Aranyló kincs

Ahogy az ősz aranyszínbe borítja a kerteket, a gyümölcsösökben is megérkezik az egyik legkülönlegesebb termés: a birs. Íze gyerekkori emlékeket idéz – sokan a nagymamák polcáról ismerik a birsalmasajtot, ezt az édes, illatos, borostyánszínű finomságot, amely egyszerre édesség, csemege és hagyomány. És az se akkora baj, ha sajtot szeretnénk készíteni, de végül szósz vagy lekvár lesz belőle.

A birs egy különleges gyümölcs különleges bánásmóddal. A birsalmát vagy birskörtét nem szoktuk nyersen enni, kemény húsa és fanyar íze miatt inkább feldolgozva mutatja meg igazi arcát. Ugyanakkor ez a gyümölcs igazi vitaminbomba: gazdag C-vitaminban, pektinben és antioxidánsokban. Talán épp emiatt vált a múlt századokban az egyik legkedveltebb őszi alapanyaggá.

Kertünkben is található egy birsalmafa. Három évvel ezelőtt ültettem, a fajta kiválasztásakor pedig ügyeltem arra, hogy betegségekkel szemben ellenálló, öntermékeny fajtát vegyek. A Cydora Robusta tökéletesen megfelel ezeknek az elvárásoknak: Németországból származó, jó termőképességgel bíró nemesítés, amely október elején-közepén hozza aranyló sárga, jellegzetes és intenzív aromájú gyümölcs. Szélvédett helyre, a ház és a kerítés által alkotott sarokba ültettem, közepesen kötött, jő vízelvezetésű talajba. Vízigényét illetően azonban arra figyeljünk oda, hogy a birs szereti, ha rendszeresen öntözik – ez amiatt is fontos, hogy elkerüljük a kövecses terméseket.

Szósz lett, de az íz a lényeg

A birsből készülhet lekvár, kompót, zselé, de a legnemesebb formája kétségkívül a birsalmasajt. A név kicsit megtévesztő: nincs benne tej, mégis sajtformába öntik, és ahogy szikkad, a Hitler-szalonnához hasonló szilárd, vágható édességgé válik. A klasszikus birsalmasajt készítése nem bonyolult, hiszen három összetevőből elkészíthető, azonban az elkészítés módja igényel egy kis jártasságot. Fortélya abban rejlik, hogy az elkészítés során hol gyorsnak, hogy türelmesnek kell lenni.