Trump elnök kaotikus, minden belső logikát nélkülöző vámrendszerében Kínát 145 százalékos vámokkal fenyegette meg még áprilisban, amire Kína 125 százalékos vámokkal válaszolt, s egyben felfüggesztett a ritkaföldfémek USA-ba irányuló exportját.
Több tárgyalási forduló után júniusban fegyverszünetet kötöttek: Trump a vámokat 30 százalékra csökkentette, évi tízezer egyetemista vízum kibocsátására tett ígéretet, és megszűntette a legfejlettebb, elsősorban a mesterséges intelligencia felhasználásához szükséges chipek (még elnöksége előtt elrendelt) exporttilalmát. Cserébe Kína egyáltalán nem emelt vámot, és felfüggesztett a ritkaföldfémek exportjának blokkolását. Nem tört ki kereskedelmi háború, és mivel az egész világ visszafogottan reagált Trump vámőrületére, minden ország elkerülte a megtorló vámok alkalmazását, a helyzet viszonylag nyugodtnak tűnt.
Egészen október 9-ig, amikor a Kínai Kereskedelmi Minisztérium átfogó exportellenőrzési rendszert vezetett be a ritkaföldfém feldolgozásának teljes értékláncára, beleértve a ritkaföldfémalapú állandó mágnesek gyártását is. A kínai hatóságok olyan szabályokat jelentettek be, amelyek lehetővé teszik a nagy teljesítményű akkumulátorok exportjának korlátozását, valamint a ritkaföldfémek feldolgozásához vagy Kínán kívüli akkumulátorgyártáshoz szükséges technológiák külföldi értékesítésének megakadályozását is.
A ritkaföldfémek - a teljes periódusos rendszer 94 természetben megtalálható eleméből tizenhét fémes érc - a világon mindenütt megtalálhatók, általában igen kis sűrűségben, más ércek nagy tömegével együtt. Ezért kitermelésük és a más ércektől való elkülönítésük rendkívül költséges, nagy mennyiségű energiát és vizet igényel, és nagy tömegű, komoly környezeti károkat okozó hulladék keletkezik. A ritkaföldfémek egyedülálló mágneses, optikai és elektronikus tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek miatt számos felhasználási területen létfontosságúak, például szélturbinák, napelemek, elektromos járművek, LED- és LCD-képernyők, merevlemezek, optikai kábelek, katalizátorok, acélötvözetek és az autók, játékok vagy drónok elektromos motorjának gyártásában. Stratégiai jelentőségűek a védelmi és űrtechnika számára is.
A ritkaföldfémeket az USA-ban kezdték el kitermelni és feldolgozni – az atombombához szükséges urándúsítás közben -, majd az 1980-as évek végéig fenn is maradt az USA monopóliuma. De miután Kínában jelentős lelőhelyeket találták, a környezeti szempontok figyelmen kívül hagyása és a méretgazdaságossági előnyök révén a kínai ritkaföldfém a világpiacon jelentős árelőnyhöz jutott. Az USA az olcsó kínai importtal megoldotta környezetvédelmi problémáit, és a 2000-es évek elején gyakorlatilag beszűntette a ritkaföldfémek bányászatát és jelentős mértékben visszafejlesztette a feldolgozást is – megőrizve azonban néhány magasan feldolgozott és stratégiailag különösen fontos ritkaföldfém előállítását.
Azóta az egész világ a kínai ritkaföldfém-feldolgozásra támaszkodik: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint Kína a ritkaföldfémek globális termeléséből 61, feldolgozásából pedig 92 százalékkal részesedik. Az USA ritkaföldfém-importjának 70 százaléka származik Kínából, az EU-ban a forrást tekintve hasonló ez az arány.
Kína ma a világon az egyetlen ország, amely a teljes értékláncot – „a bányától a mágnesig” – birtokolja, és az ágazatban a legfejlettebb technológiával rendelkezik (amit 25 ezer nemzetközi szabadalommal véd). Gyakorlatilag megkerülhetetlen szállító. A ritkaföldfémek feldolgozásának komplex kémiájában és kohászatában szerzett több évtizedes tapasztalat olyan szakértelmet eredményezett, amelyet a nyugati cégek nem könnyen tudnak utolérni.
Nehéz eldönteni, hogy ez a helyzet elsősorban egy hosszú távra előrelátó, páratlanul sikeres kínai iparpolitika eredményeként, vagy a szabadkereskedelembe vetett, minden megfontolás nélküli hit, azaz: az olcsó importra való globális támaszkodás eredményeként alakult-e ki. Az (elsősorban az első Trump-adminisztráció révén kibontakozott) amerikai-kínai kereskedelmi viszályok, a geopolitikai megfontolások drámai megerősödésével együtt azonban világossá lett, hogy a Kínának való ilyen kitettség súlyos veszélyeket rejt magában. A 2020-as években szinte minden fejlett ország indított a ritkaföldfém-feldolgozásra irányuló projekteket, de komoly termelési potenciál kialakítása csak hosszabb távon remélhető.
Kína már régebben megértette, hogy a ritkaföldfém-export hatékony gazdasági fegyver lehet, hiszen a termékek nélkülözhetetlenek napjaink legkorszerűbb iparágai számára. Ugyanakkor az export leállítása csak viszonylag kis összegű bevételkiesést jelentene Kínának, míg az importőröknél kulcsiparágak teljes megbénulását eredményezheti. Ezért nem meglepő, hogy bevetették ezt a fegyvert az áprilisi amerikai vámintézkedések megtorlásaként. Nehezebben érthető azonban a legutóbbi, mondhatni „proaktív” kínai lépés,
az október 9-én a ritkaföldfémekre bevezetett teljes exportellenőrzési rendszer. Az exportellenőrzés nem jelent automatikus kiviteli tilalmat.
Ez a kínai hivatalos megfogalmazás szerint a globális ellátási láncok biztonságának és stabilitásának megőrzésére tett kísérlet, és a ritkaföldfémek „jogos felhasználóinak” engedélyt ad. De az ígéretek ellenére a külföldi vállalatoknak az áprilisi első ellenőrzések óta nehézséget okoz az engedélyek megszerzése. Az Európai Unió Kínai Kereskedelmi Kamarájának adatai szerint szeptember elejére Kína 141 európai cég engedélykérelméből mindössze 19-et hagyott jóvá. A hatóságok gyakran követelik, hogy a külföldi vállalatok adják át érzékeny termékterveiket az engedély beszerzéséhez.
Kínában igyekeztek olyan szabályozási keretet kiépíteni, amely lehetővé teszi a ritkaföldfém-ellenőrzés lehető leghatékonyabb alkalmazását. Az új engedélyezési követelmények minden olyan termékre vonatkoznak, amely nyomokban kínai ritkaföldfémeket tartalmaz, még akkor is, ha a terméket egy külföldi vállalat értékesíti külföldi vevőnek, valamint azokra a termékekre is, amelyek bár egyáltalán nem tartalmaznak kínai ritkaföldfémeket, de kínai bányászati, olvasztási vagy mágnesgyártási technológiákkal állították elő őket. (Ez a „távoli joghatóság”, ami annyira bosszantja Kínát, amikor az USA használja ellene.)
Kína eldöntheti, hogy milyen gyorsan és szabadon hagyja jóvá az engedélyeket – és milyen erőteljesen lép fel a szabályszegőkkel szemben: békés időkben gyorsan is megadhatja az engedélyeket, minimalizálva a globális ellátási láncok zavarait. De ha a kereskedelmi kapcsolatok megromlanak, fokozhatja a zavarokat az engedélyek elutasításával és a kérelmek lassú elbírálásával.
Lehet, hogy Kína nyomást akar gyakorolni Trumpra a Hszi elnökkel október végére tervezett találkozó előtt, azt gondolva, hogy így ráveheti az amerikai elnököt a Kínával szembeni, meglévő vámok csökkentésére és a fejlett chipek amerikai exportellenőrzésének további enyhítésére.
Az új exportellenőrzés tekinthető megtorlásnak is az úgynevezett „50%-os szabályra”, amelyet Amerika szeptemberben vezetett be, és amely szerint a külföldi vállalatokra kivetett kereskedelmi korlátozások a leányvállalatokra is vonatkoznak, ha az anyavállalat legalább 50 százalékban birtokolja azokat. Kína ezt a két ország júniusi kereskedelmi megállapodása megsértésnek tekinti.
Kína gazdasági szuperhatalom – és így is viselkedik. Noha egyik fél sem akarhat súlyos kereskedelmi konfliktust, de egyik sem fog könnyen meghátrálni. A világ két gazdasági szuperhatalma ráadásul továbbra is hajlamosnak látszik a téves számításokon alapuló konfliktusokra. Erős kölcsönös függés köti össze őket, de kölcsönös a gyanakvás is.
A ritkaföldfém-feldolgozás globális értékláncainak felbomlása megbéníthatja a világgazdaság egészét. Nyers érdekérvényesítésre törekedve azonban a dominancia biztosabb útnak tűnhet a biztonság eléréséhez, mint a barátok elismerése. Harmadik országok retteghetnek ugyan az USA és Kína közötti kereskedelmi háborútól, a két szuperhatalom azonban nem lesz tekintettel rájuk.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.