Veszélyes útra lépett a fővárosi önkormányzat. Két irányba is. Egyiket sem a jelenlegi városvezetés nyitotta meg és aligha akar végigmenni rajtuk. Mindkettő tisztán politikai játszma eredője. A Sziget fesztivál szimpla hatósági ügye Karácsony Gergely és Magyar Péter politikai ketrecharcává alakult, amelyben vajmi kevés szerepe van az elveknek. Az egész onnan indult, hogy a Sziget Zrt. amerikai tulajdonosa elunta, hogy milliárdokat kell beletolnia a rendezvénybe és inkább felszámolja az egészet. A szigetesek rémültükben Gerendai Károlyhoz, az egykori alapítóhoz futottak, akit felpezsdített a kihívás. De az üzleti érzékét azért nem vesztette el: oké, nekifut újra, de nem veszi magára a leköszönők adósságait. Így a fővárossal kötött közterület-hasznosítási szerződésből fakadó 200 milliós kötelezettséget sem, ami egyébként jövő áprilisban esedékes. Rögzítsük már az elején: az amerikaiak aligha fognak fizetni olyan közterület-foglalásért, ami – fesztivál híján – nem is valósul meg. A 200 milliót legfeljebb egy nemzetközi perben lehetne behajtani. Az új fesztivál szervezése pedig nem kezdhető meg, amíg nem biztosítják hozzá a helyet. A főváros viszont nem köthet új szerződést egy régi megállapodás által elfoglalt területre. Patthelyzet.
A Tisza négyszer szavazta le a jelenlegi szerződés felbontását, mondván csúnya precedenst teremtene, ha a Sziget Zrt.-t fizetés nélkül engednék távozni, hiszen akkor a főváros minden partnere azt gondolhatná, hogy büntetlenül lehet szerződést szegni. Jogos. Elvi szempontból. Bár itt egy olyan eseményről van szó, amelyből nagyon sokan profitálnak, beleértve a fővárost, számos magyar alvállalkozót és a fesztiválozókat. A Tisza fővárosi frakciója következetesen kitartott ezen elvi álláspont mellett. Azonban a közgyűlés zárószavazás előtt már érződött a pánik: megígérték, hogy a Tisza kormány (!) fog jótállni a Sziget 200 milliójáért. Magyar Péter, megérezve az egyre gyorsabban kavargó politikai forgószelet, másnap egyetlen telefonhívással törölte az elveket és megalkudott Gerendaival. Anélkül, hogy bárkit megkérdezett volna a Fővárosi Közgyűlésben, amelyet elvileg arra választott a nép, hogy vezesse Budapestet. A Tisza elnöke egyszerűen átlépett mindenkin.
Nem ő az első. Orbán Viktor évek óta teszi ugyanezt. Térdre akarja kényszeríteni a bűnös várost, kerül, amibe kerül. A játszma – így vagy úgy – lassan a végéhez ér. A járvány, az energiaválság, a szolidaritási hozzájárulás, az uniós források visszatartása, az extrém összegű közbeszerzési bírságok és a jelenlegi közgyűlés pénzügyi ötletelése gyorsuló ütemben löki a csőd felé a várost. Kedden az államkincstár vont le 6,2 milliárdot, szerdán a közgyűlés döntött a fővárosi cégek több százmilliós átvilágításáról. Miközben a főváros hitelből működik, amit az év végén nem tudnak visszafizetni. Januárra a bérekre se jut. A Fidesz és a Tisza egyetért abban, hogy lyukas vödörbe felesleges pénzt önteni. Úgy tűnik a megoldás is ugyanaz: egyetlen erős kézbe adni a lyukas vödör fülét.