Szellemes múltidézés

Vincent van Gogh cigarettázó csontvázát, és Hugo Simberg sebzett angyalát is láthatjuk a bécsi Albertina Múzeum Gothic Modern című kiállításán, ahová október 31-én, azaz Halloween napján kivált érdemes ellátogatni. A tárlaton számos fantasztikus lény, kísértet, boszorkány és csontváz tűnik fel, de nemcsak ezért izgalmas az anyag, hanem mert egyszerre két művészeti korszakot mutat be, melyek sok szállal kötődnek egymáshoz.

1875 és 1925 között ugyanis számos nagynevű művész, mint Edvard Munch, Vincent van Gogh, Gustav Klimt, Egon Schiele és Otto Dix tudatosan inspirálódott olyan középkori, a gótika idején alkotó mesterektől, mint ifjabb Hans Holbein, Albrecht Dürer, Lucas Cranach és Hans Baldung Grien. A modern alkotókat megihlette az évszázadokkal korábbi esztétika, hogy abból inspirálódva a belső világukat megjelentsék és a lét alapvető kérdéseivel foglalkozzanak, illetve olyan témákat, ábrázolást és motívumokat fedeztek fel a középkori képeken, melyekhez jobban kapcsolódtak, mint ahhoz, amit az akadémiákon tanultak. A középkorban is előkerültek már azok a témák, melyek a modern kor művészetében is fontos szerepet kaptak, mint a szerelem, a szexualitás, a halál, a gyász, a hit és a kétség.

Az Albertina Múzeum tárlata ezt az összefüggést mintegy kétszáz alkotáson keresztül szemlélteti, a látogató pedig teremről-teremre haladva egyszerre két művészeti korszakban érezheti magát: egyrészt az 1875 és 1925 közötti gótikus modernizmusban, illetve a középkori gótikus művészetben, melyet a középkori mesterek ikonikus festményei, nyomatai és szobrai elevenítenek meg, így a befogadó maga is megállapíthatja a két korszak témái és ábrázolásai közti összefüggéseket. A kiállítás így rámutat arra a tényre, hogy a gótikus modernizmus nem szakított a múlttal, hanem céltudatosan kapcsolódott a késő középkorhoz. Emellett hangsúlyozza azt is, hogy míg a romantikát és a historizmust a nemzeti öntudat erősítésére is használtak, addig a gótikus modernizmus a művészet esztétikájára koncentrált, az alkotók a műveiken keresztül meg akarták jeleníteni a lelki állapotukat és az egzisztenciális válságukat. Emellett újra felfedezték a hagyományos művészeti technikákat, mint a fametszetet, a könyvművészetet, illetve az ólomüveg és a gobelin készítést.

A tárlat ezt a hatalmas témát több szekcióra bontja. A Természet erői című részben például olyan szimbolista képeket látunk, melyeken az erdők, a fák, a természeti környezet egy misztikus és baljós térként jelenik meg, mely az emberi félelmek metaforájává válik, és amelyben akár fantasztikus lények és szellemek is feltűnhetnek, mint például Theodor Kittelsen norvég festő képén egy világító szemű erdei troll.

Az Együtt élni a halállal szekció képein csontvázak tűnnek fel különféle variációkban: Hugo Simberg rézkarcán növényeket gondoznak és locsolnak, Otto Dix képén pedig egy koponya foghíjas szájából és szemüregéből giliszták másznak elő. Ezen téma azért is volt kedvelt a művészek körében, mert bár a huszadik század fordulóján a tudományos fejlődés kiszámíthatóbbá tette a világot, továbbra is sokan haltak meg a rossz életkörülmények, a háborúk és a járványok miatt – gondoljunk a spanyolnáthára. Az alkotók éppen ezért a középkorból nyertek ihletet, melyben a rossz táplálkozás és a betegségek miatt a halál mint téma fontos és elkerülhetetlen szerepet játszott, éppen ezért a korszakot a jelenkoruk tükörképének tekintettek.

De a modern művészek nemcsak a kísértetekhez és a fura lényekhez nyúltak vissza, hanem a középkor vallásos képeinek témáihoz is, mivel azok jól kifejezték az egzisztenciális szorongást, mint a mártírhalált halt Krisztus vagy a gyászoló Szűz Mária. De emellett a középkori testábrázolások is inspirálták őket, például a fához kötözött, nyilakkal meglőtt Szent Sebestyén alakja, mely szintén érzékletesen fejezte ki a testen keresztül a lelki fájdalmakat – a tárlaton láthatjuk Egon Schiele egy rajzát, melyen a művész saját magát ábrázolja hasonló helyzetben.

A kiállítás végén már a feloldozás várja a látogatót: A fény felé című szekcióban olyan műveket láthatunk, melyek spirituális témákat mutatnak be, mivel a korszakban több művész a gótikus művészetben lelte meg az újjászületést. A gótikában a fény fontos szerepet játszott, ez inspirálta Edvard Munch festményét is, melyen vastag ecsetvonásokkal ábrázolta a felkelő nap vakító napsugarait, amihez a gótikus katedrálisok rózsaablakait tanulmányozta.