Csökkent az esélye az előrehozott választásnak. Ezt közölte Sébastien Lecornu megbízott miniszterelnök, aki hétfőn, alig 27 nappal kinevezése után máris lemondott. Emmanuel Macron elnök azonban két napot adott arra, hogy további egyeztessen a parlamenti pártokkal, a cél ugyanis a jövő évi büdzsé elfogadása. Macron azt mondta, ha Lecornu a „hosszabbításban” sem jár sikerrel, akkor vállalja a felelősséget, amivel az előrehozott parlamenti választás bejelentésére utalhat.
Sébastien Lecornu nem részletezte, milyen pozitív fordulat történt. Erre csak Élisabeth Borne volt kormányfő utalt, aki közölte, nem ragaszkodna a megbízatása idején elfogadott reformhoz, amelynek értelmében 2030-ig fokozatosan 64 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt. Ez gesztus lenne a szocialistáknak, ugyanakkor a kormányt támogató Republikánusok közölték, számukra vörös vonalat jelent a reform esetleges visszavonása.
Lecornu kormányának gyors bukása valóságos „pszichodrámává” vált a francia politikában, elsősorban Emmanuel Macron számára. A különféle közvélemény-kutatók szerint már csak 15-18 százalékos népszerűségi mutatóval rendelkező államfőnek ugyanis meg kell tapasztalnia, hogy kezd minden összeomlani körülötte, senki sem kívánja folytatni politikai örökségét a 2027-es elnökválasztás után. Egyre több szövetségese fordul el tőle. Súlyos csapásként érhette, hogy egykori miniszterelnöke, Édouard Philippe elnökválasztás kiírását követelte. Nem azonnal, hanem a jövő évi költségvetés elfogadása után. A politikus a Horizontok nevű kis párt vezetője, amely az államfő körüli centrista blokkhoz tartozik. Philippe lépése mögött az állhat, hogy indulni kíván a következő elnökválasztáson. Sokáig úgy látszott, jó esélyei is vannak, hogy ő legyen Macron utóda, ám az utóbbi időben csökkent a népszerűsége a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) várható elnökjelöltjével, Jordan Bardellával szemben. Vélekedések szerint elvesztette maradék esélyeit.
Szintén csapásként élhette meg Macron, hogy politikai neveltje és utódjelöltje, Gabriel Attal, aki tavaly néhány hónapig szintén miniszterelnök volt, a hét elején úgy fogalmazott, már nem érti az elnök döntéseit. A fiatal politikus uganakkor nem támogat előrehozott elnök- vagy parlamenti választást, szerinte ez nem jelentene megoldást az ország gondjaira.
Az Élysée-palotában „Brutus és Cassius” metaforával illették Attal és Philippe akcióját, utalva Julius Caesar meggyilkolására. Egy tanácsadó emlékeztetett: „A V. Köztársaság húsz miniszterelnöke közül csak kettő lett elnök – Pompidou és Chirac.” Lefordítva ez azt jelenti, hogy mindketten az elnöki székre pályáznak. Az elnök környezete különösen Philippe-et támadta élesen. Közben Marine Le Pen pártja gúnyosan szemléli az elnök közösségének széthullását.
Macron politikai gyengülésével Franciaország elveszítheti befolyását az uniós döntéshozatalban: Ursula von der Leyen – aki korábban Macron támogatásával lett bizottsági elnök – már inkább Friedrich Merz német kancellárra figyel. Brüsszelben attól tartanak, ha a RN alakítana kormányt, az alapjaiban rengetné meg az EU-t: a szabadkereskedelem, a migrációs paktum, az agrárpolitika és Ukrajna uniós integrációja is veszélybe kerülne.
