Esténként általában valamilyen podcast szól a fülembe, egészen addig míg el nem álmosodom annyira, hogy kikapcsoljam a YouTube-ot, és a másik oldalamra forduljak. Mostanában úgy alakult, hogy minden este kiáltok egyet magamban: legyen már október! Hogy miért? Mert végre, végre nem kell idióta politikai reklámokat hallgatnom. Nem lesz tortát zabáló Magyar Péter, Brüsszel, migránsok, Soros, Megafon, CÖF... – te jó Isten, még felsorolni is képtelenség hányféle gyűlöletkampányt hallgattam végig (akár csak öt másodpercben) az elmúlt években.
De nem lesznek, megszűnnek, mert a Google és egyébként a Meta (elsősorban a Facebook) is úgy döntött, nem éri meg betartani azt az uniós direktívát, ami a politikai hirdetéseket szabályozza, ezért az egészet beszántja és felhinti sóval. Halleluja, én köszönöm nekik, hogy a mentális egészségemnek tettek egy órási szívességet. Úgy vélem, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. Hisz' amiben két éve élünk, azért extrém mód terheli az idegrendszert. Korábban a választások között volt valamiféle pihenés. A Fidesz behúzta a sokadik kétharmadot, az ellenzék szétesett, politikai téma akadt bőven, és persze a lejárató kampányokból is volt egy csokorra való. Mégis, más intenzitással, más mennyiségben, mint ami a kegyelmi ügy óta ömlik az emberekre. Ráadásul most, hogy potens kihívója akadt a kormánynak, és a gazdasági helyzet is finoman fogalmazva gatya..., most aztán lőnek mindenre és mindenkire, maxra van járatva a gépezet, és mindezt egyre infantilisebb módon tálalják, egyre nagyobb hazugságokkal fűszerezve. Most már nem csak az ellenfelet és egymást, de lehetőleg a szomszéd kutyáját is utáljuk, ha lehet, mert gyanús, hogy svéd juhászkutya, ami minimum sérti a szuverenitásunkat. Szóval ez rohadt fárasztó, és szerintem még azoknak is, akik egyébként egyetértenek. Komolyan, én tapsikolni fogok egy fogkrémreklámon, és tán még örömkönny is lecsordul az arcomon, egy öblítő promóció után. Csak legyen már október!