A Fidesz az Egészséges Nemzetért Digitális Polgári Kör alapítói között olyan szakmai tekintélyeket szerepeltet, mint Rényi-Vámos Ferenc mellkas-sebész professzor, Velkey György, a Bethesda kórház igazgatója, vagy Sydó Nóra kardiológus, az űrhajósjelöltek fizikai felkészítéséért felelős orvoscsoport vezetője.
A Tisza Párt egészen sokáig csak egyetlen fiatal orvossal, Kulja Andrással próbálta megjeleníteni az egészégpolitikáját. Viszont a közelmúltban Vácott egy dunai hajón számos további orvost is bemutatott, akik szerepet játszathatnak leendő kormányában. Mások mellett Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, Túri Péter baleseti sebész, a hazai légimentés alapító szervezője, illetve Vitrai József elismert népegészségügyi szakember is vállalta ezt a feladatot.
Mi szüksége van egy a maga szakterületén elismert orvosnak arra, hogy arcát, tudását, hitelességét adja valamely politikai közösségnek?
Erről Simon Dávid orvos-szociológus a Népszava Szike podcastjében azt mondta: míg a tudás, az elismertség szempontjából nagyon magas az orvosok presztízse, a hatalom szempontjából alacsony, így kevéssé tudnak beleszólni például az orvoslás körülményeibe. Ez utóbbi lehet az egyik erős motiváció a politikai szerepvállalásra.
Kristóf Luca szociológus, elitkutató szerint annak, hogy most ebben a kampányban az orvosok ennyire előtérbe kerültek, az is az oka, hogy
Magyar Péter és a Tisza sikeresen emelte vitatémává az egészségügy rossz helyzetét. Így a Fidesz nem is engedheti meg magának, hogy a mellette kiállók között ne legyenek orvosok.
A politikai pártoknak általában is nagyon is előnyös, ha maguk mellé tudnak állítani egészségügyi szakembereket. Egy orvos még mindig valaki, presztízse van. Ha egy neves gyógyító odaáll a párt mellé áll, azzal növeli az adott politikai közösség hitelességét.
Simon Dávid ezt azzal is kiegészítette, hogy a mostani választások kimenetelében a kisebb településeknek döntő szerepük lesz, s miután az orvosok ezeken a helyeken jól láthatóan az elit részei, különösen is szükségük van rájuk a pártoknak. A kutató szerint az orvosok társadalmi hatása azért is lehet viszonylag jelentős, mert velük rendszeresen találkoznak a választók így a véleményükkel könnyebben befolyásolhatják őket.
Arra a kérdésre, hogy megéri-e ez a szerepvállalás egy orvosnak akkor is, ha veszít a választásokon a pártja, Kristóf Luca úgy vélte: noha Magyarországon speciális helyzet, nagyon mély árkok vannak a politikai mezőben, de azért, akinek erős a szakmai beágyazottsága, túl nagy kár nem érheti. Ideig-óráig lehet kellemetlen hatása, de teljesen nem szorulhat senki háttérbe és nem is veszítheti el a lehetőségeit. Inkább azok vállalnak nagyobb kockázatot, akik most a Tisza mellé álltak, ha a Fidesz marad a tavaszi választások után is hatalmon. Az ő karrierjükben ez okozhat törést. Simon Dávid szerint a következményeket az is befolyásolja, hogy a kétféle politikai erő milyen módon viszonyul a szakmai kérdésekhez. Míg a Fidesz 15 éves hatalomgyakorlása nyomán már mindenhova kinyújtotta a csápjait, könnyebben okozhat kellemetlenségeket a másik pártban szerepet vállalóknak. A Tisza pont azzal az ígérettel jön, hogy változtat ezeken a folyamatokon, ha ők is alkalmaznák a Fidesz hatalomtechnikáját, akkor gyorsan szembekerülnének a szavazóikkal.
Az orvosok lelkes ringbe lépése azért is nehezen érthető, mert a tapasztalatok szerint a hazai politikában rövid az egészségügyi szakemberek „kihordási ideje”.
A rendszerváltás óta alakított 12 kormányban az egészségüggyel miniszterként vagy az önálló tárca fölszámolása után államtitkárként több mint húsz orvos foglalkozott. Mindössze négyen (Surján László, Szócska Miklós, Kásler Miklós és Takács Péter) töltötték ki négyéves ciklusukat, a többiek átlagosan húsz hónapot töltöttek el a vezetői székben.
A pártpolitikai kalandozás után többségük valamilyen szakmai feladathoz tért vissza. Surján László például előbb országgyűlési, majd 2004 után európai parlamenti képviselőként viselt tisztséget.
Kökény Mihály, aki kétszer is volt minisztere két-két évig baloldali kormányoknak például parlamenti képviselőként, később WHO diplomataként folytatta. Mikola István 2000-től 2002-ig az Orbán-kormány egészségügyi minisztere volt, a Fidesz kormány visszatérte után 2011-ben Párizsban lett nagykövet az OECD-nél, majd 2018-ban Ausztráliában canberrai nagykövetként folytatta.
A második Orbán-kormány első szakminisztere, Réthelyi Miklós patológus professzor a Semmelweis Egyetemről érkezett, és ő volt az első orvos, aki nem egy szűk egészségügyi, hanem egy, a teljes humán szférát átfogó tárcát vezetett. Ő két évig maradt a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma élén. Az ágazatot ténylegesen vezető államtitkára, Szócska Miklós viszont négy évig kitartott az ágazatvezető pozíciójában. Ő tudatosan is készült a feladatára, felkészülésként egy egész doktori dolgozatot írt arról, hogy miért buktak el, váltak sikertelenné az egészségügyben a reformkísérletek, milyen „védekezési rituálékra” lehet számítani. Kutatásai nyomán állította: az addigi reformfolyamatok bukása eleve kódolt volt, mert azok kampányszerűen zajlottak, emiatt reflexszerű ellenállást váltottak ki. Az államtitkár már akkor rendre hangoztatta azt a Tisza Párttól sem távol álló gondolatot, hogy “részvételi egészségpolitikára készül”, azaz, ha rajta múlik, mindenki részese, aktív alakítója lehet a politikai döntéseknek. Ám a tudományos dolgozatában jelzett politikai csapdákat ő sem tudta kikerülni. A ciklusa végén anélkül, hogy bárki mérleget készített volna a teljesítményéről, távozott oda, ahonnan jött: a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának vezetői posztjára.
Kampányba vitt család
A Tisza plusz egy skalpot is fölmutatott, amikor a Fidesz csapatában szerepet vállaló Velkey György János által vezetett Bethesda kórház előtt bejelentette, hogy leigazolta a főigazgató fiát. Velkey György László szociológus Magyar Péter pártelnök kabinetfőnöke lett. Az apa, Velkey György János utóbb a Madinernek adott interjújában úgy fogalmazott: a családi béke megmarad, de nem tartja ízlésesnek a fia és a Tisza-vezér közös akcióját. A fiú, Velkey György László a HVG-nek nyilatkozva pedig erről annyit mondott: „Nehéz helyzet volt, hiszen én mindent az apámtól tanultam: munkabírást, munkakultúrát, felelősségvállalást, most pedig más politikai oldalra kerültünk. Szerintem ez nem tart majd soká. Biztos vagyok benne, hogy a választások estéjén édesapám is gratulálni fog.”
