szakmai hátterét mutatja be. Néha úgy érzi, mintha napi 270 órát dolgozna, de ha valaki hisz abban, amit csinál, az idő megszűnik létezni. Négy fantasztikus emberből álló csapata van, akik mindannyian szívvel dolgoznak, mindenki azon a területen, amiben a legjobb. Ő pedig próbál inspirálni, bátorítani, és új ötleteket adni. Amikor a kis unokája megszületett, egy Plüss Kommandó által fejlesztett inkubátorban tolták ki. Rajta volt az ő sapkájuk, ott volt az ő babafészkük, az ölelő kéz. Ott állt, nézte, egyszerre sírt és mosolygott. Feljöttek a régi érzések, és megszületett az új értelem: valójában minden, amit tett, érte is volt. Ildikó szerint olyan egyszerű az élet, és mégis mennyire bonyolultan gondolkodunk róla néha. Ő egyszerűen abban hisz, hogy ha valamiért a szív dobban, az mindig jó irány.
