A képalkotó diagnosztikai berendezések most folyó államosítása növeli az egészségügyi kormányzat lehetőségeit, hogy szervezési eszközökkel csökkentse a betegek sorállását és javítsa a nagyértékű gépek kihasználtságát. A parlament korábbi döntése értelmében november elejétől már csak állami tulajdonú eszközökön végezhetnek közfinanszírozott CT- és MR-vizsgálatokat. Emiatt ezekben a napokban az új eszközök beszerzése mellett a korábban közfeladatot is ellátó magánszolgáltatók gépeit is felvásárolja az állam.
Reagált az Országos Kórházi Főigazgatóság: egyetlen hely kivételével október elsejétől mindenütt átveszi az állam a CT/MR vizsgálatok előjegyzésétMost egy friss beutalóval átlagosan hat hetet várakoznak a beteg a CT illetve MR vizsgálatokra. E tekintetben is új helyzetet teremt, hogy november elejétől az állam immár közvetlenül rendelkezhet a közfinanszírozott betegeket kivizsgáló teljes - a jobbára amúgy is az állami kórházakban üzemelő - gépparkkal.
A kapacitásnövelés, s azzal a várakozási idő csökkentésének egy lehetséges módja lehetne, ha a nagyértékű eszközök kihasználására hétvégi műszakokat is szerveznének. Erre az eshetőségre is kitért Publicus Intézet 1000 fős reprezentatív felmérése, amelyet a Népszava megbízásából készített idén szeptemberben.
E szerint a megkérdezettek döntő többsége, 69 százaléka helyeselné, ha azokat a diagnosztikai berendezéseket, amelyben szűk a kapacitás, hétvégeken is üzemeltetnék az állami intézményekben.
Az ellenzők aránya mindössze 22 százalék volt. Az eredmény érdekessége, hogy a helyeslés fordított összefüggést mutat az életkorra. A legerősebb a 18-44 éveseknél (74-77 százalék), míg a nyugdíj korúaknál csupán 57 százalék.
A Publicus azt is megkérdezte, hogy a közönség mennyire tartaná elfogadhatónak, ha lenne legális lehetőség arra, hogy egy kisebb „gyorsítási díjért az állami egészségügyben is soron kívül fogadják a betegeket egy-egy egyszerűbb vizsgálatra, például laborra, CT-re, konzultációra?
Ezt a lehetőséget a válaszadók fele határozottan, míg további hat százalékuk „inkább” elutasította. 37 százalékuk számára viszont elfogadható lenne egy ilyen „előzési lehetőség”.
Ugyanakkor a nemek között markáns különbség látszik e kérdés megítélésében: a férfiak 63 százaléka utasítja el a pénzen vett előnyt, míg a nők esetében csak 51 százalék ezek aránya. Az iskolai végzettség szerint is jelentős különbség mutatkozik az eredményben,
a legfeljebb nyolc általános, illetve szakmunkás végzettségűek 44-45 százaléka elfogadhatónak tartana egy ilyen előzési lehetőséget, míg az érettségizettek között csak 28, a diplomások között pedig csak 34 százalék van ezen a véleményen.
A lekérdezés kitért arra is, hogy akik fizetnének a soron kívüli, de közfinanszírozott ellátásért mekkora díjat tartanának ehhez megfelelőnek.
A döntő többség (58 százalék) legfeljebb 5 ezer forintot szánna erre, ezen belül szinte ugyanannyian vannak azok, akik 1-3-5 ezer forintot tartanának méltányosnak.
A lekérdezés eredménye azt is megmutatta, hogy a legális hozzájárulás fizetése – legalábbis a 300 forintos szerencsétlen vizitdíj-ügy óta – mennyire neuralgikus pontja a hazai egészségügynek. Ugyanis még a soronkívüliségért fizetni hajlandók majd harmada (30) százalék sem tudta vagy akarta meghatározni, hogy mekkora díjat tartana erre méltányosnak.
Hiányzik a karmester a CT- és MR-gépek november elsején záruló államosításából, ez pedig megakaszthatja a betegellátást is Hálapénz helyett várakozás – A magánszférában pótolják kiesett jövedelmüket az orvosok, ezért sincs elég szakember az állami rendszerben