A Fidesz, nyilván a vezérkar utasításának megfelelően úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, a párt halad előre az újabb győzelem felé. A szólista, Orbán Viktor, ő adja meg most már az alaphangot, de egyre inkább hamisan. A pártelnök- miniszterelnök hangja jelentősen megkopott, ami aztán a sok használattól még inkább feltűnő. Rekedtes, helyenként rikácsoló, nem jönnek ki belőle tiszta hangok, miáltal a kórus is egyre hamisabb. Sőt, az eddig kialakított rendszer okán, a túlteljesítés következtében vállalhatatlanul ordenáré. A kormánypárt most nagy erőkkel az akarja elhitetni, hogy ura a helyzetnek, a karmester mindent megold és mindenkit kidob, aki nem játszik, énekel teljes erőbedobással.
Folyik most egy vita: kiket is fenyeget mostanságban a Vezér, kiket poloskáz le a poloskázás újabb évadában. Egyesek szerint a figyelmeztetés befelé szól; rettegjen mindenki, mert a Főnöknek mindenkiről van dossziéja (vö: minden fel lesz jegyezve…), senki ne keressen új csapatot, új kórust, mert el és le lesz rendezve. Mások úgy vélik, hogy a leszámolás üzenete kifelé is szól – de szinte mindegy is, aki Orbánt ismeri, azt is tudja, hogy több mint kemény játékos. A keménység ugyan eddig elegendőnek tűnt, most azonban valami más, valami több kell. Kellene. És láthatóan nincs ötlet; aki követi valamelyest a párt sajtóját – nehéz kikerülni – azzal szembesül, hogy a közlemények, interjúk, megszólalások csaknem száz százaléka a Tisza Pártot, Magyar Pétert és csatolmányait (Ruszin-Szendi, Tarr, Kármán, Forsthoffer) támadja, vagyis szinte teljesen eltűnt a saját mondandó. A kormány inkább rejtegeti a valós adatokat, többnyire optimista jövőt fest elénk, elrejtve a hétköznapok realitását. A miniszterelnök, mint eddig mindig, nem engedi hogy az idealizált világképtől bárki ellépjen, változatlanul úgy hiszi, hogy a média kilencven százalékának birtoklása elegendő ahhoz, hogy neki higgyünk, ne a szemünknek. Hogy nagy a baj, éppen ez mutatja: mintha tényleg nem lenne a hatalomnak más mondanivalója, mint az ellenfél alázása, krimianalizálása, becsmérlése. Nem mondom, ebbe az ellenfél is beleáll, azaz folyamatosan visszatüzel, és időnként képes is rákényszeríteni a Fideszre saját témáit. Mindebből aztán a többi, kisebb párt/szereplő kerül ki még rosszabbul: hangjuk már-már el se jut a nyilvánosságig. Hogy ne így legyen, lázasan keresik a szerepüket, miként válhatnak hatékonyabbá – nem állítom, hogy megtalálható ez a pozíció.
Így aztán most két hangra van élesítve a magyar politika: Orbánra és Magyar Péterre. Eltűnt a képből Gyurcsány Ferenc, akinek egy ideig lett volna esélye szólót énekelni, és végképp nehéz helyzetbe került a mögötte álló csapat. A többiek eddig sem játszottak meghatározó szerepet, az MSZP nem tudott kimászni a gödörből, és igazi szólistát sem tudott színpadra küldeni. Amit látunk, az viszont egyáltalán nem szórakoztató; olyan bő fél év elé nézünk, amilyenben még nem volt részünk, és ami most azt ígéri, fülsiketítő zaj lesz.
Tessék választani...