Szinyova Gergő;

A képzeletbeli szálloda tereiben mindenféle alak és motívum tűnik fel

Szállodában bolyongva

Szinyova Gergő új kiállítása a képzeletbeli Hotel Paradiso tereibe kalauzol minket, de a festmények önmagukban is egy-egy történetet sugallnak a nézőnek.

Kedves hölgyeim és uraim, a Hotel Paradiso megnyitotta kapuját, kérem, fáradjanak beljebb – az acb Galéria azonos című kiállításán láthatunk mindenfélét, mint színes golyókkal egyensúlyozó meztelen hölgyet, magában szivarozó, cilinderes alakot, gyöngyfülbevalós nőt és Pinokkiót, aki hosszúra nőtt orral pepita mintás háttér előtt üldögél. Szinyova Gergő tárlatán mindenféle alak, tárgy és motívum feltűnik, mivel a művész ihletet merít a pop kultúrából, a mindennapokból vagy a festészet történetéből.

A képeket nézve kérdéses, hogy vajon az alakok és motívumok hogyan függnek össze egymással.

A festőművész szerint a művekre tekinthetünk úgy, mintha azok egy helyszínen, a képzeletbeli Hotel Paradiso tereiben játszódnának, de a művek önmagukban is megállják a helyüket, mindegyik egy-egy sztorit mond el vagy legalábbis sugall.

– Mivel ezek a képek részleteket ábrázolnak, ezért olyanok mint a filmsnittek. Sok esetben érzem ezt olyan fotóknál és festményeknél, amelyek csak egy-egy darabkát mutatnak az egészből, például profilból egy nő arcát, akinek nem látszik se a szeme, se a szája, csak a füle – mondja Szinyova, akinek egyik képén pont ezt látjuk, részben utalva Jan Ver­meer 1665 körül készült Leány gyöngy fülbevalóval című portréjára.

És hogy miért lett a kiállítás címe a hangzatos Hotel Paradiso? – Azért, mert ha valaki a párjával vagy családjával megszáll egy helyen, akkor abban az átmeneti állapotban, a nyaralás ideje alatt számos szituációt lát, melyeket közvetve vagy közvetlenül átél, és amelyek hatnak rá. Egy tárlat is egy ilyen tranzit állapotot mutat be, hiszen a műveket is csak bizonyos ideig láthatjuk a kiállítótérben – mondja a művész.

Szinyova Gergő szerint egy kép minden nézőből más impulzust és más emléket fog előhívni

Az egyik képén napernyőnek dől egy cilinderes alak, miközben szivarjából hosszú füstcsík távozik a szürke égbolt felé, a mű a nyugalmat is sugallhatja. – A munkáimnak soha sincs egy fix sztorijuk. Csak emberi érzésekre akarok reflektálni egy képen egyetlen jelenettel, melyen a szereplők és a tárgyak kiadnak egy narratívát, egy jelentést, de nem próbálom meghatározni, hogy mi legyen az.

Egy mű minden nézőből más impulzust és más emléket fog előhívni, és ennek megannyi pszichés vonatkozása van:

ki hogyan élte meg a gyerekkorát, ki hogy éli meg a felnőttkorát, most párkapcsolatban van vagy sem, most éppen házas vagy elvált, korábban napozott-e napernyő alatt vagy sem, szivarozott-e valaha vagy sem? Minden történés és döntés meghatároz minket, ezért senki nem látja ugyanazt a képet ugyanúgy.

Infó: Szinyova Gergő: Hotel Paradiso. acb Galéria. Megtekinthető: október 22-ig

A Nobel-díjas dél-koreai Han Kang műveit eddig több mint harminc nyelvre fordították le. Örülhetünk, hogy azok közé tartozunk, akik néhányat az anyanyelvükön is olvashatnak. Történjen bármi, a világ irodalombarátai sorában egyelőre őrizzük a jó pozíciónkat.