„Rég nem láttam olyan helyet, ahol ennyire érezhető a beruházások és egyszerűen a pénz hiánya… Koszos utcák, olyan régi villamosok, hogy azt hittem, múzeumból hozták ki őket turistaattrakcióként. Nagyon sok hajléktalan van, (...) a belvárosban rengeteg fiatal, agresszív és részeg magyar mászkál, a kirakatok alatt pedig hajléktalanok alszanak. (...) Budapest persze lehetne gyönyörű, mert szinte könyörög érte, hogy a Duna mentén sétányokat, éttermeket, kávézókat, bulvárokat alakítsanak ki, ahogy Varsóban vagy Wrocławban, de ehelyett a folyó mellett egy kétsávos út van, és alig van hely, ahol le lehetne ülni. (...) Amikor pedig megláttam, hogy a forint mennyire gyenge a złotyhoz képest, csak megerősödött bennem az az érzés, hogy így jár az az ország, amit, autoriter módon, egy szatrapa vezet: ahelyett, hogy Nyugat-Európa felé haladna, Oroszország felé fordul.” (Klaudia Jachira, a Zöldek képviselője a szejmben.)
Budapest szigetféle, zárványféle a boldogság körülötte kavargó tengerében, és bűnös város, ahol a buzi tudjukkik szövögetik a networköt, amivel elhalásszák előlünk a lovettát. Jogos tehát, hogy a minielnökúr mogyorózza őket, ne legyen kétségünk, hogy a következő fél évben be is fogja dönteni a cuccost, ami ugyan súlyos következményekkel fog járni, de megéri.
És kit érdekelnek a súlyos következmények? Kit érdekelt a 49 ezer covidos halott? Kit érdekel, mi lesz az utcára került nyomikkal és a szétszórt SNI-s gyerekekkel? Kit érdekelnek az erdélyi magyarok, akik csak addig voltak érdekesek, amíg meg nem szereztük a voksaikat? És ki érdekelnek az abuzált gyerekek, a kilakoltatottak, megalázottak és megnyomorítottak, a tény, hogy az uniós szegénységi küszöb alatt élő nyuggerek száma 2023-ban kábé 550 ezer fő volt, ami a nyugdíjasok 24,2 százaléka és az uniós módszertan szerint a szegénység, vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett magyar nyugdíjasok aránya 2023-ban 28,6 százalék volt? Kit érdekel maga az unió, mocskos kozmopoliták?
És kit érdekel tehát Budapest, elvettünk eddig 400 milliárdot, és bizony be fogjuk dönteni a cuccost, kétséged ne legyen, mert így pont a választások előtt fullad a szemétbe a bűzös város és állnak le a trolik, hehe. Ez a mószer lényege: kitalálunk valamit, hogy mondjuk Iványi adócsaló vagy hogy Karácsony elcseszte a pénzt, nyomatjuk a médiában ezerrel, a mi kutyáink hűen ugatnak, mert a sok hülye beveszi, hogy Iványi adócsaló és hogy Karácsony elcseszte a pénzt, a végén még én is elhiszem, és nekik annyi, erre iszunk egy kis elsimont, wazze, a pacal meg a gyulai mellé.
Tőlem aztán járhatnak át Nagyváradra tankolni és vásárolni, és lesz@rom, hogy Lengyelország második Japánként emlegeti magát, rohadjon meg, és hogy 60 ezer milliárd froncsi az államadósság – majd megoldjuk okosba'. A lényeg, hogy fel a győzelemre, megéri bármi áron, mondok: bármi áron.
Ugye Budapest szép. Volt. Mocskos járdák, kevés sétálóutca, pedig a sétálóutca az egyik legjobb dolog a világon. Ha végigmégy a Rádayn, Barcelonában érzed magad, ahol a hírek szerint egyre több a sétálóutca. Budapest ékköve lehetne az országnak, mely magával húzza a szegényes vidéket; gazdag a rohadék, az összes GDP harmada innen jön, és akkor rinyál az a mosolygós lucfenyő, ki lesz vágva karácsonyra, hihi, de kit érdekel, hogy lepukkan? Tkp gyűlöljük a bűzös várost és azon vagyunk, hogy dőljön be és pukkadjon le teljesen, éljen a jó Buenos Rio de Debrecen, őt felpumpáljuk rendesen, számos igazi, álmos, mélymagyar, rendes antiszemita cívis nyüzsög ebben a nagy faluban, úgyis közelebb fekszik az új világ szívcsakrájához, a baráti Szovjetunióhoz és szerelmemhez, Vologyához. És menni fog, meglásd, kemény tél vár a fővárosra, már ma sincs olyan utca, ahová befordulva ne mélyedne könyékig valaki a szemetesbe, mint mi a zsírosbödönbe.
