A Tisza „adatszivárgásának” komoly hatása lehet a választási eredményre, és mivel a választás mozgósítási verseny, ez éppen a tiszások aktivitását vetheti vissza. Senki nem örül annak, ha a pártja nem tudja titokban tartani titkosnak szánt támogatását, ezért minden lélekromboló ügy döntő hatással lehet. Ezek Orbán Viktor szavai, ha igazat adunk Orbán Balázsnak, és egy párthoz köthető szakértő gondolatait, vagyis ez esetben Mráz Ágoston Sámuel kormánypárti elemzőét egyenesen a párt első emberének, vagyis a kormányfőnek a szájába adhatjuk minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Mivel nekünk az alanyi szemétkedés nem megy olyan olajozottan (sponzored by Rosznyefty), mint Moszkva legvidámabb barakk-kápójának (Orbán kampányfőnöknek), és mivel egy nyugdíjszakértő mondatai nem azonosíthatók a Tisza programjával (ugyanitt jelezzük: ripők tempó tízmilliárdot elkölteni nemzetietlen konzultációra, ha e nyugdíjszakértő ráadásul hangosan tiltakozik a Tisza-szakértő minősítés ellen), ezért húzzuk alá: Orbán Viktor nem mondott olyat, mint a fent leírtak. De mivel okos (egyszersmind átkozottul ravasz) ember, bizonyosak vagyunk abban, hogy gondolta. Hiszen az állítás igaz (de esetünkben szerintünk nem működik.)
Szegény Mráz srác, egyszer mond kétségkívül igazat, máris a fideszes főnökség alá vág. A Tisza párt adatbázisának kikerülése ugyanis (emberi, vagy esetünkben: fideszes számítás szerint) tényleg árthat Magyar Péteréknek. Ha másért nem, akkor azért, mert addig is a „szivárgás-üggyel” lehet telebarmolni a nyilvánosságot, kiszorítva onnan példának okáért a Zsolt bácsi-effektust. Vagyis azt az erős megérzést, hogy Magyarországon a fiatalkori prostitúcióhoz vezető út mintha mégis csak a Fidesz-KDNP gondatlanságból elkövetett kormányzásával volna kikövezve. Ahogy az is kiszorul a hírekből, hogy a gyermekvédelmi étkeztetés normatíváját gyalázatosan alacsonyan tartotta a patrióta alakulat, megalapozva azt a rideg felismerést, hogy ezek szerint éhes fiatalok árulták a testüket a kormány tétlensége mellett (de legalább kaptak pénzt érte, mindenki jól járt, tudhattuk meg a Fidesz Kossuth-díjas bogarától.)
A Mégis, kinek az érdeke az adatbotrány? kérdésre tehát váratlanul kaptunk az imént egy részválaszt: Orbánéké. De megközelíthetjük az adathuss botrányát az ukrán szál felől is.
Ha jól értjük a furcsa fideszes logikát, akkor ukránok közreműködésével fejlesztettek a Tiszának egy adatbázis-kezelésre is alkalmas appot, és ezt olyan bénán csinálták, hogy az általuk elvileg támogatott ellenzéki pártra szakadt rá az egész hóbelevanc. Vagy ami még valószínűtlenebb, ukránok (közreműködésével) fejlesztettek a Tiszának egy adatbázis-kezelésre is alkalmas appot, és ezt szándékosan lékelték meg, hogy az általuk elvileg támogatott ellenzéki pártra szakadjon rá az egész hóbelevanc.
Ez sem igazán áll össze.
És akkor most picit az orbitális kormánypárti kánon által emlegetett szivárgásról, ami hangzatos, ám jelentős ostobaság. Ez nem egy gázpalack, amit ha nem zárnak el, akkor szivárog, és ha véletlenül mellette pipál rá egy spanglira Deutsch Tamás, akkor nagyot robban. Nem. Ez egy szándékos hekkelés volt, ami elsősorban a nyugati demokráciák állhatatos ellenségének, Vlagyimir Vlagyimirovicsnak állhatott érdekében. Ő már sok esetben bizonyította, hogy információs hidegháborúban áll a Nyugattal, választásokat befolyásol, zavart kelt. Ha a Mikulástól (Gyed Maróztól) kérhetne valamit, akkor az első három hőn áhított kívánságában biztosan benne lenne, hogy Orbán maradjon hatalomban, hiszen ő az egyetlen, aki számottevően és lelkesen képviseli az orosz érdekeket az Unió összes termeiben. (A másik kérés Trump 3. elnöksége volna, mert nála nagyobb himpellért nem látott a Föld bolygó, a harmadik meg egy atomkísérlet Kim Dzsongun homlokán megcsillanó színes fényjátékkal szilveszterkor.)
A Tisza adatügye „a modern magyar politikatörténet egyik legnagyobb botránya.” Ezt Szijjártó Péter mondta bele a kamerába hátborzongató tekintettel, de maga Orbán Viktor is igyekezett úgy tálalni a nemzetbiztonságot és nemzeti szuverenitást érintő hírt, mintha végre megtalálta volna a Tisza egyetlen ellenszerét: a betiltást legott. Amúgy sem értjük, hogy ha az ellenzék már Magyar Péter előtt is a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat volt, akkor miért nem szállt ki még a hatóság Magyar Péterhez, és vitte el a kóterba. Megmondjuk, miért: tudják, hogy a többség ellenük van. Ezért csinálták le a bokájukat Semjén helyettes Zsolti bácsis parlamenti megszólalása közben, veszélyben érezték a kormányzási képességüket. És nem véletlenül: ez a kormány olykor leheletnyire molyol a közpénzekkel és az állampolgári türelemmel attól, hogy határozottan legyen eltanácsolva a bánatos fergetegbe.
És ha már orbitális orca: Németh Balázst, a valaha volt legnézhetetlenebb és legnézetlenebb podcastnek, a Harcosok órájának a műsorvezetőjét, aki szügyig fideszesként meg sem próbálta eljátszani a független híradós szerepét egykoron, Észak-Pesten indítja az anyapártja egyéniben.
Nevezett Németh az internetre került személyes adatok egyik tulajdonosának a lakhelye előtt élőzött a minap, mintha a remek témának örvendezve a történelem szele simogatná az orcáját az őszi napmelegben. Nem sokkal ezelőtt egy kerületi reklámújságban azzal riogatta a lakosságot, hogy Észak-Pest van a legközelebb Ukrajnához, és ha veszít a Fidesz, akkor Káposztásmegyert és Rákospalotát kezdik el először megtölteni önmagukkal az ukrán alvilági alakok meg a vendégmunkások. A következő számban minden bizonnyal a rapid piaci vagy mobil villamosi veseeltávolításról ad kimerítő fényképes beszámolót, Így kerülheti el, Kedves Választópolgár, hogy ukrán szervkereskedők motozzanak a becses hasfalában címmel.
És ha már féktelen hatalomvágy: Orbán Balázs kimerítő magyarázatot adott arra Pottyondy Edina egyik videója után, miért pontos a hasonlat Orbán Viktor Amerika kapitányságáról. A kormány fura feje a politikai igazgató szerint „a modern magyar politikatörténet legnagyobb küzdője: nála a meccs addig tart, amíg a magyarok meg nem nyerik azt.” (Ne magyarozz, fiam, mert a magyarok már nagyon unják! – mondaná erre bármely tetszőleges ellenzéki bárhol és bármikor.) Egyetlen O. Balázsunk azt is kifejtette, hogy a Bosszúállók sorozat főszereplői felismerték, mennyi áldozat jár utánuk. Ezért azt gondolták, hogy „ha valaminek az ára elfogadhatatlan mértékű emberi szenvedés, akkor az nem győzelem.” Azt nem tudni, hol van Orbán Balázs szerint az elfogadható mértékű szenvedés határhaszon-pontja, hány halottat, özvegyet és árvát ér meg a haza szabadsága. De az bizonyos, hogy ha ilyen magyar királyaink lettek volna, akkor például jövőre nem lenne kikre emlékezni Mohácsnál. Az a csata meg sem történt volna. És a magyarság en bloc képregényszereplő volna 18-as karikás történetekben.
