Nincs irigylésre méltó helyzetben az új francia kormány életre hívásával megbízott Sébastien Lecornu. Neki kellene megvalósítania, ami az utóbbi évben sem Michel Barnier-nek, sem François Bayrou-nak nem sikerült: olyan kormányt alakítani, amely képes venni a legnehezebb akadályokat, például elfogadni a jövő évi költségvetést, amely mintegy 20 milliárd eurós megszorítással jár. Ez épp 24 milliárddal kevesebb Bayrou terveinél.
Sokszor hallhatunk Németország gondjairól, az alacsony növekedésről, lakáshiányról, költségvetési lyukakról, megerősödő szélsőjobbról, Franciaország azonban sokkal nehezebb helyzetben van az egyre magasabb államadósság, az intézményes válság és a megoldhatatlannak tűnő politikai krízis miatt. Miközben a mindenkori kormány legfontosabb feladata az adósság csökkentése lenne, ehhez egyszerűen nincs meg a politikai akarat.
Az alapvető hibát Macron elnök követte el, akinek a népszerűsége minden korábbinál alacsonyabb szintre, 15-17 százalékra süllyedt. Tavaly júniusban, miután pártja gyengén szerepelt az EP-választáson, az államfő feloszlatta a törvényhozást és előrehozott választást írt ki. Ez azonban kiegyensúlyozatlan erőviszonyokat idézett elő a képviselőházban – egy-egy hasonló nagyságú szélsőjobb, centrista és baloldali tömbbel. A kormány elvesztette a többségét, partnerekre lenne utalva az elkerülhetetlen népszerűtlen intézkedések meghozatalához. Ehhez azonban sem a szélsőjobb, sem a baloldal nem hajlandó adni a nevét: vigye el a balhét Macron tábora. Az előrehozott választás sem segítene kijutni a válságból, mert hasonló nagyságú pártcsoportok alakulnának ki a parlamentben. Eközben az államadósság csak nő, s hamarosan Párizs válhat Európa beteg emberévé. Ebben pedig a teljes politikai elitnek – a kormánytól az ellenzékig – megvan a maga felelőssége.