Helyem a sorban
Annyi kellemetlenséggel és kellemetlenkedéssel jár a költősködés,
hogy csak akkor éri meg, ha minimum a top 5-ben vagyok.
A versre ugyanez igaz. Jól megcsinált közepes verssel Dunát lehet rekeszteni,
az ilyen csak annyiban különbözik a rossztól,
hogy hamis reménnyel rabolja az időd.
Irgalmatlan reszelés után kisajtolt szánalmas cseppek
hullanak egy kinyújtott nyelvre –
mintha a felrajzszögezéstől megnyílt volna
a légy-beköpte Krisztus hatodik sebe.
(Erre a blaszfémiára hátha a sajtó is felneszel –
kibaszott analfabéták, még az L. Simont is meg tudtátok sajnáltatni velem!)
Érdekes, hogy mennyi mindenből van éppen öt.
Először is az ujjainkból, aztán az érzékeinkből,
az olimpiai karikákból, öt elem, öt tibeti rítus,
az iszlám öt pillére, a csillag öt ága.
Öt szintje van a Maslow-piramisnak
a fiziológiai szükségletektől az önmegvalósításig,
öt fázisa a gyásznak Kübbler-Ross szerint (vitatják).
Mit jelent a szívecske egy halálsikolyon?
Hivatkozhatnék az ötödik alkotmánykiegészítésre,
ha még fiatalon kapcsolok,
megtagadhatnám a vallomást.
Harag, tagadás, alkudozás, depresszió, elfogadás.
Hányast adnál magadnak? Ötöst.
Csak a legjobb költőnek érdemes lenni.
A megfelelő pillanatban csak a legjobbat
engedik géphez az istenek.
Ezért publikál annyit a teknős,
pedig Akhilleusz, a klikken kívüli, többet rak bele.
Írótársaságok alapszabálya, hogy a legjobbak
közös térbe kényszerítve próbálják leginkább titkolni legjobbságukat.
Nyertes a likőripar.
Földbe áll, ami zenének indult, de fejnehéz.
Pedig vannak objektív mérőszámok,
azok azt mutatják, hogy Arany János
a legnagyobb (hatású), legmagyarabb
és egyben legcizelláltabb kolléga,
aki valaha taposta e földet,
hiszen 60 000 egyedi szóval hivatalosan is megnyerte
a költők szókincsversenyét.
Csakhogy én egy újabb kori költő vagyok,
néha már az Újholdon is krindzselek,
viszont egykori eminensként
egy letűnt műveltségeszmény nevében,
plusz azért, mert kurva jó volt,
olvastam és értettem az Arany János-összest,
ezért még őnála, fanyar anyanyelvemnél is sokkalta több szavat tudok.
Philoktétész
Kész vagy megírni életed legfontosabb versét,
az antológiadarabot, a slágert,
a minden korábbit elhomályosító
és minden további magyarázkodást feleslegessé tévő
összegzést?
Kész vagy, nem vagy kész,
ha nem írod meg most, később sem fogod.
Nyilad nem tud hibázni,
de a látóhatár szűkül,
hamarosan nem marad más,
amire lőhetsz,
mint ez a csenevész fácska,
ami most is árnyékot ad.
És abban mi a szórakozás?
De még nem késő
megcéloznod a lemenő Napot.
Csak szakítsd szét az óvszert,
ne húzd ki a faszod,
átírni később is lehet.
Apám részeg rövidlátásából születtem én.
Ha tudja, hogy majd megírom,
biztos szebben viselkedett volna.
Ha velünk marad,
nem engedi, hogy leégessem mások előtt.
Megváltani a szenvedéstől csak azt lehet,
aki még képes átruházni szenvedését.
De szemben más nőverő apákkal,
az én apám tudta józanul,
hogy részegen egy állat,
ezért a bocsánatkérése lófüttyöt sem ér.
Kivonult hát az életünkből,
amint anyám a vállalattól kisírta a lakást.
Apám nemeslelkűségét én is hordozom,
kötelességemnek érzem megmenteni
magamtól azt, aki szeret.
Aki szeret, azt én automatikusan viszontszeretem,
kimutatni pedig így tudom.
Philoktétész
Visszavonulásnak álcázod a háttérbe szorulást,
feltárulkozásnak a kiborulást,
választásnak kitettségedet.
Itt hagyott a had, elvonult a sereg,
az isten verje meg,
nem enged szolgálni sebed.
Időd haszontalan.
(Ugye ma szombat van?)
Az első benépesítendő sziget anyád volt,
de most hiába kémleled a távolt.
Mondd, hova vinne, ha lenne hajó?
Te voltál a száj is, a mell is,
kevés lenne az ógörög nyelv is
elmagyarázni, mi ebben a jó.
Azzal sebezted meg,
hogy nem hagytad el.
Te nyitottad fel anyádat,
te szigetelted el.
Kiteregetted azt is, ahogy teregetett.
Semmire nem megy az utálatos bocsánatkéréseddel.
Csak felszakítod a sebet.
Philoktétész
Nem alszom hetvenkét órája,
nehogy álmomban vakarjam el.
Én sebem, én sebem, én igen nagy sebem.
Világomat elnyelő nyílás a testemen.
Kötés alatt befülled,
inkább napoztatom.
Evilágból kiszakító
végső tapasztalatom.
Hátha beszárad, ha levegő éri,
vagy megszólal végre,
fogai közt szűrve a szót,
átkozva az otthonául szolgáló testet,
amellyel ekkora csúfság megeshet.
Belemászik, beleszáll, beleragad
az égöv teljes flórája és faunája.
Még hogy lakatlan sziget.
Minden alkatrésze kerreg, zsezseg, zizeg.
Sehol egy tiszta gondolat, csak szagok és színek.
Na, most segíts, Žižek!
Egyetlen nap az életem,
megsebzésem napja.
Mindig arra a napra ébredek.
És ezt verset is álmomban írtam. Remek.
Philoktétész
Ha megfeszülök, sem tud belekerülni minden
egyetlen ezerféleképp értelmezhető történetbe sem.
Az kell, hogy a sebem ne csak a sebet jelentse.
Legyen hívószó, gyűjtőlencse.
Minden illeszkedjen,
mégis maradjon továbbírni kedvem.
Akadnak még kitöltendő rések
az összedőlő szerkezetben.
Bármit mondasz, beleírom,
véremmé válik a papíron.
Folytassad!
Amikor a seb beheged,
akkor vállalok gyereket!
Folytassuk?
A Pazarlás Nagy Remixversenye
Provokatív gesztusokból sincs hiány a kötetben. A leglátványosabb talán az, hogy a könyvnek belátható időn belül olyan „javított kiadás”-át ígéri Peer, amelybe elvileg olvasói is beleírhatnak. A szerző felhívja Konkrét Olvasóit Az újraírás akadályai című versének remixelésére – a kiválasztott szerencsések a második, javított kiadásban szerepelhetnek.
