A fiam mindig azzal nyaggatott, amikor ötéves forma lehetett, hogy álljunk fél lábon, mert az olyan vicces dolog, és ha a gólyák is tudják, akkor mi képesek vagyunk megcsinálni. Az érvelése egyszerű volt: a gólyáknak is két lába van, akárcsak nekünk.
Úgyhogy féllábon álldogálva vártuk a trolibuszt, amikor az óvodába tartottunk, a játszótéren is gyakran alkalmaztuk ezt az egyszerű pozíciót. Olykor csatlakoztak hozzánk más gyerekek is, és egy pici kört alkotva álldogáltunk fél lábon a tér közepén. Természetesen nem bírták a gyerekek sokáig, olykor kidőltek a körből, vagy lábat váltottak, esetleg futottak egy nagy kört, és nem jöttek vissza fél lábon álldigálni. Viszont igény volt rá rendesen, és egy idő után a játszótéren már meg is alakult a fél lábon állók köre. A gyerekek már vártak minket a játszótéren, ahova majdnem minden nap betértünk az ovi után, hogy a fiam még hintázzon, homokozzon, csúszdázzon, és természetesen a kis barátaival fél lábon álljon.
Azt tudjuk, hogy a gyerekek valami ősi elemi erővel rendelkeznek még, és ösztönösen érzik, hogy az egyszerű, bárhol végezhető gyakorlatok jótékony hatással vannak a testükre, az agyi működésükre. Nincs ez másképp a féllábon állással sem.
Ezt az egyszerű gyakorlatot Jin Ji Du Li-nek nevezik, és a módszer a shaolin szerzetesektől származik. Ezek a szerzetesek azt mondják, hogy aki naponta egy percet rászán a gyakorlásra, késleltetheti az öregedést és megelőzheti memóriájának gyengülését.
A hatásos kínai gyakorlatot fél lábon végezzük, pontosan úgy, ahogyan a gólyák álldogálnak. Vegyünk pár mély levegőt az orrunkon keresztül, és sóhajtsunk egy hatalmasat, majd a szánkon keresztül engedjük ki az összes levegőt. Amikor azt gondoljuk, hogy végeztünk, fújjunk még egyet, és préseljük ki a maradék levegőt is. Meglepődnek majd, hogy még mennyi levegő bent maradt a kifújás után. A lényeg, hogy adjunk ki mindent, és hasból lélegezzünk. Ismételjük ezt legalább háromszor egymás után, mind mélyebb levegővételekkel és kifújásokkal. Majd helyezzük egyik lábunkra a testsúlyunkat. Ha megtaláltuk az egyensúlyt, emeljük fel a másik lábunkat és tartsuk meg a számunkra kényelmes pózban. Ha ezzel megvagyunk, akkor óvatosan csukjuk be a szemeinket és próbáljuk megtartani ezt a pozíciót tíz másodpercig. Elsőre gyerekjátéknak tűnhet, hiszen a gólyák is tudják, de a stabilitás megtartása közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről látjuk.
Ha nem sikerül elsőre, nem kell megijedni! Gondoljon csak a gólyákra egy pillanatra. Ha nekik sikerül, akkor nekünk is menni fog. A jó hír, hogy a rendszeres gyakorlás során akár egy hét elteltével képesek leszünk véghez vinni ezt az egyszerű feladatot. A mindennapi rutinos kis edzésmód segíthet abban, hogy visszanyerjük az egyensúlyérzékünket, s nem utolsó sorban segít a demencia kialakulásának megelőzésében.
Tény, hogy az emberek többsége csukott szemmel nem képes 5 másodpercnél tovább megállni egy lábon, de a rendszeres gyakorlással akár két percnél tovább sikerül egy talpon maradni. Idővel egyre kevésbé érezzük megterhelőnek a fél lábon állást, és egy kis kitartással és rendszerességgel javíthatunk alvásunk minőségén és a memóriánk is javul. A gyakorlat jótékony hatással van a gerinc-, nyaki fájdalmakra, a magas vérnyomásra és a cukorbetegségre is.
Tipp: ha valakinek nem sikerül elsőre csukott szemmel elvégeznie a feladatot, résnyire nyissa ki az egyik szemét, és fokozatosan szoktassa magát a csukott szemekhez.
A feladat nem javasolt azoknak, akiknek szédüléssel járó betegségük van, illetve a lábuk gyengélkedik az egyensúly megtartásában.
