Aki a rákellenes civil szférában dolgozik, tudja, hogy van a Bakonyban, az erdő mélyén egy ház, amely daganatos betegek fizikai és mentális rehabilitációját szolgálja. Az ott töltött napok nagyszerű programjai mind-mind a gyógyulást és azt támogatják, hogy az egyik legnehezebb, krónikus, sokszor halálos kimenetelű betegségben megroggyant ember ismét teljes, újra egészséges személlyé váljon. Mint az egyik, mentális rekreációs programot végző, rákellenes szervezet vezetője, pontosan tudom, mennyire fontos ez a munka, és azzal is tisztában vagyok, milyen sokba kerül egy ilyen védett zug napi, összességében éves fenntartása. Az ellátás a gyógyulónak a teljes bent tartózkodás alatt ingyenes, ami mindenre vonatkozik: a programokra, szállásra és étkezésre egyaránt, talán még az útiköltséget is megtérítik. A ház és a szeretetszolgálat fenntartója a katolikus egyház. Elhatároztam, hogy az e havi, kiemelten a mellrákbetegséget fókuszba állító hónapban bemutatom, hogy lám-lám, van mindenki számára elérhető, jó gyakorlat a rehabilitációra.
Hivatalos engedélyt kértem a riportra a ház vezetőjétől, aki azt továbbította a fenntartó felé. Pár nap múlva meg is jött az engedély, de annak tartalma és stílusa számomra leginkább azt sugallta, mintha maga az ördög akarna ott vizitelni általam, ezért látatlanban olyan tulajdonságokkal ruháztak fel, mint rosszindulat, direkt nem megfelelő kérdések feltevése, majd azokból hamis konklúzió levonása, a valóság elferdítése, összeférhetetlen és illetlen viselkedés az egyház tanaival szemben, egyházi területen. Mindennek következtében az engedélyhez csatolt „katolicitási nyilatkozatban” foglaltak előre, jogi lépéseket is belengetve szankcionálták a fentiek szerint feltételezett magatartásomat.
