Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál;

A Szanatórium egy svájci intézet lakóin mutatja be a háború borzalmát

A megértés határai

A világ különböző pontjairól érkező alkotásokkal vizsgálja az emberi együttélés határait és lehetőségeit a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál idén is. 

Az immár XXII. fesztivált november 11. és 19. között rendezik meg Budapesten és hét vidéki városban. Az idei mottó, hogy ‘Együtt létezünk’ a háborúk és ideológiai megosztottság közepette a közös felelősség és az egymás iránti figyelem fogalmának újragondolására hív.

A Verzió több mint két évtizede a dokumentumfilmes gondolkodás egyik legfontosabb hazai fóruma. Független kezdeményezésként olyan válogatott filmeket mutat be, amelyek személyes történeteken keresztül teszik láthatóvá a globális válságok emberi dimenzióit. Az idei program negyvenkilenc alkotást sorakoztat fel tizenegy különböző szekcióban. Nyitófilmjük, az izraeli–palesztin stand-up komikusról szóló “Együttélés, na persze…” című film, amely mintegy előhangként a humor eszközeivel próbál hidat építeni ott, ahol a párbeszéd már szinte lehetetlen.

A nemzetközi versenyprogram filmjei a társadalmi válság és az egyéni szerepvállalás kérdéseit járják körül. A Sundance-díjas “Áttörni a sziklákon” egy iráni politikusnő küzdelmét követi a patriarchális hatalommal szemben, míg az idei Berlinalén elismert “Kartúm” öt ember sorsán keresztül idézi meg a szudáni polgárháborút. A “Szerződés kilenc hónapra” pedig a béranyaság gazdasági és erkölcsi dilemmáit egy árvaházban és Tbiliszi utcáin felnőtt nő történetén keresztül vizsgálja.

A háború tapasztalata több szekcióban is visszatér: Msztyiszlav Csernov, a 20 nap Mariupolban Oscar-díjas rendezőjének új filmje – 2000 méter Andriivkáig – a frontvonal valóságát dokumentálja, a Szanatórium közben a menekülés és a gyógyulás határmezsgyéjén, egy svájci hegyi intézet lakóin át mutatja meg a vérontás belső szövődményeit.

A magyar versenyprogram négy filmje az emlékezés, a veszteség és az identitás kérdéseihez nyúl. Köztük Haragonics Sára polifonikus “Szia, Sári!” című alkotása a gyász feldolgozását, az önpusztítást és a családi kapcsolódásokat tárja fel.

Napóleon és Joséphine császárné ékszerei közül vittek el kilencet, úgy tudni, a világ egyik legnagyobb és legtisztább gyémántja, a 140 karátos Régent- vagy Pitt-gyémánt a Louvre-ban maradt.