Prométheusz nyomában, avagy a tűz tisztelete

Mi, városiak már ritkán rakunk tüzet. Nem megyünk ki az erdőbe, gyűjtünk rőzsét és fahusángokat, hogy begyújtsunk. Városi gyerekként a táborokban találkoztam először a tűzzel olyan formában, hogy körbeültük, énekeltünk a tűz körül, és mindig volt egy ember, aki megrakta a tüzet. Idén sok fesztiválon és rendezvényen láttam, hogy tüzet raknak, és körbeülik, ahogy azt illik. Mégis kevés helyen tapasztaltam, hogy tisztelnék a tüzet, pedig alapvető közösségi hagyományaink egyike, ahogy a tűzzel bánunk.

A tűzgyújtás elsajátítása az emberiség történelmének egyik legfontosabb pillanata volt, ám a mai napig vita tárgyát képezi, hogy mióta használja az ember a tüzet valójában.

Egyes kutatások szerint már 790 ezer éve ismerjük a tűzgyújtás technológiáját. Kezdetekben a legfontosabb funkciója a meleg és a fény biztosítása volt, valamint távol tartotta a ragadozókat, nem utolsó sorban az étel elkészítésében is fontos szerepet játszott. A tűz megismerésével és megzabolázásával az ember hatalmas tudás birtokába került.

A régészek szerint az emberiség történetében fordulópontot jelent a tűzgyújtás technikájának elsajátítása. A Jordán folyó partján lévő egyik régészeti lelőhelyen talált kovakövek elemzésével a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói megállapították, hogy a korai civilizációk emberei megtanultak tüzet gyújtani, ami azt feltételezi, hogy távolabbi régiókba is elmerészkedhettek az otthonaiktól. Talán ez volt az első migráció, amikor a Jordán-völgyben, délről északra elindultak az emberek és vitték magukkal a tüzet.

Az ősi, törzsi hagyományokban külön szabályok és szertartások kapcsolódnak a tűzrakáshoz, mivel a tűz az egységet szolgálja, ahol mindenki egyenrangú.

A tűz ősidők óta szent szimbólumként van jelen az emberi tudatban. Úgy gondolták őseink, hogy a Nap földi mása, az átalakulás, megtisztulás szimbóluma.

A tűz tisztelete ott kezdődik, hogy nem szemeteljük tele a tüzet. Nem dobálunk bele cigarettacsikkeket, ételmaradékokat, műanyag zacskókat, mert a közös tűz nem a szemétégetést szolgálja. A tűzbe csupán fát, vagy a közösség által elfogadott gyógynövényeket, például zsályát teszünk.