Önbizalmat adnak a barátai Orbánnak, de a budapesti Trump–Putyin-csúcsból nem lesz választási atomfegyver

Trump és Putyin szívességet tett Orbánnak. Így könnyebb lesz beszédet írni a Békemenetre, és magabiztosabban állhat ki október 23-án – mondta lapunknak Pék Szabolcs. Az Iránytű Intézet vezető elemzője mégsem látja úgy, hogy a Budapesten tartott Trump-Putyin békecsúcs választási „atomfegyver” lehet a Fidesz számára. – Főleg, ha ugyanolyan eredménytelen, kirakat-találkozóvá válik, mint az alaszkai összejövetel – hangsúlyozta Pék Szabolcs.

Orbán Viktor a Kossuth Rádió péntek reggeli adásában elárulta: csütörtök este Donald Trumppal, pénteken pedig Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt a találkozó részleteiről. Hangsúlyozta, hogy Magyarország „nem egyszerűen csak házigazda lesz, „politikai teljesítménynek minősül annak a helyzetnek a fenntartása, hogy mára egyedül Budapest alkalmas a békecsúcs megtartására”, míg az Európai Uniónak tanulságként szolgál, hogy „amit csinálnak az rossz, így nyitni kell az oroszokkal való közvetlen tárgyalás felé.” A találkozó hírére reagálva Magyar Péter még csütörtöki Facebook-posztjában üdvözölte a kezdeményezést, emlékeztetve arra, hogy a Tisza Párt korábban már javasolta Budapestet a béketárgyalások lehetséges helyszíneként. Hozzátette, a valódi békéhez elengedhetetlen, hogy a felek kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás függetlenségét és biztonságát, valamint a Budapesti Memorandum elveit.

– Az sem lehetett utolsó a helyszínválasztásnál, hogy Orbán korábban jelezte: bár nemzetközi elfogatóparancs van ellene, nálunk nem tartóztatják le Vlagyimir Putyint – magyarázta a lehetséges motivációkat Pék Szabolcs. Ranschburg Zoltán viszont erre irányuló kérdésünkre azt tette hozzá: az orosz és amerikai elnöknek is célja lehet, hogy a velük „baráti” viszonyt ápoló Orbánnak kedvezzenek a választásokon. „Az is biztos, hogy nem ez a legfontosabb elgondolásuk. Orbán Viktor sorsa szerintem fontosabb Putyinnak, mint Trumpnak, mert ő örül neki, hogy van egy szövetségese az Európai Unióban. És Trump szavakkal ugyan mindig elmondja, hogy Orbán mellett áll a választáson – ahogy az egyiptomi békecsúcson is – de gyakorlati haszna Orbán maradásával nincsen” – mondta a Republikon Intézet elemzője, aki Pék Szabolcshoz hasonlóan úgy vélte: ha az Alaszkaihoz hasonló eredménytelen találkozóra kerül sor, az hosszútávon egyébként kevés kommunikációs táptalajt nyújt a Fidesz-kampánynak.

Rövid távon viszont nagyon komoly tematizálós eszközt jelent, még akkor is, ha komoly valóságtorzításról van szó – tette hozzá az elemző.

Pék Szabolcs úgy látja: a béketalálkozóval inkább „ saját nemzetközi szobrát farigcsálhatja a kormányfő – ami a fideszeseknek eddig is alapállás volt – de a bizonytalanságok közt élő embereken ez semmit sem segít. „Ráadásul egy átlagválasztó annyit fog érzékelni az egészből, hogy Budapest megint le van zárva, miközben az ország fundamentális gondjai nem oldódnak meg. Így kérdéses a politikai eredmény” – mondta az Iránytű szakértője. Ranschburg Zoltán azonban emlékeztetett: a Fidesz épp ezért dolgozik nagyon régóta azon, hogy a választók minden megélhetési és gazdasági problémáért „a háborút” tegyék felelőssé. „Közhely, hogy külpolitikai kérdésekkel nem lehet választást nyerni, de a kormánypártok 2022 óta arról beszélnek: az összes gondunk és bajunk okai az ukránok, Brüsszel és az elhibázott szankciók, miközben Orbán két kezével, megfeszítve küzd azért, hogy itt valamilyen módon békét teremtsen. Ebbe a kommunikációs csatornába tökéletesen bele lehet majd illeszteni a béketalálkozóról készült fényképeket, ahogy nyilván Trump és Putyin is lapogatják majd a magyar miniszterelnök hátát, és hangsúlyosan, külön meg fogják köszönni neki a békéért tett erőfeszítéseit” – fejtegette Ranschburg Zoltán.

Az elemző szerint biztos, hogy Magyar Péternek, az ellenzék vezetőjének fel van adva a lecke a következő hetekben. – Olyan éles politikai verseny zajlik, ahol minden egyes nap harcolni kell azért, kiről és miről legyen szó. Az, hogy most hetekig biztosan ez a találkozó uralja majd a közbeszédet, mindenképp óriási győzelem Orbán Viktornak, ami független az ember politikai értékítéletétől.

És ebből a Fidesz mindent ki fog hozni, ebben biztos vagyok – szögezte le.

Ranschburg Zoltán szerint a Tisza Párt azért kerül nehéz helyzetbe, mert a béke-narratíva már régen a Fideszé, így ennek ellenzékből valójában nem igazán lehet ellentmondani. – Persze olyan nüanszokba bele lehet menni, hogy ez a tárgyalás nem is biztos, hogy olyan fontos, sőt, Orbán Viktor torzítja a valóságot. De ez bonyolult, politikai kommunikációra nem igazán alkalmas – folytatta. Szerinte Magyar Péter kicsit túllőtt a célon azzal, hogy az egyik reakciójában emlékeztetett, korábban a Tisza javasolta a budapesti találkozót. – Nyilván ez leginkább megmosolyogtató ilyenkor. Magyar Péter a nehéz kommunikációs helyzetekből úgy szokta kiverekedni magát, hogy nem a meglévő ügyre reagál, hanem valami teljesen újat dob be, totálisan máshonnan közelíti meg. Azt hiszem, hogy itt, a háború kérdésében ez nehezebb lesz, és ő akkor teszi jól, hogyha a békecsúcsra most nem sokat reflektál. Meg kell várnia a találkozó végét, azt a pár napot, hogy elüljön a közbeszédben, és utána próbálhat meg ismét tematizálni valami új kérdéssel, ami kellemetlen lehet a Fidesznek – hangsúlyozta. Pék Szabolcs inkább arra hívta fel a figyelmet: a jelöltállítás előtt álló Tisza Pártnak nem feltétlenül kedvezőtlen, ha pár hétig nem rajtuk van a fókusz.

Régi politikai mondás, hogy aki időt nyer, életet nyer. És így most pár hétre kikerülhetnek a Fidesz célkeresztjéből a tiszás politikusok és az esetleges új képviselő-jelöltek. Magyar Péter olyan kampányt folytat szociális és gazdasági kérdésekben, amit a Trump-Putyin-Orbán találkozó nem befolyásol, és ha valójában nem születik kézzelfogható eredmény novemberben – amire Zelenszkij nélkül kevés esély van – akkor áprilisban erre már senki nem fog emlékezni – mondta az Iránytű elemzője.

Diplomáciai sakkjátszma Budapesten

A csúcstalálkozóval részletesen foglalkozik a nemzetközi sajtó. A The Washington Post Trumpnak azt a közlését emelte ki, hogy "nagyon produktív" telefonbeszélgetést folytatott egymással követően történt, alig egy nappal az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij Fehér Házban esedékes találkozója előtt. A budapesti csúcstalálkozó ötletét Trump részéről egyfajta Putyinra gyakorolt nyomásgyakorlásként értékelik arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. A Wall Street Journal azt emelte ki, hogy az olajárak csökkentek a hírre, mivel a befektetők remélik, hogy a háború vége enyhíti az energiaellátási bizonytalanságot.

A konzervatív Fox News szerint az a tény, hogy Trumpnak sikerül tárgyalóasztalhoz ültetnie Putyint, azt bizonyítja, hogy ő az egyetlen, aki képes lezárni a konfliktust.

A brit The Guardian megjegyzi, hogy Magyarország az EU legkevésbé Ukrajna-barát országa, a helyszín megválasztása valószínűleg kellemetlen meglepetésként érte Zelenszkijt. Folyamatosan visszatérő téma a cikkekben, hogy Trump gyakran megpuhul Putyinnal folytatott beszélgetések vagy találkozók után, és a korábbi alaszkai csúcstalálkozó sem hozott áttörést.

A német sajtó a találkozót óvatos optimizmussal kezeli, de hangsúlyozzák a béketárgyalások nehézségét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint több oka is van annak, hogy Trump és Putyin a magyar fővárosban akarnak találkozni: Orbán évek óta szoros kapcsolatot ápol az amerikai elnökkel, amelyet még akkor is fenntartott, amikor a jelenlegi amerikai elnök hazájában nyomás alá került. A Putyinnal augusztusban Alaszkában tartott legutóbbi találkozó előtt Trump még azt is elmondta egy sajtótájékoztatón, hogy egy "nagyon-nagyon okos ember" tanácsot adott neki Ukrajnával kapcsolatban, egy olyan ember, akit "egyesek szeretnek, mások nem" a magyar kormányfő. Bár a washingtoni nyomás az utóbbi időben nőtt, Orbán soha nem szakította meg jó kapcsolatait a Kremllel, és továbbra is olcsó nyersolajjal látja el országát az orosz Barátság vezetékből, emlékeztet a FAZ.

Az olasz La Repubblica cikkében úgy fogalmaz, hogy a budapesti találkozó "pofon az öreg kontinensnek, amely időközben Moszkva új hivatalos 'ellenségévé' vált."

A Corriere della Sera azt boncolgatja, hogy a Tomahawkok Ukrajnának való küldése Trump részéről csak blöff volt-e arra, hogy Putyint a tárgyalóasztalhoz kényszerítse.

A francia Le Monde összefoglalójában kiemeli: Amint visszatért a hatalomba, Trump megtörte azt az elszigeteltséget, amelyben a nyugati hatalmak az ukrajnai háború kezdete óta tartották Putyint. Megkérdőjelezte Washington Ukrajnának nyújtott katonai segítségét is demokrata párti elődje, Joe Biden elnöksége alatt, odáig ment, hogy nyilvánosan zaklatta Volodimir Zelenszkijt egy rendkívüli konfrontáció során februárban a Fehér Ház Ovális Irodájában. Az amerikai elnök, aki meg volt győződve arról, hogy különleges kapcsolatot ápol orosz kollégájával, kezdetben biztosította, hogy nagyon gyorsan véget tud vetni a konfliktusnak, majd elismerte, hogy a gyakorlat a vártnál összetettebb volt. Nemrégiben már mindenki meglepetésére azt mondta, hogy Ukrajna megnyerheti a háborút.

A cseh Seznam Zprávy rámutat, paradox módon maga Trump és kormánya a közelmúltban nyilvánosan nyomást gyakorolt az európai államokra, hogy ne fizessenek Oroszországnak az olaj- és gázimportért. Ez tehát Magyarországra és Szlovákiára is vonatkozott. Orbán azt mondta Magyarország mindig hűséges partner, aki soha nem hagyta el barátait taktikai előnyökért. Nyilvánvalóan meg akarta nyugtatni a nyugati szövetségeseket, hogy közvetítői szerepe nem a NATO-tól vagy az Európai Uniótól való kilépés jele.

A lengyel Rzeczpospolita óvatos a budapesti csúcstalálkozót illetően. A lap szerint nem könnyű eldönteni, hogy ez valóban áttörés-e. „Putyin több mint negyed évszázada a nyugati vezetők megtévesztésére és becsapására alapozza az orosz hatalom újjáépítésének stratégiáját. Trumpot ezzel szemben megállíthatatlan nárcizmus hajtja, amely miatt minden nap a rivaldafényben jelenik meg. A Közel-Keleten - legalábbis egyelőre - elért sikerein felbuzdulva még több elismerést akar a világbéke helyreállításáért.” A lap így folytatja: „Putyint már teljesen elborította a birodalmi fanatizmus, amit az orosz nép fizet meg, vagy maradt még némi esze? Ez derül ki az elkövetkező napokban. Vagy a véres diktátor folytatja maximalista céljait, és a békére vonatkozó remények ismét kudarcba fulladnak, vagy pedig arra a sorsra készül, ami II. Miklósnak jutott. Vagy azonban Moszkvából valamiféle kompromisszumra utaló jelek fognak érkezni. Ez utóbbi sem zárható ki teljesen.”