A pápai önkormányzatban 34 évig Fidesz-többség uralkodott. A körzet országgyűlési képviselői is többnyire ebből a pártból kerültek ki, 1990-tól 1994-ig a város szülötte, Kövér László töltötte be ezt a tisztet. (A teljesség kedvéért: Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor is Pápán született.) A tisztséget utána sokáig – egy időben a polgármesterséggel párhuzamosan – Kövér barátja és iskolatársa, Kovács Zoltán viselte. A Fidesz beágyazódott a városban, fontos, nem választáson alapuló tisztségek betöltésekor is előnyt élveztek a párthoz rokoni, baráti szálakon kötődők. Jellemző, hogy a Budapestről Pápára közlekedő gyorsvonat kalauza Vaszar állomás után bejárva a kocsikat harsány hangon jelentette be: Fideszváros, Pápa!
Aztán a kalauz már nem mondott semmit. Pápát a fővárossal az én gyermekkoromban, sőt még a 2000-es évek elején is több gyorsvonatpár kötötte össze. Ez megszűnt, az utóbbi években csak Budapestről Győrig lehet eljutni gyorssal vagy railjettel, utána át kell szállni a piroskának nevezett motorvonatra, amely a vasúti közlekedés hőskorát idéző sebességgel birkózik meg a két várost elválasztó negyven kilométerrel.
A városra a Fidesz-éra alatt szürke rosszkedv telepedett. A gyárak vagy megszűntek, vagy kisebb létszámmal működtek tovább, gyérültek az elhelyezkedési lehetőségek, az egykor majdnem 35 ezer lelkes település 28 ezressé soványodott. Egyre többen okolták a fideszes városvezetést, hogy csak látványos beruházásokra költ – a Fő téri kövek közül felspriccelő szökőkútra, a kastély előtti korcsolyapályára, ezek sokszor szorultak költséges javításra. A mindenkit érintő csatornahálózatra viszont nem telt a város büdzséjéből, a kishegyi, öreghegyi utak rendbehozatalára sem.
Az Országgyűlés elnöke, Pápa díszpolgára, Kövér László gyakran látogatott el Pápára, főleg választások idején. Ilyenkor fel szokta hívni a város lakóinak figyelmét, hova kell tenni az ikszet, hiszen "ilyen minőségtelen ellenzéke ennek az országnak még soha nem volt, mint a mostani". Szerinte amúgy is "minden jó érzésű magyar embernek elege van az agresszív, erőszakos hőbörgésükből". Ezzel a megfogalmazásával nemcsak az ellenzéki pártok képviselőit, hanem azok szavazóit is kitagadta a "jó érzésű emberek" táborából. Állítólag nem is érkezett üres kézzel, pénzt szerzett a Pannonia Reformata református múzeum kialakítására és a katolikus nagytemplom rendbehozatalára.
Kövér harcias filippikáinak és a helyi Fidesz ígérgetéseinek ellenére 2024-ben megfordult a kocka. A választásokon a minden ellenzéki párt és helyi csoportosulás által támogatott Grőber Attilát választották polgármesterré, és az önkormányzatban is megszűnt a nyomasztó fideszes fölény. Grőbert mint a Türr Gimnázium történelem- és filozófiatanárát szinte mindenki ismerte a városban, népszerű és megbecsült nevelő volt, tanítványai számos tanulmányi versenyt nyertek. Önkormányzati képviselőként – először az MSZP, majd a DK színeiben – évtizedek óta képviselte a lakosság érdekeit.
Ami a választás után rögtön feltűnt a helyieknek és a városba látogatóknak: a hangulat megváltozása. Derű és optimizmus költözött az utcákra: kitisztították és virággal díszítették a nagyobb utcákat összekötő közléket, amelyeket korábban az emberek inkább elkerültek az azokban feltorlódott szemét és bűz miatt. A polgármester személyesen is besegített a Huszár Közösségi Ház helyreállításába, saját kezével glettelte a falakat. A szabadtéri rendezvények sok résztvevőt vonzottak: a Kossuth utcán karibi és más egzotikus dallamokra táncra perdültek az emberek.
És végre foglalkoznak a zsinagóga épületével is. Pápán jelentős zsidó közösség élt a XVII. századtól kezdve. Ők építették a klasszicista stílusú zsinagógát, amelyet 1846-ban Löw Lipót rabbi avatott fel magyar nyelvű beszédével. A holokauszt idején a pápai zsidókat – a város összlakosságának tizenkét százalékát – deportálták, legtöbbjüket meggyilkolták. A zsinagóga épületét utána raktárnak használták, de leginkább üresen állt, kitéve az időjárás rongáló hatásának. 2012. július 15-én megnyitották benne a Gyekiczki András által létrehozott Elfeledett szomszédaink – Családok, sorsok, történetek a pápai zsidóság két évszázadából című kiállítást. Ennek a kibővített változata látható most is.
Sem a korábbi, sem a fideszes önkormányzat nem tett szinte semmit az épület állagáért, még a világháborús bombázás következtében betört ablakokat sem állíttatta helyre. Most végre változott a helyzet. A PÁZSIT, a Pápai Zsidók Társasága megteremtette a kapcsolatot a polgármester és a Mazsihisz vezetősége között. Megtörtént az állapotfelmérés, mindenekelőtt az ablakokat fogják rendbe tenni. Nem lesz könnyű, hiszen Pápát csakúgy, mint a települések többségét, szinte kifosztja az Orbán-kormány adópolitikája.
Nem mindenki elégedett az új önkormányzat munkájával. A város facebook-oldalain sorra feltűnnek olyan bejegyzések, amelyek komoly aggodalmakat és súlyos állításokat fogalmaznak meg a polgármesterrel kapcsolatban. Az álprofilok mögé rejtőző aggódókban – nyelvhasználatuk és az általuk felvetett témák alapján – nem nehéz felismerni a város korábbi vezetőit.
Hozzájuk is szólt a polgármester legújabb zoomos közmeghallgatásán. Kérte őket, vállalják nyílt sisakkal a vitát, mondják el kritikáikat a nevüket vállalva. A választásokon hol ez nyer, hol az, de a város marad. A megalapozatlan vádaskodás megmérgezi nemcsak az érintetteknek, de az itt élőknek a mindennapjait is. Csak az egymást becsülő résztvevők korrekt vitáján alapuló, megtisztult helyi közélet lehet a fejlődés garanciája.
Tisztuljon meg végre a közösségi kommunikáció – erre biztat bennünket az 1848-as pápai nemzetőrök gyülekezése idejében népszerűvé vált dal szövege is.
A szerző nyelvész.
