A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterszakának hallgatói idén szeptemberben is megnyitották diplomakiállításukat a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A tárlatot Erdei Krisztina szakvezető nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta: a képzés célja nem pusztán az, hogy a hallgatók szakmai tudást szerezzenek, hanem hogy egy olyan nemzetközi műhelyben dolgozhassanak, ahol a fotográfia a társadalmi és kulturális diskurzus részeként működik.
Eddie Botstein Frames of Resistance and Solidarity (Az ellenállás és szolidaritás perspektívái) című sorozata az emlékezetpolitika kritikájára épül. A képek és a hozzájuk kapcsolódó szövegek a nemzeti mítoszok és elbeszélések problematikáját bontják ki az Izrael és Palesztina közötti konfliktus példáján keresztül. A projekt központi felismerése, hogy a történelmi konfliktusokat a legtöbb közösség egyoldalúan, saját igazát igazoló módon örökíti tovább, miközben a másik fél hangja rendszerint elnémul. Botstein saját történetét is feldolgozó munkája tehát a látás politikai dimenziójára tett kísérlet.
Grinberg Daniella Fieldwork Laboratory (Terepmunka Laboratórium) című projektje az ember és a természet közötti ellentmondásos kapcsolatot állítja a középpontba. Fotói és installációi, melyeknek már sajnos csak vizsga utáni maradványaiban tudunk elmélyedni, a „mező” fogalmát bontják ki, mely úgy a kutatás terepét, a tudományos vizsgálódás laborját, mint a természet emberi kontroll alá vont részét értelmezi. Olyan “térképeket” állít elénk, melyek az ember beavatkozása által különös hibridekké módosult formákat örökítik meg, azok groteszk és ingatag valójukban. Anyaga egyszerre idézi meg az objektivitás ígéretét és mutat rá, mennyire abszurd a kontroll látszata, és mennyire törékenyek azok a rendszerek, amelyeket az ember az élővilág köré épít.
Sveta Maximova munkái – a FOG (köd) című fotósorozat és a hozzá kapcsolódó Marching tutorial performansz – a digitális képkultúra kérdéseit állítják középpontba. A „köd” a túlinformáltság metaforájaként jelenik meg: az internetes képáradat, a folyamatos cenzúra és öncenzúra elbizonytalanítja a valóság és fikció határait. A performanszban egy világító fénycsík jelöl határvonalat és irányt egy sötét térben – a művész ezen vonal mentén menetel, kúszik, majd visszamászik eredeti, fölénk magasodó helyére, egy létrára, ahol tüntető plakátokat lenget. Míg a csík egyszerre út és korlát, mozgása és vörössel festett táblái megmutatják, hogyan épül be a külső szabály a belső gesztusokba. Az ezalatt torzítottan felhangzó Solidarity Forever című szakszervezeti induló pedig a kollektív szolidaritás lehetetlenségét sűríti össze.
Melegh Benjámin sorozata az elővárosi lét problémáira reflektál. A budapesti agglomerációban, Érd-Parkvárosban készült Golden Triangle (Arany Háromszög) című kép-sorozata dokumentálja azokat a hétköznapi hiányokat és kompromisszumokat, amelyek a szuburbanizáció velejárói. A fotóin sokunk számára ismerős, üres utcák, befejezetlen építkezések, közösségi életre alkalmatlan terek jelennek meg – mindaz, ami a városi, közösségi és politikai infrastruktúra hiányából fakad. Az alkotó saját frusztrációját ötvözi a szociológiai depresszióval egy ürességtől kongó csoportképpé.
Pál András The In Between Process (A köztes folyamat) című projektje a fotográfia médiumát pedagógiai eszközként gondolja újra. Installációi és fejlesztőeszköz-prototípusai a képek tapasztalati és tanulási erejét helyezik a fókuszba. Munkájának különlegessége, hogy a képeket nem esztétikai tárgyként kezeli, hanem kommunikációs médiumként, amely mindenki számára hozzáférhető lehet – különösen azok számára, akik számára a szöveges tartalmak kevésbé elérhetők.
A vizsgamunkák seregszemléje egy érzékeny látlelet arról, hogyan reflektál a következő alkotói generáció a világunkat formáló feszültségekre. Ígéretes iránytű, mely felvillantja a fotográfia médiumának kimeríthetetlen lehetőségeit.
