Nyelvükre vették Pintér Béla legújabb drámáját-rendezését a kormánypárti gondolkodók és politikusok. Szerintük a Kabuki című előadásban szabályosan Schmidt Máriát zárja be egy dobozba a betyár Csúnya Miska, és veri agyon egy bottal. Az nem zavarja a konzervatív kánont, hogy a szereplő egy Schanda Veronika nevű figura, amint az sem, hogy az egész egy rémálomszerű látomás.
Szerintük aki jobboldali gondolkodó, annak már az élethez sincs joga (Rétvári). Bátor következtetést sikerült levonnia Lánczi Tamásnak is, aki elviekben valamiféle szuverenitásért volna felelős, de észre sem vennénk, ha egy nap átvenné Menczer szerepét a szarparittyázásban (gondolkodtunk egy jelentős sértésen, de nem sikerült erősebbet mondanunk.) Az önfeledt listázó szép ívet húz Majka (kormányfő-lelövés eljátszása), Fleck (államfő-fenyegetés), Hadházy (ferences szerzetes csaknem lincselése harangozni merészelés miatt, LOL), és Schmidt szerepeltetése között. A trend szerinte világos: a külföldről finanszírozott erőknek támogatottság híján egyetlen eszközük maradt, a fizikai erőszak. Az még hiányzik, hogy Csúnya Miska fedett ukrán ügynök, alias Magyar Péter, de meglesz az is.
Pintér Béla nem szívbajos, ha nevén kell nevezni valamit vagy valakit, de ezúttal a rendszer schandaságáról szólt, vagy schmidtmáriaságáról, ahogy Karsai György fogalmazott lapunknak. A párhuzamos valóságról például, ami irdatlan feszültségeket szül, akár rémálomszerű látomásokkal is. Innen is bátorítjuk a patriótákat, hogy ha az ellenzéki Orbánról egy kormány közpénz-milliárdokból harsogja éveken át (plakát, konzultáció, Kossuth-péntek, ahogy kell), hogy egykori tartótisztként a munkásőrség feltámasztásán ügyködik, akkor a híveinek is kinyílhat a bicska a zsebében egy majdani remek Kálomista-Rákay produkcióban. De addig is beszéljenek a kormányzásról. De akár meg is próbálhatnák a vége-függönyig.