tárca;sütemény;

Női szeszély, az elfeledett desszert

A sütemény felvágásánál ejtsük a kést a sütemény közepébe, hogy a gyönyörű habot ripityára törjük azon melegében! Ne idegeskedjünk, ne káromkodjunk, amikor a csodasütink egy szempillantás alatt tönkre ment. Csak álljunk hozzá szeszélyesen. Nehogy már tökéletes legyen az a női szeszély!

Vegyünk hét tojást. Válasszuk szét a sárgájákat és a fehérjéket egymástól két külön tálba.

A sárgáját keverjük ki tizenöt dekagramm lágy vajjal és öt dekagramm porcukorral. Ha végeztünk, szitáljunk át húsz dekagramm lisztet, keverjünk bele egy csomag sütőport. Ezzel a laza mozdulattal elkészítettük a tésztánkat. Vajazzunk ki egy tepsit, és öntsük bele masszát. Melegítsük elő a sütőt, majd süssük meg a tésztát huszonkét perc alatt. Amíg sül a tésztánk, verjük fel a tojásfehérjéket egy citrom kifacsart levével, lereszelt héjával, és tizenöt dekagramm porcukorral.

Amikor kisült a tésztánk, kenjük meg igazi házi lekvárral, és tegyük rá a kikevert habot. Szépen simítsuk el a tetejét. Majd ismét helyezzük a sütőbe és süssük még tíz percig.

A sütemény felvágásánál ejtsük a kést a sütemény közepébe, hogy a gyönyörű habot ripityára törjük azon melegében!

Ne idegeskedjünk, ne káromkodjunk, amikor a csodasütink egy szempillantás alatt tönkre ment.

Csak álljunk hozzá szeszélyesen.

Nehogy már tökéletes legyen az a női szeszély!

Majd üljünk le a sámlira és csodáljuk meg a szétrepedt női szeszélyünket, ami kinézetre nem tökéletes, de belül isteni!

Évekig nem értettem azt az újságcikket, ahol azt fejtegették, minden negyedik nőt abuzálnak. Mióta elég idős lettem, és megtudtam, hány barátnőnket, barátnőmet, női ismerőst, illetőt, valakit, egyeseket, hölgyeket hogyan is bántanak, kik és miként, megértettem ezt a számot. Olyan emberekről, nőkről tudtam meg, hogy verték őket, akikről álmomban sem gondoltam. Diplomás, sikeres és okos, ápolt nők voltak. Mégis, a társadalom minden platformján ott állnak a keserű férfiak, és büntetnek. Mi bajunk lehet? Mi bajuk lehet? Szerintem amikor arról beszéltek az öregek, hogy el kellett hagynunk a paradicsomot, erről beszéltek. Nem az örökké termő fát hagytuk ott, hanem az egyensúlyt, a békét és a harmóniát, nemek és emberek között.