Eric Hobsbawm angol tudóstól származik "a történelem kitalálása" kifejezés. Ő a múlt jelenhez való viszonyának megértését és ebből a jövő alternatíváinak kitalálását értette rajta. A történettudomány művelői a tények felkutatásával, az összefüggések megragadásával, a folyamatok megrajzolásával vannak elfoglalva. A politika szereplőit viszont a szigorú tudományos módszertan nem fékezi meg abban, hogy a szó szoros értelmében kitaláljanak, megkonstruáljanak egy olyan múltat, amely illik a saját önképükhöz, és magukat általa a múlt jó törekvéseinek diadalmas megvalósítóiként ünnepel(tet)hessék.
Ez történik az 1956-os forradalom emlékezetének átalakítása során. Először az igazi hősöket távolították el. Trombitás Kristóf fideszes véleményformáló ezt írta 2018-ban, amikor a kivégzett miniszterelnök szobrát eltávolították az Országház közeléből: "A semmiből alkotott Nagy Imre-kultuszt nyomtak le a torkunkon, hősnek beállítva egy velejéig kommunista, hazaáruló és nemzetvesztő alakot." Ha hazaáruló volt, jogos volt a kivégzése? És ki is állt ennek a "kommunista hazaárulónak" a koporsója mögött a Hősök terén 1989-ben? Ki alapította egész politikai renoméját a mártír miniszterelnök és társai újratemetésén mondott beszédére? Korunk hőse és országunk miniszterelnöke, Orbán Viktor.
Schmidt Mária udvari énekmondó is megtette a magáét. Az 1990-es évek elején készült egy német dokumentumfilm a magyar rendszerváltásról. Németül beszélő közéleti embereket kérdeztek meg, köztük Eötvös Pált, a Népszabadság főszerkesztőjét és Schmidt Máriát. A filmet levetítették a budapesti Goethe Intézet nagytermében. Mikor Schmidttől silány németséggel elhangzott ez a mondat: "Nagy Imre kommunista volt, de nagyan szépen halt meg", a Goethe Intézet német anyanyelvűekből és a nyelvet kiválóan beszélő magyarokból álló törzsközönsége hosszan tartó röhögésben tört ki. Schmidt azóta ezt magyarul is többször elmondta, leírta, láthatólag büszke frappáns megfogalmazására.
Az ötvenhatos hősökből csak az úgynevezett pesti srácok maradtak meg a hivatalos emlékezetben. Névtelen fiatalok és idősebbek, akiknek személyét a Terror Háza nagyasszonya hitelesen azonosítani sem tudja, de nem is fárad vele. Hős az, aki annak mondja magát, elvégre ő tudja legjobban, nem?
Nem könnyű megtalálni az ellenségeket sem. Főleg hogy a sokfunkciós közellenség, Gyurcsány Ferenc csak 1961-ben született meg egy komfort nélküli pápai házikóban, alig száz méterre a város legszebb barokk lakóházától, ahol Kövér László látta meg a napvilágot két évvel korábban.
Rákay Philip, az idei Kossuth téri ünnepség házigazdája felszólította a hallgatóságot: "Soha ne felejtsük el, ki melyik oldalon állt". Az ellenségek oldalán állók közül csak Kádár Jánost, Apró Antalt, Münnich Ferencet és Biszku Bélát említette. A szovjet csapatok az ő emlékezetének is vakfoltjára kerültek, akárcsak Orbán miniszterelnöknek.
Vannak fideszes történelemkitalálók, akik szerint az ukránok verték le '56 forradalmát. Szerintük nem a derék, barátságos oroszok, hanem az aljas ukrán Hruscsov küldte a tankokat, és a szintén Ukrajnában született Brezsnyev dolgozott ellenünk sok évtizeden keresztül. Sajnos a fideszes kormánypropaganda ukrán sátánja, Zelenszkij csak 1978-ban látta meg a napvilágot az akkor még Krivoj Rognak nevezett városban, de szellemisége láthatólag már korábban is élt.
De a legnagyobb meglepetést maga a fideszes pártelnök okozta egy nem a köznek szánt, de a Telex által nyilvánosságra hozott beszédével. A harcosok zánkai edzőtáborában többek között ez hangzott el: "Demokratikus kormányzati rendszerben, versengő erőkből létrejövő kormányzati rendszerben megoldhatatlanok bizonyos problémák". Ezek között a gazdasági válságot, a háborút és a migrációt említette. Magyarországon azonban – folytatta az ország jelenlegi miniszterelnöke – nincsenek ilyen problémák, mivel a parlamenti kétharmad létrehozott egy olyan kormányzatot, amely képes választ adni a világ kevésbé szerencsés országait sújtó gondokra.
Ezzel a megfogalmazással elismerte, hogy az általa vezetett politikai hatalom nem demokratikus, sőt már azzal sem fárad, hogy magát népképviseletinek, demokratikusnak maszkírozza. Kiküszöbölték a demokráciát mint problémát, így került az is a globalizmus, internacionalizmus, sorosizmus mellé az elkerülendő, megsemmisítendő ellenségek sorába.
Az 1956-os forradalom kettős jelszava a szabadság és a demokrácia volt. A forradalmárok ki akarták vívni a nemzeti függetlenséget és a demokratikus átalakulás lehetőségét. A forradalom rövid ideje alatt sikerült is létrehozniuk a közvetlen demokrácia olyan intézményeit, mint a munkástanácsok.
Orbánnak a harcosok előtt elmondott beszéde elárulta, egyedüli célja a pőre hatalomvágy kielégítése. A haza sorsa azon múlik, mondta hallgatóinak, hogy "megnyeritek-e a választást". Céljuk a szavazók meggyőzése lesz: "Ehhez adatbázis kell. Név szerint ismerni kell minden szavazót. El kell jutni hozzájuk. Lesz mozgósítás" – jelölte ki a digitális és analóg harcosok feladatát a jövő évi választásokra. Ebből kiderül, Orbán a személyek döntési szabadságát sem becsüli semmire.
"Az ellenfeleink gyülekezetének magja rossz emberek gyülekezete" – jelentette ki, a habitusuk is romlott, véresszájúak, agresszívek és mindent megtesznek a jó oldalon állók megfélemlítésére. Az isteni Fény és a démoni Sötétség áll egymással szemben tehát a jelenlegi kormány és a parlamenti kétharmad, valamint a választáson indulni kívánó ellenzékiek személyében. A cél: "Le kell őket győzni, csapást kell rájuk mérni, meg kell őket futamítani".
A pirosbetűs nemzeti ünnepen aztán voltak szép szavak a zászlók lobogásáról és a szívek dobogásáról. A béke- és szabadságszerető nemzetről, amely képes ellenállni a "liberális közszellemnek", megvédeni hazáját az LMBTQ aktivistáktól és a "brüsszeli kígyófészektől". Amiről nem esett szó: az a szabadság és demokrácia 1956-os eszménye, a mártírrá vált hősök és az igazi ellenségek.
A Fidesz propagandistáinak és szónokainak az október 23-i ünnepen sikerült megsemmisíteni a forradalom valódi történetét. Díszletfestői felrajzolták helyette a Brüsszel által irányított aljas és nemzetietlen ellenzék torzképét, és trónra emelték a békeharcos Orbánt. Akinek békeszerető barátja, Vlagyimir Putyin éppen egy nappal az 1956-os forradalom emlékünnepe előtt bombáztatott le egy negyven kisgyereknek második otthont adó óvodát Harkivban.
A szerző nyelvész.