Szerencsére az emberi fantázia végtelen. Így aztán képesek vagyunk eljátszani a gondolattal: a TV2-n évtizedek óta fut egy folyamatosan tabukat döntögető animációs sorozat, amelyben hol Orbán Viktor jelenik meg egy ágyban az ördöggel vagy a hortobágyi gémes kutak között pőrén szaladgálva, hol Bayer Zsolt az irónia alanya, sőt még Jézussal is merészel viccelni az alkotógárda. Némely pellengérre állított, köztük az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, nemhogy emelt fővel, egyenesen büszkén viseli a megtiszteltetést, a kórtermeket mutató képekkel pedig maga az egészségügyi tárca kampányol.
Az egyes, milliók által nézett epizódokat követően valamikori humorérzéküket veszített kormány-kommunikációs munkatársak kifejezik nemtetszésüket, de nem fenyegetőznek betiltással, a kigúnyoltak morcos rajongói kommentháborúba kezdenek, ám minderre a csatorna vezetése a füle botját sem mozdítja. Elvégre egy kereskedelmi adó programjával kapcsolatban a gigantikus nézettségnél nincs erősebb érv. Így aztán a hírműsoraikban nem készülnek leleplező riportok az alkotói gárdáról, beszélgetéseikben a főokosok nem emlegetnek szentségtörést, nem elemzik a hagyományos értékek megcsúfolását és nem jósolják meg mindennek erőszakba torkollását.
A fenti gondolatsor végén talán érdemes felidézni, Trump regnálása óta milyen gyakran temetjük az amerikai (és európai) demokráciát, féltve a szólás- és sajtószabadságot és – többek között – a humor autonómiáját. Sértett politikusokból nincs hiány az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai-óceán semelyik partján, és egyre inkább úgy tűnik, a politikusi egyenruha felhúzásával egyidőben mindenkinek kötelező levenni szellemet, lazaságot, öniróniát. A cenzúra és öncenzúra már a nyugati világban sem ismeretlen. De – mint a South Park is bizonyítja – az öntudatos polgár sem.