Nem nagyon találkoztam még olyan szülővel, aki ne mesélt volna – utólag többnyire már nevetve – arról, hogyan veszett el a kisgyereke boltban, strandon vagy csak simán az utcán. Mindaddig vidámak ezek a sztorik a családi legendáriumban, amíg a kicsik végül épségben előkerülnek, de amíg ez megtörténik, a szülők azért halálra izgulják magukat.
Marianna kislánya ötéves volt, amikor a barátnőjével kitalálták, hogy a játszótérről irány az ingyenes Bagossy-koncert, ahol 6-8 ezren szórakoztak éppen. „Esélytelen volt velük lépést tartani, a 110 centijükkel átfértek bárhol. Biztos voltam benne, hogy előrementek, és mivel cukik, be is engedik őket, így a biztonságiakat kértem, keressenek két kislányt. Gyorsan meglettek, de zokon vették, hogy a csúnya bácsi kiszedte őket a legjobb helyről” – emlékszik vissza ma már mosolyogva a történtekre. Zsuzsannának a testvére tűnt el négyévesen a cirkuszi előadás szünetében egy szempillantás alatt a tömegben. „Elment pónit simogatni a tábor szélére, amiről nem szólt senkinek. Anyámék ordítva keresték, miután a tömeg visszaült a helyére. A cirkuszosok is körbejártak. Semmi. Akkoriban még nem volt mobil, apu a közeli fülkéből hívta a rendőröket. Amint megjelent a járőrautó, előjött a húgom is sírva. Neki fel se tűnt, hogy frászban van a család meg a fél környék. Egyedül a pacit siratta, hogy nem fért ki a karám deszkái között, pedig ő be tudott mászni.” A szülők másik óriási félelme, ha ételallergiás a gyerekük, nehogy valahol olyasmivel kínálják, amitől rosszul lesz a kicsi. Mint ismert, épp a napokban ítélték el azt a pedagógust, aki 2022-ben mogyorót tartalmazó ostyát adott egy kisfiúnak, aki allergiás volt erre, és sajnos életét vesztette a hanyagság következtében.
Csoszó Dia ugyancsak átélte a szülők rémálmát néhány évvel ezelőtt, amikor a nyolcéves kisfiát egy pillanat alatt szem elől tévesztette egy bevásárlóközpontban. „Ráadásul a fiam Down-szindrómás, nehezen kommunikál, és ez még feszültebbé tette a helyzetet, mert nem tudtam, hogy el tudja-e mondani, honnan keveredett el, vagy hogyan néz ki az anyukája, egyáltalán mennyi időbe telik, amíg valaki észreveszi, hogy egyedül van… Ő – mint később kiderült – az egészből mit sem sejtve elbújt a ruhák alá, mert számára ez a játék része volt.
Az én szívem meg zakatolt, szédültem, pánikoltam, kétségbeesetten kerestem. Amikor végül megtaláltam, csak az járt a felemben, hogy ezt soha többet nem akarom átélni, ki kell találni valamit” – idézte fel a lemosható gyerektetoválás ötletének megszületését.
Elhatározta, hogy létrehoz egy egyszerű, mégis hatékony biztonsági kiegészítőt, ami mindig szem előtt van – egy matricát, ami a gyermek bőrére tehető, és azonnal, vizuálisan hordozza az információt: legyen az akár a szülő telefonszáma, vagy akár egy esetleges allergia jelzése. „A szülőknek ez egy apró megnyugvás, és a visszajelzések alapján a gyerekek is szívesen viselik, ennek talán az az oka, hogy az információ mellé általában a kedvenc mesefigurájuk is rákerül a tetkóra” – mesélte Dia.
Utánajárt a gyártási folyamatnak, hogyan készülnek ezek a kis színes matricák, és egy egészen új világ tárult fel előtte. Kiderült, hogy ezt ő is meg tudja csinálni, ugyan speciális nyomtatóra van szükség hozzá, de ez bárki számára elérhető, így elkezdte megtervezni és gyártani a tetoválásokat. Mint mondta, nagyrészt szezonális a termék, abban az időszakban fogy a legtöbb, amikor lekerülnek a kabátok, pulóverek, hiszen így látható a kisgyerek bőrén a matrica. Tavasz végétől nyár végéig megy nagyot a tetkó, és persze nemcsak a láthatóság okán, hanem azért is, mert ilyenkor van a legtöbb lehetőség az elkóborlásra is.
Dia elmondta, hogy a leggyakrabban az Anyu/Apu telefonszáma: … szöveget kérik, a nyári szezonban idegen nyelveken is – angolul, németül, olaszul, románul –, hogy a külföldi nyaraláson is biztonságban legyenek a kicsik.
Kértek már tetkót úszóversenyre is a gyerekek nevével, ezek mellett az allergiára, ételérzékenységre figyelmeztető feliratokat is sokan választják. Az ő kisfiához hasonló sérült gyerekeknek is készülhet tetkó, amelyen például az szerepel, hogy Nem beszélő autista. „Volt olyan egészségügyi probléma, amit ki sem tudtam olvasni, de átküldte a szülő, hogy ezt kéri a matricára. Emellett olyat is szoktak kérni, hogy Ha elveszek, hívd ezt a telefonszámot: …”
A matricák alapvetően 2 x 5 centiméteresek, de egyedi igények alapján ettől el lehet térni. Az alapméretből 64 darab fér egy A4-es ívre, ezt lehet megrendelni, de ha valakinek kevesebb is elég, arra is van lehetőség, hogy 2-3 szülő összefog, és elosztják egymás között ezt a mennyiséget, vagy a matricák felére kerül a telefonszám, a többire pedig valamilyen kedves figura.
A matricát roppant egyszerű felragasztani, csak száraz bőrre kell helyezni, majd nedves ruhával, szivaccsal átnedvesíteni és odanyomni.
Attól függően, hogy melyik testrészre került, 3-4 napig marad meg a bőrön. A kézfejen például, ahol gyűrődik a bőr, gyorsabban kopik, de az alkaron, ha nem dörzsöli ruha vagy strandolásnál a törölköző, tartósabb. Ha már nem jól olvasható a szöveg, akkor pedig babaolajjal nagyon egyszerűen eltávolítható a tetkó. Bár Dia a gyerekeket – pontosabba az aggódó szüleiket – célozta meg a termékkel, akkora a sikere, hogy már kértek tőle céges logóval ellátott matricákat csapatépítésre, vagy leány-, illetve legénybúcsúra is pimasz, már-már pajzán feliratokkal.
Dia boldogan és büszkén újságolta el, hogy vannak törzsvevői is, az egyik legkedvesebb vásárlója egy hölgy, aki problémás gyerekeket vállal nevelőanyaként – nem beszélő autista, nem látó, szökős –, és rengeteget kirándul velük, mennek mindenfelé, óriási kalandokat élnek át együtt.
Ő mindig a gyerekek nyakára, hátára ragasztja a matricákat, mert ott nem piszkálják, és folyamatos tőle a visszajelzés, hogy rengetegen mondják neki, ez mennyire zseniális megoldás.
„De kaptam olyan visszajelzést is egy anyukától, hogy a gyereke laktózérzékeny, táborban volt, és már kiosztották a tízórait, amikor az egyik felügyelő az utolsó pillanatban meglátta a matricán a feliratot, és kicserélte az ételét. Nyilván nem mondhatom, hogy ezzel életet mentett, de megelőzött egy nagyon csúnya kellemetlenséget, egy rosszullétet, ami tönkretehette volna a gyerek táborozását.”
Persze Magyarországon vagyunk, bármennyire nagyszerű is egy ötlet, azért mindig vannak a közösségi médiában, akik kárognak, huhognak, ellenségesen lépnek fel a kiagyalója ellen. „Volt, aki azon akadt ki, hogy miért adunk meg bármilyen információt. Eleinte a gyerekem nevét írtam rá a matricára, és volt, aki jelezte, hogy ez azért veszélyes, mert a gyerekrablók le tudják olvasni, hogy hívják őt, így el tudják csalni. De olyan kommentelő is volt, aki azt írta, hogy jó, hogy nem chipet ültetek a gyerekbe. Sokan meg el se olvasták, hogy miről van szó pontosan, csak addig jutottak, hogy tetoválás, de azt már nem nézték, hogy lemosható, és ezen akadtak ki, hogy mi történik, ha megváltozik a szülő telefonszáma… Igazából jól szórakozom ezeken a hozzászólásokon.”
Akiknek viszont fontos a gyerekük biztonsága, hálásak neki. „Mindenkinek azt szoktam mondani, nagyon köszönöm, hogy engem választott, használja a terméket, de azt kívánom, hogy soha ne legyen rá szükség. Senkinek ne kelljen átélni azt a rettegést, amit nekem kellett, amikor eltűnt a gyerekem!”
