A verbális erőszak fizikai erőszakot szül. Kevés olyan állítás van ma Magyarországon, ideszámítva „az ég kék” és a „piros volt a paradicsom, nem sárga” kijelentéseket is, amelyekben mindenki egyetért. Bár amire ezt leírtam, máris megjelentek előttem az A Mélykék Égre Magyar Csillagot Digitális Polgári Kör és a Piros Volt a Paradicsom, Nem Vörös Harcosklub körvonalai, de azért értjük, mire gondolok. Lehet ezt cizellálni (megelőzheti a fizikai erőszakot síri csend is, ahogy a verbális erőszak sem szükségszerűen feszíti meg az izomerőt), de azért kimondható: a verbális erőszak bizonyosan melegágya a fizikainak. A fenti intelem egyébként Lázár Jánosé, de mondhatta volna bármely fideszes: ez azon ritka kormánypárti tételek egyike, amiben egyetérthetünk a szónokkal anélkül, hogy a mondat a végére eltűnne egy raklap közpénz a nemzeti szuverenitás jegyében.
Idézzünk meg most egy képet ahhoz, hogy megértsük: miért dermesztő a Fidesz hozzáállása ehhez a MAGAbiztosan megőrülő világrendhez. Az Orbán-kormány egy olyan szórakozóhely bérlője és kidobóembere egyszemélyben (javaslom, a „minden hasonlat sántít” igaza érdekében fogadjuk el a szórakozóhely fogalmát, még akkor is, ha jobbára csak a Főnökség szórakozik velünk), amelyet minden tapló kivagyiság és átlátszó korrupció ellenére elmozdíthatatlanul üzemeltetnek tizenöt éve.
Övék a kassza, a törvény és az erőszakmonopólium, a VIP-szeparéban ingyen mulat a főügyész, a rendőrfőnök és a jegybankelnök.
Mármost, a Főnökség jó ideje azzal múlatja az időt, hogy alkalmasint beleköt egy-egy, magát megvédeni képtelen társaságba, és fennhangon sértegeti a méltatlankodókat. Mikor pedig erős ellenállás látszik elsodorni a pozícióját, akkor a Főnök az eltaposás-hadművelet jegyében ismét belepoloskázik egy kiadósat az éterbe, sátánfóbiás véleményvezére ismert ellenzékiek haláláról delirál.
A verbális erőszak veszélyes, de a tudatot (főleg a hívekét) az határozza meg, amit korlátlan hatalom tüzel. És nem mellesleg 20. századi halálgyárakkal emlékeztet tömegek kiirtására.