Orbán Viktor szerint a magyar gazdaság túl van a repülőrajton, igaz, nem januárban történt meg, hanem kis késéssel, júliusban. Nem tudom, önök észrevették-e a repülőrajtot – a KSH annyira nem. Az ipari termelés zuhan, a mezőgazdaságnak újabb pocsék éve lesz, az építőipar némileg éledezik. A magyar gazdaság repülőgépe nem vett semmilyen repülőrajtot, sőt, a kifutópálya végéből épp most vonszolják vissza a hangárba a földi kiszolgálók, mert most vették észre, hogy valaki ellopta/közbeszerezte az egyik hajtóművet, a kapitány nem jelent meg a szolgálatban, mert CT-felvételre keres időpontot a következő fél évre, a vezető légiutas-kísérő pedig ma azért nem jött be dolgozni, mert a gyereke iskolájában ő tartja most a matekórát tanár hiányában – ilyen is előfordult már.
De nézzük a számokat! Az első fél évben a magyar GDP 0,1 százalékkal csökkent. Látva a III. negyedéves adatokat, a 0 százalék most sem lenne nagy meglepetés, az meg, hogy mi rántaná ki az utolsó három hónapban a magyar gazdaságot a sárból, nem látni. A lakossági fogyasztás ugyanis eddig is nőtt, hiába jön a választási osztogatás, a fogyasztás növekedése 3,5 százalékról 4,5 százalékra gyorsulhat – de ez csak egy százalékpontos bővülés. A 3 százalékos lakáshitel a GDP-t nem növeli, hiszen új lakások nem épülnek, csak a meglevők árát veri fel 20 százalékkal. A gond a vállalati beruházásokkal van, amelyek 25 százalékkal kisebbek, mint 2021-ben voltak. Így az idén a harmadik teljes év lesz, hogy stagnál, csökken a gazdaság, de valójában a recesszió 2022 közepe, azaz a legutóbbi Fidesz-győzelem óta tart.
A cégek nem bíznak a kilábalásban, láthatóan kivárnak, egy gazdasági fordulatra várnak. Gazdasági fordulatot egy politikai fordulat hozhat – más impulzust nem látni. De csodát ne várjunk egy Tisza-kormánytól sem, ugyanis ha meg is nyílnak az uniós források 2025. május elsején, akkor sem tudunk velük mit kezdeni. Mert ez nem Lengyelország. Ugyanis az Orbánék által kidolgozott és az Európai Bizottság által elfogadott operatív programok arra épülnek, hogy az összes pénzt adjuk NER-oligarcháknak, amiből ők felesleges dolgokat építenek, a felét meg ellopják. Ezt nem akarhatjuk. A lengyeleknél azért indult be azonnal az uniós pénzek felhasználása, mert az előző PIS-kormány értelmes, a lengyelek érdekeit figyelembe vevő operatív programokat dolgozott ki. Volt mibe tölteni a pénzt.
A másik gond a konszolidáció lesz: a mostani választási osztogatásoknak meglesz a böjtje. 2027 és talán még részben 2028 is a költségvetési megszorításokról, az infláció megfékezésről szól majd. Vagyis a most is tartó recesszió majd talán valamikor 2027-ben érhet véget, de érdemi, fenntartható növekedés csak 2029–30-ra várható, ha nem kerülnek elő a Covidhoz, az orosz–ukrán háborúhoz hasonló fekete hattyúk. Ez az optimista európai forgatókönyv. A pesszimista szcenárió, ha Orbán, Nagy Márton és a többi gazdasági zseni marad – akkor jön az argentin forgatókönyv. Végül is volt már ország 20 évig válságban és recesszióban. Lehet választani!