A magyar adófizetők évtizedek óta dönthetnek arról, hogy személyi jövedelemadójuk egy százalékát melyik civil szervezetnek ajánlják fel. Ez a lehetőség nem csupán apró pénzügyi gesztus, sokkal inkább egyfajta „népszavazás” arról, hogy az emberek mit tartanak értékesnek, illetve mennyire bíznak egy adott szervezetben/alapítványban.
Idén (is) kiderült, hogy a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványnál (FUNA) nem állnak sorban a felajánlók. A számuk olyan kevés lett, mint a telt ház a Pancho Arénában. Tavaly még 43 személy gondolta úgy, hogy a FUNA-t támogatná adója egy százalékával, idén már csak 27 – nagyjából 700 ezer forint összértékben.
Ez az összeg pedig alighanem alacsonyabb, mint amennyit Mészáros Lőrinc megkeres a reggeli kávéja elkortyolása közben. A felcsúti alapítvány helyzete különösen pikáns, hiszen a stadion tőszomszédságában élő Orbán Viktor miniszterelnök alapítóként, míg a leggazdagabb magyar kuratóriumi elnökként áll mögötte. Papíron tehát minden adott lenne a sikerhez. Hasonló a helyzet amúgy a kormányhoz közel álló Mathias Corvinus Collegium esetében, amelynek 112-en nyújtottak segítő kezet, míg a békemeneteket is szervező CÖF mögött álló alapítvány 134 felajánlással „büszkélkedhet”.
Úgy tűnik, a magyar társadalom jelentős része nem szeretné az adója egy százalékával sem támogatni a kormányhoz kötődő, tejben vajban fürösztött szervezeteket. Sokan nem látják át, pontosan mire fordítja az adott alapítvány a pénzt, és nem érzik, hogy az közvetlenül az ő életükre hatással lenne. Az emberek inkább a beteg gyerekek gyógyulására, a hajléktalanok megsegítésére vagy a jogvédő munkára szavaznak – nem arra, hogy Felcsúton még zöldebb legyen a gyepszőnyeg.
A Fejér vármegyei, alig kétezer lakosú község eddig arról volt híres, hogy mindenből (stadionból, akadémiából, TAO-pénzből, kisvasútból és politikai mítoszból) több jutott neki, mint másnak. Úgy tűnik, van, amiből mégis kevesebb jut: társadalmi bizalomból. Márpedig azt nem lehet közbeszerzéseken megnyerni.