Ha lúd, legyen kövér! Annyira jó érzés volt, hogy mind együtt örültünk Krasznahorkai László nagyon is megérdemelt Nobel-díjának. A kormánynak is elhittem, hogy örül, akkor is, ha Krasznahorkai sötét világa nem felel meg igazán a hivatalos irodalmi kánonnak, mely szerint, mint a legilletékesebb, a kulturális miniszter, leszögezte: „A világ legjobb dolga magyarnak lenni”. Új Nobel-díjasunknál ez azért nem maradéktalanul igaz minden pillanatra, hogy enyhén fogalmazzak. Krasznahorkai mondatai meglehetősen távol állnak a „Piros lett a paradicsom, nem sárga” világképétől. Ez természetesen nem baj, ízlések különböznek, kinek Krasznahorkai vagy más írótársa, kinek a paradicsom, attól még a kormányszívek is megdobogtak. Kicsinyes dolog volna ezt kétségbe vonni, az író némely kritikus gondolatát idézve pl. a hivatalos ukránpolitikáról.
Persze ezt az előtt nyilatkozta, hogy pénteken a miniszterelnöktől megtudhatta volna, hogy „az ukránok már az okostelefonokban vannak”. Még a Nemzeti Konzultációra hívó levelet sem kaphatta meg, benne finom célzással bizonyos Brüsszel-és ukránbérenc politikai pártokra. Akik felemelik az adónkat, hogy Zelenszkij zsebébe dugják. Végre megértettem, miért olyan drága a sajt.
De ha ilyen jó volt örülni egy díjnak, kétszer ekkora öröm volna két díj, nem igaz? Adhatnának a kormánynak is Nobel-díjat. Irodalmit. Senkit nem ismerek, aki ennyiféle műfajban bontakoztatta volna ki tehetségét. Nyelvi leleményük is felülmúlhatatlan, különösen a miniszterelnöké. A dakota lótól a libernyákokon át a legfrissebb „flasztercsávó”-ig fogalomkészletünk számos darabja neki köszönhető. Lustábbak kedvéért, akik nem ülnek péntekenként a rádió mellett, a „flasztercsávó” olyan városi nyikhaj, aki nem becsüli eléggé a falut, és ebből kifolyólag ellenzi a kormány gyanús agrárügyleteit. Flasztercsajokról nem beszélt, tehát én semmiképpen nem veszem magamra, de kíváncsi leszek, Raskó meg Ángyán, ezek a megátalkodott flasztercsávók hogy tisztázzák magukat.
No meg az a sokféle műfajban megmutatkozó páratlan cselekménybonyolítás és meggyőző erő! Az említett Nemzeti Konzultáció a katekizmus irodalmi és vallási hagyományait teremti újjá. Szent Cirill, aki az első káték kérdezz-feleleteit megalkotta, gyenge kezdő hozzájuk képest. Úgy tudom, Cirillék többfélét is összehoztak, külön a kezdő-, és külön a haladó hittanulóknak.
Ahogy olvasom a kis káték megújított orbáni változatát, ez azért inkább a kezdőknek készülhetett.
Aztán az állatmesék szintén klasszikus műfaja. A Poloska Peti főhős köré épített gyűjtemény kicsinyek és nagyok számára egyaránt tanulságos. Kifejezetten a felnőttek épülésére szolgálnak az irodalmi szintű krimik. Ma a legnépszerűbb a „keresd a bácsit” című. A kormány által forgalmazott variáns egy Agatha Christie-t megszégyenítő csavarral oda lyukad ki, hogy voltaképpen a kérdezősködő nyomozók az igazi bűnösök. (Megjegyzem, a Függöny című Christie-regényben van hasonló.) A pedofilok ártatlan bárányok az államellenes összeesküvőkhöz képest. A tojásfejű Hercule Poirot szerepében Kocsis Máté, a kissé retardált Hastings kapitányt Tuzson Bence igazságügyminiszter alakítja. Minisztertől az is szép.
A krimi mellett produkáltak igazi horrortörténetet is. Bár ne tették volna. Megrázó olvasmány, a magyar gyermekvédelemről szól.
Mostanában két új műfajban jeleskednek: a kémregényben és a családi drámában.
Tisztelője vagyok tehetségüknek, de az a sztori még engem is meglepett, hogy Brüsszelbe is képesek voltak diplomatának álcázott kémeket telepíteni. Elég pancsereket.
Egyik sem egy Mata Hari, épp hogy nem írták a névjegyükre valódi foglalkozásukat. Szerintem nem nézték meg elégszer a Tavasz 17 pillanatában Stirlitz kapitányt. Túl bóvli volt nekik.
Most bepillanthatunk műhelytitkaikba is. Egy különösen riasztó családi drámát készülnek színre vinni. Visszahoznák az épp általuk kinyírt, ki tudja, ki helyett bűnbaknak kiszemelt Varga Juditot, legalábbis erős nyomást fejtenek ki rá ennek érdekében. Az csak mellékhaszon, hogy a Vargát kritizáló Lázárt pukkaszthatják vele (a fák nem nőnek az égig, ugyebár, mindig jön egy lombkoronasétányos vállalkozó, baltával). Az is, hogy újra lenne okos, szép nő a vezérkarban, Szentkirályi Alexandra eszerint kiesett a szereplőválogatón.
A lényeg, hogy egymásnak essen volt férj és volt feleség, jó esetben Varga sikerrel hozza ki a sodrából a most méltányosan nyilatkozó Magyart.
Kevésbé tartanak attól, hogy a reaktiválás újra felidézi a kegyelmi botrányt, a Völner- és a Pegasus ügyet. Istenem, legfeljebb ejtik Vargát megint. Ha a mórné megtette kötelességét, a mórné (reményeik szerint a mórral együtt) mehet. Úgy vélik, többet ér, ha megjelenése felidézi azt a bizonyos Hajdu Péter féle interjút is házasságuk sötét lapjairól, akár egyoldalú volt a kép, akár nem.
Tessék, tessék, itt vannak a jó kis sebek, azokban tessenek vájkálni, ne Hatvanpusztán kutakodni. Az úgyis csak félkész, a dráma megfelelő tálalásban meg már komplettírozva, újra játszható, a gép forog, az alkotó pihen.
Várja megérdemelt díját. Legjobban a megőrzött hatalmat, de ha Nobel, hát Nobel. Az is valami.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.