Legkorábban szerdán nyithat újra a párizsi Louvre, jelenleg is tart ugyanis a nyomozás a vasárnap reggel elrabolt ékszerek ügyében. Különösebb fejleményeket a francia hatóságok eddig nem közöltek, így csak a médiára és a szakértőkre marad a találgatás, hogyan lehetséges, hogy a világ egyik legjobban őrzött múzeumát fényes nappal képes legyen bárki is kirabolni. Pedig a több mint 460 ezer műtárgyat őrző Louvre személyzete látott már karón varjút, ami a műtárgylopást illeti: így lett híres többek között a világ egyik legismertebb festménye is, Leonardo da Vinci Mona Lisája.
A The New York Times archív újságcikkeiben ma is olvasható az az 1966-os eset, amikor egy virginiai múzeumnak kölcsönadott antik ékszerek egy része tűnt el a hazaszállítás során és amelyeket később egy bevásárlószatyorban találtak meg a hatóságok New Yorkban. 1976-ban két rablás is történt, először egy flamand festménynek, majd egy X. Károly francia király egykori tulajdonát képező kardnak is lába kélt. (Utóbbi a mai napig nem került elő.) A kilencvenes évek volt igazán szerencsétlen évtized a múzeum számára, 1990-ben egy Renoir-festményt vágtak ki a keretéből, a rablók a zsákmányhoz pedig hozzá csaptak egy tucat ókori római ékszert és néhány másik festményt is. 1995-ben egy hét alatt két műtárgyat is elloptak, három évvel később pedig egy Jean-Baptiste Camille Corot festményt vágtak ki szintén a keretéből.
Történelmi jelentőségűvé igazán két eset vált a XX. században. A német megszállás alá kerülő Franciaországban a nácik fosztogatásától a Louvre igazgatója, Jacques Jaujard mentette meg a gyűjtemény jó részét, több mint 1800 faládában szállítva el a múzeumból az értékes műtárgyakat. A világ egyik leghíresebb műtárgylopása pedig 1911 reggelén történt, mikor Vincenzo Peruggia, a múzeum korábbi munkatársa öltötte fel egykori egyenruháját és a köpenye alatt egyszerűen kicsempészte az épületből a 77-szer 53 centiméteres festményt. A Mona Lisát csak két évvel később találták meg, mikor Peruggia megpróbálta eladni azt egy másik múzeumnak.
A műtárgyak sikeres ellopása csak félsiker, de inkább negyed vagy tized, ugyanis azok eladása még épp ugyanolyan – ha nem komolyabb – kihívás. Vasárnap a tolvajoknak kevesebb, mint 10 percre volt szükségük az ékszerek megfújásához és könnyen lehet, hogy cserébe évekig tart majd túltenniük rajtuk. Mivel minden valamire való aukciós háznál esélyük sincs erre, így marad leginkább a feketepiac, ahol viszont bőven áron alul (már ha felbecsülhetőek egyáltalán III. Napóleon és a császárné ékszer gyűjteményének darabjai) cserélhetnek majd gazdát a műtárgyak.
„A Louvre-ban történt rablás szerte a világon egy nagy pofon a múzeumok számára”
– ezt már Christopher Marinello, a lopott műtárgyak felkutatására és visszaszerzésére specializálódott Art Recovery International alapítója és vezetője nyilatkozta vasárnap az amerikai ABC televíziós csatornának. Marinello tapasztalata szerint jelenleg az idő a legnagyobb ellenség, ha a hatóságok egyben szeretnék viszontlátni a műtárgyakat. A rablók jelenleg jó eséllyel azok elrejtésére koncentrálnak, amelyre a legtöbb esélyük úgy van, hogy az ékszereket egész egyszerűen szétszedik, feldarabolják, egyes részeit beolvasztják. A szakértő szerint ez azért is szükséges lépés számukra, mert így könnyebben túladhatnak rajtuk, hiszen senki nem venne meg egy olyan ékszert, amellyel jelenleg tele van a világsajtó.
A Mona Lisa 1911-es eltűnése után indult nyomozás egyik legfurcsább mozzanata volt, hogy magát Pablo Picassot is kihallgatták az ügyben. Nem mintha a spanyol festőnek bármi köze lett volna a lopáshoz, de ő maga is vásárolt egy pár szoborfejet, amelyet, mint utólag kiderült néhány évvel korábban loptak el a múzeumból. Picasso a nyomozás során tisztázta ártatlanságát, de a haszon sosem lett az övé.
Lopott műtárgyak vásárlása során a nemzetközi jog szerint ugyanis az eredeti tulajdonos nem veszíti el a jogát a műtárgy felett, a vevő pedig nem lesz új tulajdonosa a műtárgynak, akár fizetett érte, akár nem.
Hiszen a tolvaj soha nem volt tulajdonosa a műtárgynak, ezért azt nem is adhatja át. Ez alól csak bizonyos esetekben nyerhet felmentést, például egyes esetekben az úgynevezett jóhiszemű szerzés védelmével, amely szerint a vásárláskor nem tudott arról, hogy a műtárgy valójában lopott. Ugyanakkor ez jó eséllyel nem zavarja majd a feketepiaci szereplőket.
A biztonság sok múzeum esetében pénzügyi és szakértelmi kérdés. A Louvre az egyik legjobban felszerelt múzeum a világon ilyen szempontból, de korántsem csupán a riasztóval felszerelt üvegvitrinekről van szó: sok értékes tárgyat nem is tárnak a nagyközönség elé és szigorú biztonsági berendezések őrzik őket. A költséges védelem viszont csak egy része ennek a biztonságnak, más kérdés a gondos leltár vezetése, a pontos katalogizálás amelyből legutóbb komolyabb botrány a British Múzeumban történt 2023-ban, az intézményből ugyanis mintegy kétezer műtárgy tűnt el, jó része az angol sajtó megfogalmazása szerint “belsős munka” által. A Louvre esetében az igazsághoz hozzá tartozik, hogy idén január elején a Reuters értesülései szerint a múzeum néhány munkatársa segítséget kért a francia kormánytól a műtárgyvédelem korszerűsítésére, a kiállítóterek felújítására. Akkor erre a kormány garanciát vállalt.
Ékszerrablók fosztották ki a Louvre-t, a világhírű párizsi múzeum bezárt