Ugyanaz a közös Liszt Ferencben és PamKutyában, mint Elvis Presleyben és egy dél-koreai popsztárban, és még csak nem a telt házas koncertről van szó

A XIX. században egy ahhoz hasonló rajongói hullámra, mint aminek Liszt Ferenc  az első rocksztár” címet és a „lisztománia” kifejezést is köszönhette, volt, aki inkább próbált gyógymódot találni, semmint a része lenni. Most, több mint száz évvel később a PamKutya influenszer-testvérpárról (Osbáth Norbert és Osbáth Márk) szólnak a hírek, a hatalmas érdeklődés láttán egy hét alatt eljutottak oda, hogy nem egy koncertet, hanem egymás után négyet adnak 2026 tavaszán,

Nem a PamKutya az egyetlen influenszer, amely mindenféle különösebb aggodalom nélkül gondolkozhat közönségtalálkozókban. A nem egy tartalomgyártót tömörítő Cérnagyár, vagy a videójátékokról, reakcióvideókról is ismert Nessaj az elmúlt években több alkalommal, az ország több pontján szervezett nagy tömegeket megmozgató közönségtalálkozókat - bár tény, ezek sikere háttérbe szorul amellett, hogy a PamKutya jó eséllyel négyszer tölti majd meg a húszezres befogadóképességű budapesti MVM Dome-ot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szóban forgó tartalomgyártók évek óta szerepelnek a Forbes legértékesebb influenszereiről szóló rangsor előkelőbb helyein, így a siker nem lehet feltétlenül meglepő (a Cérnagyár tagjainak jó része például idén már az első húszban: JustVidman, Nessaj, Jólvanezígy, Radics Péter és a PamKutya is). A két jelenséget Liszt Ferenc és PamKutya között viszont nem a zenei virtuozitással szemben álló popdalparódiák (utóbbiról lett részben híres a PamKutya) választják el egymástól, hanem szimplán csak az a több mint száz év. Liszt Ferenc rajongói kávézaccot és cigarettacsikket gyűjtöttek a XIX. század egyik legnagyobb hatású zongoraművészétől, most hasonló okból fogy el kevesebb mint egy óra alatt a férőhelyek száma a PamKutya koncertjére.

A jelenség még csak nem is újkeletű, azt a szociológusok az úgynevezett paraszociális kapcsolatokkal magyarázzák már az ötvenes évek második fele óta. Akkor ugyan már bőven dúlt az Elvis Presley-mánia, szóval ájultak már el az első sorokban a rajongók az énekes láttán, de még pár évvel vagyunk a következő nagy hullám, a Beatlemánia sikoltozó tömegei előtt. A kifejezést először leíró Donald Horton és R. Richard Wohl szociológus viszont már akkor részben a tömegmédia erősödésével hozták összefüggésbe a jelenséget, amely szerint többek között a televízió, rádió elterjedése segítette azokat a rajongói részről személyesnek, valósnak vélt kapcsolatoknak az elterjedését, amely valójában egyoldalú és amelynek sokszor csak a média által generált kép a tárgya. Az internet elterjedésével, a közösségi média nem átalakította, inkább csak a szeretett sztár és a rajongó közötti falat bontotta kissé lejjebb: a napi szintű kapcsolattal, a visszajelzések (like-ok és megosztások) lehetőségével, az „exkluzív” színfalak mögötti bejegyzésekkel, sőt, még az olyan tartalmakkal is, amelyektől az adott sztár kissé emberibb; mondjuk a képen melegítőben, smink nélkül fekszik egy kanapén. (Tipikus példa erre a Spotify megoldása, amely már arra is lehetőséget ad az előadóknak, hogy saját köszönő videót címezzenek a legnagyobb rajongóiknak, rájátszva a kivételezett helyzet illúziójára.)

- erősíti meg kérdésünkre a képet Kristóf Luca a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa és a Szociológiai Intézet igazgatóhelyettese. A szakértő ugyanakkor hozzáteszi, saját környezetének fiataljai között is tapasztalja, a PamKutya sikerét jó eséllyel egy sajátos nosztalgiafaktor is adja: az első popdalparódiák óta eltelt több mint tíz év alatt idősödtek a rajongók, de az akkoriban a népszerű videók miatt érzett közösségi élményt nem felejtették el. Akkor viszont még szó sem volt önálló nagykoncertről, így a mostani - talán megismételhetetlen - lehetőségből nehéz lenne kimaradni.

Bár a PamKutya aligha számított akkora felhajtásra, mint ami végül lett az elmúlt napokban - az utólagos kommunikáció alapján valószínű, hogy nem készültek négy koncerttel - manapság teljesen bevett gyakorlat az a marketinggépezet, amely épp erre az óriási rajongásra játszik rá. Elvis Presley menedzsmentje többek között még “csak” az énekes nevével fémjelzett rajongói tárgyak (merch) árusításával használta ki ezt, az azóta eltelt jó pár évtizedben nála már sokkal profibbá vált a K-pop iparág, amely a dél-koreai könnyűzenei műfajt teljes mértékben a rajongásnak rendeli alá. (Átesve ezzel a ló túloldalára.) Ebben ugyanis a legtöbb sztárjelölt nem a klasszikus előadói életutat járja be, nem tehetsége, egy jó időben a közösségi médiába feltöltött videó vagy egy szerencsés lemezszerződés révén lesz híres, hanem már erre “képzi” ki a dedikáltan erre létrejött ügynökség. A tánc- és énektudás itt egy mesterségesen összerakott gépezet része, amely idővel - ha sikerül befutni - a végletekig kizsigereli az előadóit. (Többek között rajongói találkozókkal, napi szintű kapcsolattartás kényszerével.)

A műfaj egyik legnépszerűbb zenekara, a BTS Army nevű rajongótábora például híres arról, hogy ezen felül is jogosnak érzi, hogy kedvenc zenekarának tagjait rendszeresen élőben zaklassa vagy hogy órákat töltsön zenéjük hallgatásával a legkülönbözőbb zenei internetes oldalakon egyszerűen azért, hogy minél jobb helyre tornázza fel kedvenc együttesét a toplistákon. Előfordult már az is, hogy a marketing rájátszott arra, hogy a rajongók egy megkreált kép iránt lelkesedtek. Erre példa az azóta már többszörösen Grammy-díjas énekesnő, Miley Cyrus pályafutásának kezdete, amikor a Disney Channel amerikai tévécsatorna által sugárzott Hannah Montana című sorozatban Cyrus egyszerre alakított egy átlagos diáklányt és a Hannah Montana névvel befutott énekesnőt. A sorozat ugyan sosem rejtette véka alá, hogy az alteregók keveredése adja a történet lényegét,  mégis remekül fizetett, hogy voltak rajongók, akik a főszereplőt valós személyként sztárként kezelték. Erre a Disney idővel rá is kapott, külön-külön adva ki lemezeket Montana és Cyrus neve alatt.

A közösségi médiában felépített kapcsolatok mára a sztárok egyik értékének mértékét is jelzik, amellyel kapcsolatban legutóbb többek között Maya Hawke színésznő szólalt fel egy 2025 februári interjúban, amelyben rávilágított, hogy a producerek számára már nem feltétlenül a tehetség, hanem a sztár marketingértéke, azon belül is a közösségi médiában való népszerűsége dönt egy-egy szerep odaítélésétől. A jelenség egyre súlyosbodó jele lehet, hogy több sztár az elmúlt években fel is szólalt az őket megszállottan követő rajongókkal szemben. Erre példa Chappell Roan, aki több botrányt kavart TikTok videóban magyarázta el, nem tartja helyénvalónak, hogy a rajongók az utcán követik vagy éppen fotót kérnek tőle. De épp ezért lehetséges, hogy az igazán megszállott rajongótáborokra már a zeneipar is kitalálta a maga szavát (standom).

Mostanában szakértők a paraszociális kapcsolatok negatív hatásának veszélyeire hívják fel a figyelmet, különösen a politikai tartalmak népszerűségének emelkedésével. A világ legnagyobb élő streaming szolgáltatóinak (mint például a Twitch, YouTube, Kick) trendjeit vizsgáló Streaming Charts adatai szerint az elmúlt hónapokban, de különösen 2024 végén és 2025 elején világszinten megugrott a politikai tartalmak népszerűsége (56%-kal az előző évhez képest), maguk mögé utasítva a kizárólag szórakoztató céllal létrejött, könnyedebb témákat feszegető beszélgetős tartalmakat és a korábban elsöprő népszerűségnek örvendő videójáték streameket is. A jelenséget Magyarországon részben a Jólvanezígy közéleti, politikai témákkal foglalkozó podcast iránti érdeklődés kiugró növekedése mutatja, de ezért is voltak képesek főszervezők tagjaiként az elmúlt évek egyik legnagyobb, százezer ember megmozgatására a Hősök terén, 2024 februárjában, a gyermekbántalmazás ellen tiltakozva és gyűjteni több mint 200 millió forintnyi adományt.