„Mi érdekes van egy ilyen öregasszonyban?” – kérdezi Zsurzs Kati Teri nénije a Gál Réka Ágota által játszott Fruzsitól, aki a faluba csöppent állástalan szociális gondozóként szeretne segíteni neki. Zsurzs Kati Teri nénijében igenis nagyon sok az érdekes. Köszönhető ez Kovács Dominiknek és Kovács Viktornak, akik Koloniál címmel írtak egy darabot a néni történetéből. (A szerzőket Tom Ziegler Grace és Gloria című drámája inspirálta.) És ahogy Zsurzs Kati játssza ezt az idős asszonyt a 6színben, az mindenképp fontos színházi momentum: sok részletező gesztusból, több színből összerakva, bravúros színpadi jelenléttel gazdagítva személyesíti meg Teri néni figuráját.
A történet szerint egy kis faluban két egymástól jó messze lévő generáció találkozik. A városból érkező fiatal nőt Gál Réka Ágota tiszta tekintettel, tele kíváncsisággal és segítőkészséggel ábrázolja. Jó látni, hogy egy nyolcvan körüli, és egy a húszas évei végén járó két nő ma is találhatnak közös hangot. Persze ez nem megy rögtön: mindkettőjüknek meg kell szabadulniuk a korlátaiktól, előítéleteiktől – főként Teri néninek, aki végig élte a fél huszadik századot. Talán a szerzőpáros a történelmi háttér esetében lehetett volna még részletezőbb.
Teri néni drámája tényleg szívszorító. A fia és a koloniálbútorral berendezett ház elvesztése, az eladósodásból adódó tehetetlenség, a betegség, az elmúlás közelsége mély szembenézésre ad alkalmat. A ház az asszony egy meggazdagodott, jó módban élő osztálytársáé lesz. Így lesz az egyikből győztes, a másikból vesztes. A két sors között nincs átjárás, sőt, egyre nagyobb a szakadék.
„Azok, a bolond álmok! Egyre újabb és újabb” – mondja Teri néni. Közben pedig ott van a valóság, a falu dermesztő magánya a szétesett egészségügyi intézményrendszerrel, a dermesztő közönnyel.
Szilágyi Bálint rendezése ízléses humorral oldja a kilátástalanságot. Márkus Sándor hófehér, díszítés nélküli bútorokkal teli tere ellenpontja az egy időben nálunk is státuszszimbólumnak számító koloniálnak. Cseri Hanna zenei egyvelege pedig kissé filmessé teszi a játékot.
A végén mégis felcsillan a remény: a két nő találkozása kimozdíthat valamit – nem kell teljesen lemondanunk az emberségről. A bizalom bizonyos sebeket képes valamennyire meggyógyítani. Ám az álmok, bármit is teszünk, sokszor csak álmok maradnak.
Infó
Kovács Dominik – Kovács Viktor: Koloniál
Rendező: Szilágyi Bálint
6szín
