Brutális számokról beszélünk, ha azt akarjuk mérlegre tenni, hogy a magyar mezőgazdaság – így a gazdaság is – milyen veszteségeket szenved el a klímaváltozás, vagyis döntően az aszály és a nagy melegek miatt – mondta a Népszavának Raskó György agrárközgazdász. Az idei számok is fájdalmasak lesznek: az időjárás miatt a kukorica betakarított mennyisége itthon jó esetben is csak 3,5 millió tonna lesz, vagyis csupán a fele egy átlagos évinek. Ennek a kieső mennyiségnek a piaci értéke 300 milliárd forint.
A búza és egyéb kalászosok esetében ez az elmaradás körülbelül 100 milliárd forint, a napraforgó esetében is legalább 100 milliárd forint, és ide kell még sorolni a súlyos fagykárt szenvedett gyümölcsösöket, ahol további 100-150 milliárd forintra lehet tenni ugyanezt. Ezek csak a főbb ágazatok; s így a növénytermesztésben csak a klímaváltozásból fakadó veszteség mintegy 500-600 milliárd forintra becsülhető. Ez elmarad ugyan a szintén drámai 2022-es aszályos időszak hasonló adataitól, amelyet több mint 1000 milliárd forintra becsültek, ám ez is olyan összeg, amelynek érdemi lenyomata van a GDP-n. A növénytermesztés és kertészet kibocsátása ugyanis a teljes mezőgazdasági kibocsátásnak csaknem kétharmadát teszi ki. (A termelőknek a 2022-ben összesen folyósított 63,3 milliárd forintnyi kárenyhítő juttatás 98 százalékát az aszályhoz kapcsolódóan volt kénytelen kifizetni az állam. A beérkezett több mint 50 ezer igénylés miatt a Kárenyhítési Alapban rendelkezésre álló forrás az igényeket nem fedezte; ezért azok kompenzálására 41,1 milliárd forint többlettámogatást ítéltek meg.)
„Itt már csak öregek maradtak” – Az aszály nem egyszeri jelenség, ez az utolsó ilyen nyár, amelyet kibírtak a gazdálkodók HomokhátságonA magyar éghajlatváltozás mértékét a tudományos cikkeket közlő oldal, a Modern Digital Publishing Institute is említi egy közelmúltban közzétett írásában.
Szerintük ugyan az éves csapadékmennyiség 1901 óta nem csökkent jelentősen, az eloszlás megváltozása viszont hosszabb aszályokhoz és a nagy intenzitású esőzések arányának növekedéséhez vezetett.
Az elmúlt harminc évben Magyarország jelentős felmelegedést is tapasztalt – írják. Az éves átlaghőmérséklet körülbelül 1,5 Celsius-fokkal magasabb, mint az 1991–2020-as átlag (a nyári hónapokban még erősebb a felmelegedés: a megfigyelt növekedés körülbelül 2,3 Celsius-fok) – ezt Raskó György is hangsúlyozta lapunknak. A szakértő szerint ugyan az éves csapadék mennyisége az Alföldön sem csökkent drámai módon, ám a belvízelvezetésre koncentráló gyakorlat, a tározók hiánya és a csatornák elhanyagolása együtt okozták, hogy az Alföldön a talajvíz szintje 1,8-2 méterrel alacsonyabb, mint 40-50 évvel ezelőtt. A Dunántúlon nem ennyire drámai a helyzet; ott a csökkenés mértéke 30–50 centiméter közötti. De ez is roppant súlyos hatással van a gazdálkodásra, és még súlyosabb lesz, ha ezt nem tudjuk belátható időn belül orvosolni. Fontos az öntözött terültek bővítése is, de a vízmegtartás, a talajvízszint szisztematikus emelése az igazi válasz.
Életmentő volt Magyarország számára nemrég az eső, kár, hogy a 2010 utáni döntések miatt a magyar mezőgazdaság ma alig jut vízhezA megoldás – szerinte – nem annyira bonyolult, mint elsőre látszik.
Csak az elhanyagolt csatornahálózatot kellene rendbe tenni és ami legalább ennyire fontos: fel is tölteni.
Ha ez megtörténne, akkor a talaj kapilláris hatása miatt újra emelkedne a talajvíz szintje. Ezenfelül szükség lenne az egykori vizes élőhelyek, mocsarak, lápok visszaállítására is; azaz maradjon víz ott, ahol van, nem szabad ezeket felszámolni. Raskó György kalkulációi szerint ezekhez a munkákhoz tíz éven keresztül évi 300 milliárd forintra lenne szükség. Ez azonban nem kidobott pénz lenne: a mezőgazdaság termelékenysége és ezáltal a GDP alakulása szempontjából minden befektetett forint egy-két évtized alatt megtérülne – jelentette ki. Így most sajnos arról beszélhetünk, hogy remek talajaink vannak például az Alföldön, ám ezeket a szárazság miatt nem tudjuk az adottságaikhoz mérten kihasználni.
Politikai szándékot mellőző egyeztetések kellenének
Felvetésünkre, hogy az agrárium milyen más módon tudna még alkalmazkodni az éghajlatváltozás hatásaihoz, Raskó György megjegyezte, hogy a génmódosított növények alkalmazása is irány lehetne, ha Európa ezen a téren nem lenne rendkívül merev. Ha megnézzük, mi történt az Egyesült Államokban, akkor látszik, hogy az USA kukoricatermesztésében az ilyen vetőmagok alkalmazása jelentősen hozzájárult a termésbiztonsághoz. A hektáronkénti hozamok az aszályos években sem csökkennek 5-8 százaléknál nagyobb mértékben, azaz hasonlóak maradnak, mint normál években. Most lassan az a kérdés, hogy ha az említett változtatások nem történnek meg, akkor a hazai gazdák mikor hagyják abba a kukoricatermesztést hazánkban. Harminc évvel ezelőtt a növény vetésterülete még 1,1 millió hektár volt; idén már alig 750 ezer hektár, és félő, hogy jövőre már a 700 ezret sem fogja elérni.
Tudomásul kell venni, hogy nagyon komoly kérdésekről van szó az ágazatban. Éppen ezért a szárazságtűrésre nemesített vetőmagok használatáról szóló vitákat szakmai alapon – „politikai szándékoktól mentesen” – kellene lefolytatni – folytatta Raskó.
