Előző írásomban arra tettem kísérletet, hogy bemutassam, az államháztartási törvény keretei között is van arra lehetőség, hogy a választások nyomán kormányra kerülő ellenzék az örökölt költségvetés egyszerű (kétharmadot nem igénylő) módosításával megváltoztassa az egyes kiadási célok közötti arányokat. Ez szinte azonnal láttatja a változást, anélkül, hogy az államháztartás valóságos állapotát feltáró munkát „beelőzné”, ezért megalapozatlan ígéretek valóra váltását ígérné. Mint tudjuk, a gyors munkához idő kell, azonban az irányváltást azonnal láttatni lehet néhány, az új kormány számára fontos, apró módosítással.
ADJ HÁLÓT, NEM HALAT! A kormányra kerülő ellenzék már kezdettől fogva láttatni akarja, hogy az közpénzek - az adófizetők pénzének - felhasználásában más célok vezetik: az emberek jólétének növeléséhez nem a zsebek megtömésével, hanem a választók munkája hatékonyságának javításával akar hozzájárulni.
Az előző írásban bemutattam, hogy az állami propaganda célok megvalósítására rendelkezésre álló költségvetési kiadások (a közmédia 150 milliárdja és a Rogán-féle Nemzeti Kommunikációs Hivatal 170 milliárdja) felhasználásával jelentősen lehetne javítani a kis falvak és városok megközelítését, az utak karbantartására és felújítására tervezett 120 milliárd forint megduplázásával, miközben más célokra is fordítható a csupán „agymosásra” szánt összeg. Az előző cikkben csak arra tértem ki, hogy a közmédiára a mostani 150 milliárd forint helyett kevesebb is elég, ám ha azokból az arányokból indulunk ki, hogy a műsoridőnek hány százaléka valóban közérdekű, akkor 60 milliárd is elegendőnek tűnik.
Ebben az esetben az „agymosás” 320 milliárdjából évi 100 milliárd maradna az egészségügyi ellátás és 40 milliárd forint az oktatás forráshiányos helyzetének javítására. Viszonylag egyszerű átcsoportosítással négy közérdekű cél megvalósítása is lehetséges: a közönség közérdekű információkkal való ellátása (közmédia), a közutak állapotának javítása, az egészségügyi ellátás felszereltségének, forrásainak bővítése és a közoktatás helyzetének némi könnyítése. Valószínűleg senkinek sem fog hiányozni a nemzeti konzultációnak álcázott agymosás sem, meg a köztévéből áradó agitprop csasztuskák sora, miközben a kátyúzás és útfelújítás az út a munkához programot is elősegíti, és megvalósul az oktatás vagy a gyógyítás forrásainak bővítése.
JÓ MUNKÁHOZ TÜRELEM, ALAPOS MÉRLEGELÉS ÉS IDŐ KELL! A kormányra került ellenzéknek először fel kell tárnia az államháztartás valóságos, aktuális és a nem minden részletében nyilvános kötelezettségvállalások miatt középtávon meglepetéseket tartogató helyzetét. Szakítani kell azzal a várakozással, amelyik a kormányváltozástól azonnali forrásbővülésre, a kifosztott intézmények (kórházak, múzeumok, szociális ellátóhelyek, önkormányzatok) fellélegzésére számít. Az első hetek „tűzoltással” és a szekrényből kipotyogó csontvázak számbavételével telnek majd el.
A 2002-es kormányváltás tapasztalatai alapján joggal lehet arra számítani, hogy teljesen kiürítik a kasszát. Ennek egyik módszere volt a benyújtott pályázatok gyorsított elbírálását követően az azonnali előlegfolyósítás, a megkötött szerződések keretei között a teljesítéseket jóval megelőző teljesítményelismerés és fizetés, az olyan több évre vonatkozó kötelezettségvállalás, amely a képződő forrásokkal sincs arányban, s amelyhez a szükséges felhatalmazások is hiányoznak.
Különösen aggályos azoknak az „adómentesítéseknek” a valóságos pénzügyi következményeivel való szembenézés, mint amilyeneket az újraválasztása érdekében az Orbán-kormány a 2025-26-os évekre vállalt, beleértve a többgyermekes anyák végleges adómentesítését, vagy az első lakásvásárlásnak a fix alacsony kamatra történő hitelezését. Be kellett volna mutatni ezeknek a következő választási ciklusban érvényesülő pénzügyi következményeit is olyképpen, hogy a biztosan beérkező bevételek tükrében milyen kiadásokra marad, illetve nem lesz majd pénz.
Minthogy ilyen korrekt magatartásra az orbáni autokrácia sohasem állt készen, ezért ez is az új, ellenzékből kormányra került csoport dolga lesz. A felfokozott várakozásokat ezzel is érdemes a realitások keretei közé kormányozni, még akkor is, ha forrásátcsoportosításokkal, az Európai Unió által támasztott jogállami (feltételességi) követelmények lehetőség szerint gyors teljesítésével várhatóan lesz mód arra, hogy az ellenzék céljainak megvalósításához a szükséges pénzeszközök rendelkezésre álljanak.
ÉRDEMES FELÜLVIZSGÁLNI A PROGRAMOKAT, AMELYEK SZERINT AZ EGYIK NEM FIZET, MÉGIS KETTEN IS KAPNAK, SŐT, NYERNEK! Többen is írtak már arról, hogy a többgyermekes anyák egész életre szóló adómentessége megkérdőjelezi a gyermekek egyenlőségét, a megkülönböztetésmentes méltányosságot minden gyerekkel szemben. Közben az intézkedés a legkevésbé szolgálja azt a kitűzött célt, hogy minél több gyermek születhessen, mert a gyermekvállalás nem pénzügyi ösztönzőktől, hanem a tervezhető és békés családi élet reményétől függ. Ebben az anyagi tényezők szerepe nem kizárólagos.
Ráadásul azzal is számolni kell, hogy azokban a családokban, ahol a családnak mind a két felnőtt tagja felelősnek érzi magát gyermekeiért, erős a csábítás, hogy
a családi jövedelem nagyobb részét az anya vallja be, és ezzel a „családi adómentességet” egész életre biztosítani lehet. I
Induljunk ki abból, hogy Magyarországon rengeteg családi cég van, ahol mind a két gondviselő a közös cégből szerzi jövedelmét. Ezekben a cégekben játszi könnyedséggel lehet az „örökadómentes” anya felé átmosni a jövedelmet, ami által valóban megbillen a közteherviselés egyensúlya, és sokkal nagyobb lék keletkezik az államháztartásban, mint amivel eddig bárki számolt.
Egy ilyen tollvonással örökidőre adómentes lesz a családi kereset nagyobbik része, amelynek érdekes következménye, hogy - az eddigi demográfiai tendenciákból kiindulva - a sokkal több egészséges nyugdíjas évre számító anyák sokkal magasabb nyugdíjalapra építve tervezhetik a nyugdíjas korukat. Sajátos ellentmondás, hogy az ehhez szükséges fedezet azon része, amely a Nyugdíjalap deficitessége miatt már ma is az állami költségvetés kiegészítő támogatására szorul, egyre nagyobb hiánytól szenved majd. Hiszen a befizetési oldalon (az örökidőre szóló adómentesség okán) nő a fedezetlenség, míg a kifizetési oldalon – ezzel ellenkezőleg – nő az örökre adómentesített anyáknak járó kifizetett nyugdíj összege.
Ha lesz nyugdíjválság Magyarországon, az éppen a többgyermekes anyák „örökéletre” szóló adómentességének következményeként állhat elő.
A bemutatott példák kellő óvatosságra intenek, mielőtt az ellenzékből kormányra készülők akár az első lépéseiket megtennék.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
