Acsai Roland: Őszi súly

Mondd,
miféle cirkusz ez, milyen porond?

Süt
még a nap, a napóra árnya üt.

Pad
vár valakit a parti fák alatt.

Szél
susog a lombok közt, miről beszél?

Száll
a rigó: korán is későre jár.

Szól
az idő, pedig már rágja a moly.

Ág:
kihűlt felhők alatt egy szürke sáv.

Ég,
amiről azt hittem, hogy hamu rég.

Múlt:
nemrég még nappal volt, nem alkonyult.

Holt
ág lebeg egy holtágon: ami volt.

Lám,
hegyek között maradt a régi szán!

Én
láttam utat, min átfutott a rén.

„Lány!” –
zengett át kétszer a szülőszobán.

Kegy
ez az ősz, hogy kéne köszönni meg?

Úgy
perceg a perc, ahogy hallod a szút.

Most
a szőlőből földre csorog a must.

Köd:
akár a múltunk a jelen mögött.

Még
kellene valamennyi haladék.

Sín
siklik a semmibe, jöhet a rím.

Hull
a levél, mit lehúz az őszi súly.