Padlón a magyar szarvasmarhaexport, nehezen heveri ki az ágazat a száj- és körömfájás járványt

Eddig sem volt kérdés, hogy a ragályos száj- és körömfájás (RSZKF) járvány rosszul érintette a hazai állattenyésztő szektort, főképp a szarvasmarha- és a sertéságazatot, ám Agrárközgazdasági Intézet (AKI) napokban közzétett „Vágóhidak élőállat-vágásának első féléves” kiadványában gyűjtött adatai megdöbbentőek. Azok szerint ugyanis a hazai élő szarvasmarha-export - ami a kivitel jelentős része - az első félévben, tavalyhoz képest szinte összeomlott, 47 százalékkal zuhant. Ez azt jelenti, hogy hat hónap alatt Magyarország mindössze mintegy 19,5 ezer tonnát exportált. Közben esett a behozatal mennyisége is, 2024 első félévéhez képest 75 százalékkal, így összességében 3 ezer tonnát meghaladó élő szarvasmarhát importált Magyarország. Az élőmarha-export főként Horvátországba, Lengyelországba és Koszovóba irányult, a kivitel több mint a fele került a három célországba ebben az időszakban. Az import elsősorban Csehországból, Lettországból és Litvániából érkezett 2025. január–júniusban, a behozatal közel 62 százaléka származott e három országból.

A KSH előzetes adatai szerint  2025. június 1-jén a szarvasmarhák száma 876,2 ezer darab volt . Az állomány mérete 2024 júniusához képest 12,5 ezer darabbal, 2024 decembere óta pedig több mint 15 ezerrel bővült. A tehenek száma 403,6 ezer volt 2025. június 1-jén, alig 1 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ebben jól látszik az RSZKF hatása is, amely megállította egy időre a kivitelt. Igaz, a teljes tiltás csak az Északnyugat-Magyarországi régióra vonatkozott, de a visszafogottság a teljes hazai szektorral szemben érezhető volt a külpiacokon. Ez pedig a harmadik országokba induló szállítmányok esetében kifejezett nehézségeket okozott, és okoz most is – nyilatkozta a Népszavának Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke.

Szarvasmarhából 50,3 ezer darabot vágtak le 2025 első fél évében, vagyis 26,1 százalékkal többet, mint az előző év hasonló időszakában – jegyzi meg az AKI. A levágott állatok élősúlya 27,1 ezer, hasított súlya 14,6 ezer tonna volt. Az élő- és a hasított súly 33, illetve 38 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi értéket. Mint Koncz Máté lapunknak mondta, az előbbi számok is jól jelzik az értékesítési nehézségeket. Az ugyanis nem működik, hogy amikor piaci problémák vannak, akkor az állatok kivárják a végét és addig csak álldogálnak a telepeken, várva a problémák eltűnését. Ilyenkor a gazdák rendszerint kénytelenek a vágóhídra vinni az állatokat, mivel a túltartás nagyon költséges. (Az itthon fogyasztott marhahús egyébként jellemzően a tejtermelésből kivett példányok vágásából származik, kifejezetten húsmarha-tenyésztés és vágás csak kis mennyiségben zajlik.)

Más gondok is vannak az ágazatban, Koncz Máté szerint az Északkelet-Magyarországi régió sertéspestis-fertőzöttsége is nehézséget okoz az állattenyésztőknek. Noha házi sertésben eddig nem mutatták ki a betegséget, csak vadon élő állatokban, a terület mégis fertőzöttnek számít. Ez szintén nehezíti az exporttevékenységet, ami tükröződik a számokban is. Az AKI gyűjtése szerint –  itt szintén az élő állatokat említik, miközben a hazai sertéshús-kivitel jellemzően hasított termék – az export volumene 21 százalékkal, az import 48 százalékkal csökkent az idei év első felében 2024 azonos időszakához képest. Az export 13,3 ezer tonna, az import 19,2 ezer tonna volt, azaz a behozatal továbbra is jelentősen meghaladja a kivitelt.

Élő sertés főként Horvátországból, Szlovákiából és Németországból érkezett, a kivitel nagyrészt Romániába, Moldovába és Ausztriába irányult. A sertésállomány a KSH adatai szerint 2,85 millió darab volt 2025. június 1-jén Magyarországon. Az állomány nagysága 103 ezer darabbal (3,8 százalék) haladta meg a 2024. júniusi létszámot, míg a 2024. decemberit közel 46 ezerrel múlta felül.

Európában sem sokkal jobb az összkép, csak ott a hazai ellentéte történik: a piaci trendeket súlyos szarvasmarha-hiány alakítja, ami megjelenik az árakban is. A vágásra kész szarvasmarhák ára folyamatosan új rekordokat dönt. A vágóhidak hónapok óta kiélezett versenyben állnak a vágóállatokért, és hajlandóak egyre magasabb árakat fizetni annak érdekében, hogy termelési kapacitásaikat megfelelően kihasználják. Így az első félév végén a német vágóhidakon – amelyek az európai piacon irányadóak – a kilogrammonkénti ár már 7,07 euróra ugrott fel, ami 45 százalékkal haladja meg az egy évvel ezelőtt regisztráltat → regisztráltat értéket – írja az Agrarheute.com.

Mint Koncz Máté hozzátette, hogy a hazai piaci helyzet miatt – azaz a megugró vágás és a jelentősen csökkenő export következtében – nem csodálkozna azon, ha egyes helyeken csak olyan nyomott árakon lehetett volna a szarvasmarhahúst értékesíteni, amelyek nem tükrözik az említett piaci átlagárakat.

„Megígértem, hogy feltámadunk” 

Megígértem, hogy újrakezdjük. Megígértem, hogy feltámadunk. Megígértem, hogy szebbet és jobbat csinálunk. A leckéből tanulunk. Keressük a hibáinkat, azokat kijavítjuk. Letesszük egy új, egy szebb jövő alapjait. A fertőzés előtt volt egy álmunk. Ez az álom szertefoszlott, de csak néhány pillanatra. A sokk, ami érte a szűkebb és tágabb közösségünket, olyan erőt, olyan összetartozást hozott, ami kevesek sajátja.(...) Megígérem, hogy a pénz amit megkaptunk jó helyre kerül. A közösség hasznára, a jövő építésére és a céljaink elérésére fordítjuk.” Ezt írta ki Facebook-oldalára Bóna Szabolcs, a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. vezetője múlt szombaton, amikor arról számolt be, hogy végre megkapták a száj-, és körömfájás betegségben érintett állatok utáni kártalanítást. A pénzre nagy szükségük van, mert így adott az újraindítás lehetősége, végre tudnak állatokat venni, és meg tudják tartani a dolgozóikat.

A ragadós száj- és körömfájás betegség megfékezése utáni megkönnyebbülésben szinte elsikkadtak azok a történteket, amelyek az érintett állattartók nehézségeiről szóltak. Az öt telep (a kisbajcsi, a levéli, a darnózseli, a dunakiliti és a rábapordányi), ahol regisztrálták a betegséget, később megkapták ugyan a Bérgarancia Alapból az alkalmazottak jövedelmét az újraindításáig, ám további, az állatok leölése után esedékes forrásokra várniuk kellett. Az érintett telepeken minden szakembert és az állattartásban dolgozó munkavállalót kalkulálva nagyjából 200 ember dolgozik.

Amint elsőként a Népszava beszámolt róla, az Agrárminisztérium ugyan gyors forrásokat ígért a bajba jutott gazdaságoknak, ám az említett összegeket még júniusban sem kapták meg, noha a járványt március első napjaiban azonosították először.

Közben a telepeknek nem volt érdemi bevételük, hiszen egyik napról a másikra elvesztették a teljes tejelő állatállományukat. Márpedig az ágazatban lényegében a tejtermelés, azaz a tej értékesítése adja a bevételek döntő részét. Az állatok kiesésével a bevételi oldal egyik napról a másik eltűnt, ám a kötelezettségek változatlanul jelentkeznek. Egyebek mellett az energia-, a tárolási, a karbantartási költségek, a hiteleket törleszteni kellett, a gépek lízingdíjait meg fizetni. Ezeket a Bérgarancia Alap forrásaiból nem lehetett megtenni, hiszen nem arra adták. Számukra nagyon fontos volt a további források folyósítása, mert az állatállomány újjáépítését csak abból tudják elkezdeni. Az ígért szubvenciók tehát végül megérkeztek, de a késés nagyon komoly nehézségeket okozott.