„A szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatosainak szüleiként végső elkeseredésünkben fordulunk önökhöz." Így kezdődik a levél, amelyet a szerkesztőségünkhöz küldtek. Szeptember 1-jén elbocsátották a tagozat egyik szaktanárát, mire a diákok ülősztrájkot tartottak az igazgatói iroda előtt.
Az út, ami idáig vezetett, évekkel ez előtt kezdődött, az eseményekről lapunk is beszámolt. 2024 tavaszán Sipos Kitti, a Horváth Mihály Gimnázium (HMG) igazgatója felmondta a szerződést a 25 éve együttműködő fővárosi művészeti iskolával, a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Szakgimnáziummal (KIMI) azért, hogy a drámaoktatást helyét a szentesi Lajtha László zeneiskola – amely ugyanúgy a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központhoz tartozik, mint a gimnázium – vegye át. Csendes kiállást szerveztek a tagozat megmaradása érdekében, neves, egykor ott végzett művészek emeltek szót a történtek miatt. A tankerület terve akkor csak részben valósult meg. A drámais diákoknak délelőtt is vannak szakóráik, azt viszont, hogy délutáni foglalkozásokra melyik művészeti iskolába iratkoznak be, nem lehet számukra kötelezővé tenni. Szinte kivétel nélkül továbbra is a KIMI-t választották.
Az új tanév új csatákat hozott. A gimnázium épülete a város tulajdona, néhány kisebb, szolgálati lakásként használt helyiséget nem adott át használatba a tankerületnek. A szentesi önkormányzat azokat szánta a KIMI-nek a délutáni órák megtartására, csakhogy az iskola vezetője zárcserével akarta távol tartani a drámaoktatást. Az önkormányzat birtokvédelmet kért, nekik adtak igazat, új zár került az ajtóra, szabad lett a bejárás.
Majd elérkezett a 2025-26-os tanév, amikor újabb eret vágtak a már amúgy is ezer sebből vérző tagozaton: elbocsátották a még eredeti drámais gárda végsőkig kitartó tagját, Pásztor Anikót.
A tankerület lapunknak nem, a Mércének még válaszolt. Nekik azt írta a vezető, Miklós Anikó: „az érintett pedagógust a tankerületi központ szerette volna a továbbiakban is foglalkoztatni." Ez valóban így van, de a valóság ennél árnyaltabb.
A tankerület hárít, az utolsó drámatagozatos pedagógus elbocsátása miatt a diákok ülősztrájkjával kezdődött a tanév a szentesi Horváth Mihály GimnáziumbanEgyszemélyes táncszakkör
Az iskolavezetővel a konfliktus 2024-ben kezdett elmérgesedni, idézi fel lapunknak Pásztor Anikó. Akkor, a tanév elején az összes táncóráját elvették és a néptánctanárnak adták. A tanárnő a Belügyminisztériumot kérdezte, azok azt válaszolták neki, semmi akadálya sincs, hogy táncórákat tartson testnevelés órán, ezt azonban sem a tankerület, sem az iskola nem vette figyelembe. Ezt követően olyan szakkört kellett tartania, amelyre csak az igazgatónő által kijelölt négy osztály járhatott, akiket nem érdekelte a tánc, a drámaisok és más osztályok viszont nem járhattak, így egyedül üldögélt szakköri idő alatt. Nem taníthatta be a végzősöknek a szalagavató táncot, és bár szabadidejében mégis megtette, az év végi teljesítményértékelésnél erre nem kapott pontot.
Július elején hívatta be az iskolaigazgató azzal, hogy szeptembertől összesen 6 órát tud neki biztosítani, illetve pluszban valamennyit a Lajthában. Anikónak arra a kérdésére, hogy hova lett a sok dráma- és táncórája, azt felelte, máshogy oldja meg, más tanárokkal.
A módosítást a tanárnő nem akarta aláírni, mert sem a HMG-ben, sem a Lajthában nem kapott arra választ, hogy mennyi lenne a „valamennyi” óra. Végül a heti 6 gimnáziumi óra mellé felajánlottak számára 18-at amott, de ekkor meg arra nem kapott választ, hogy mégis milyen órákat tartson egy zeneiskolában. Végül tehát ezért sem fogadta el a részmunkaidős foglalkoztatást, és mert továbbra is úgy vélte, hogy megmaradhatna a teljes állása a HMG-ben, ha visszakapná az összes addigi óráját. Anikó hozzáteszi: őt elküldték azzal, hogy nincs számára a gimnáziumban elég óra, majd pár nappal az elbocsátása után felvettek egy drámatanárt. Azt gondolja, rájöttek, hogy a végzősöknek az érettségi évében nem szüntethetik meg az emelt dráma érettségire felkészítő órákat.
Eltűnt osztályok nyomában
Hivatalos helyen senki nem mondja, hogy a drámatagozatot meg akarnák szüntetni, de a jelek határozottan erre mutatnak. Sőt, a helyiek ma már egyenesen a kisváros egyetlen gimnáziumát féltik. Hogy ezt értsük, nézzünk rá a számokra. A Köznevelési Információs Rendszer (KIR) adatai szerint a HMG-be tavaly előtt 134 diákot vettek fel, közülük 33-an drámaisként kezdték a tanévet. Tavaly pont 100 felvett tanuló, ezen belül 29 drámais volt. Idén 61 gyerek iratkozott be, és a KIR szerint 10 volt a drámais létszám. Hatosztályos képzés – tavaly még volt ilyen – idén egyáltalán nem indult. Szülőktől és pedagógusoktól úgy tudjuk, az évekkel korábbi öt, később négy helyett az idén két osztályba szervezték a gólyákat.
A létszámcsökkenés már csak azért is furcsa, mert a KIR szerint azoknak a száma, akik a szentesi gimnáziumba szerettek volna járni csökkent ugyan, de nem ekkora ütemben: előbb 314, tavaly 299, idén 243 általános iskolás akart bejutni. Úgy hallottuk, Sipos Kitti a tanárokat okolta a gyerekek távol maradása miatt. A tankerület nem válaszolt lapunknak arra a kérdésére, hogy szerintük miért csökkent ilyen mértékben a felvettek száma.
A létszámcsökkenés már csak azért is furcsa, mert a KIR szerint azoknak a száma, akik a szentesi gimnáziumba szerettek volna járni csökkent ugyan, de nem ekkora ütemben: előbb 314, tavaly 299, idén 243 általános iskolás akart bejutni.
Úgy hallottuk, Sipos Kitti a tanárokat okolta a gyerekek távol maradása miatt. A tankerület nem válaszolt lapunknak arra a kérdésére, hogy szerintük miért csökkent ilyen mértékben a felvettek száma.
A szó nem száll el
Amikor 2022-ben két jelentkező közül Sipos Kittit választották a gimnázium igazgatójának, a Szentes Televíziónak adott bemutatkozó interjúban arról is beszélt, hogy a jó vezető szerinte határozott, jó kommunikációs képességekkel rendelkezik, döntéseket hoz, csapatjátékos, motivál. Ehhez képest egy titokban készített hangfelvétel, melyen az iskolaigazgató hallható, és amelyet a Szentesi Skacok portál tett közzé augusztusban, másra utal. Leírva nem hat úgy, mint végighallgatni az osztályhoz a hol tegezve, hol magázva intézett, az érettségit többször felemlegető egyre feszültebb kiabálást. „Én vagyok ennek az iskolának a vezetője, te pedig egy még nem érettségizett diákja, úgyhogy nem tudom, mit gondolsz magadról. Ha azt mondom, hogy órára mész, akkor azonnal húzol órára." „Nekem kell döntéseket hozni... és nem kell hozzá (itt két diákot nevez meg), és (itt egy harmadik diák neve hangzik el) pofája sem, mert abból mondjuk elegem van, hogy arcokat vág."
Ercse Kriszta oktatáskutató azt gondolja, hogy ez messze annak minimuma alatt van, ahogy egy másik emberrel beszélni illik, tekinthetjük a pedagógia szégyenének, a vezető alkalmatlanságát bizonyítja. Leszögezi, hogy a felügyeletre bízott gyerekkel szemben nem lehet egészséges reakció, hogy megszégyenítem, beletaposok a méltóságába, a saját tehetetlenségemet kompenzálva a hatalom pozíciójából kommunikálok. Egy pedagógiai feladatot jelentő helyzetben az alávetetti pozíciót hangsúlyozni súlyos emberi hiba és szakmai bűn. Az iskolának nagyon sok feladata van, ott modelleződik a gyerekek számára a társadalom. A célok között van autonóm, kritikusan gondolkodó, együttműködő, a XXI. században boldogulni képes fiatal felnőttek nevelése. Ehhez képest ma Magyarországon az iskola nyomokban sem tartalmazza a partneri, biztonságos, nyitott környezetet.
Amire az igazgatónő rettenetes példát mutatott, az az a tekintélyelvűség, amely a XIX. század óta kapaszkodik az iskoláink falaiba. Láthatóan képtelen tiszteletet kivívni, és ezért elfogadhatatlan stílusban beszél, ám erre nincs mentség.
– fogalmaz. – De mire tanítjuk a gyereket a tekintélyelvű fenyegetéssel? Hogyan modellezi ez számára a társas, demokratikus viszonyokat? Mit tegyen, ha az arcába vágják, hogy a hierarchia alján hallgatni van joga? Térdeljen le, féljen? – teszi fel a kérdést a kutató. Úgy véli, az igazgató kommunikációja a legsötétebb diktatúrák viszonyaira trenírozza a gyerekeket. Ez verbális abúzus is, ami „szép teljesítmény" a gyermekvédelmi jelzőrendszer egy tagjától. Ahogyan a civil társadalom egészében is, a szabad szellemi műhelyeket – színházakat, kulturális szervezeteket, magániskolákat – tűzzel-vassal irtani kell, nehogy kilógjanak a kontrollálható struktúrából. El tudja képzelni, hogy a drámatagozat talán ezért nem kívánatos. Nem csak a diákokról van szó; egy ilyen helyen a tanárok és a szülők is szabad gondolkodásúak.
Már csak a név ugyanaz
Szeptember 1-jén írt a tankerület a szakszervezetnek, hogy másnap várják őket egyeztetésre Pásztor Anikó ügyében. Még ugyanazon a napon, tehát egy nappal az egyeztetés előtt kapott egy elektronikus levelet a munkaviszonya megszüntetéséről. Négy hónap felmentési időt kapott, amit nem kell ledolgoznia. Ezen idő alatt nem helyezkedhet el. A gyerekek nagyon hiányoznak neki, ezért is örül annak, hogy ha gimnáziumban nem is, a KIMI-ben továbbra is tanít. Azt mondja, bármi is történne, nem menne vissza a gimnáziumba, már rég nem olyan a hangulat, mint amikor tizenéve oda került.
Nem értik az iskolaigazgató motivációját, azt sem, hogy tudatos lépések-e ezek, néha már abban sem biztosak, hogy a tankerületnél mindenről tudnak – mondják lapunknak nyilatkozók. Korábban, amíg csak „sima" tanár volt, nem lehetett róla rosszat mondani, ki lehetett vele jönni, szülők, tanárok örültek, amikor őt választották igazgatónak. Most meg nem tehetnek egyebet, mint számolják a napokat, várják az áprilist, a választásokat. A tankerületnek és az iskolának is több kérdést küldünk, de eddig nem válaszoltak.
Petícióink harcban állnak
Párhuzamosan két online petíció indult a napokban. Az egyikben kijelentik, hogy elégedettek a gimnáziumban zajló oktató-nevelő munkával, az ott dolgozókkal, és meg akarják védeni a gyerekeket „a kívülállók zaklatásától és támadásától.” Itt meg kell jegyezni, hogy a legelkeseredettebb hangok sem általában véve az iskola színvonalát kifogásolják, hanem az igazgató vezetői stílusát és a drámatagozat leépülését. Szerettük volna felvenni a kapcsolatot a petíció szerzőjével, de nem reagált a megkeresésünkre. Egy másik petíció Sipos Kitti leváltását követeli. Cikkünk leadásának idején, csütörtökön kora délután az aláírók száma előbbinél 531, utóbbinál 1049 volt. A tankerülettől azt kérdeztük, hogy döntései során figyelembe tudja-e venni az ezekben – és általában – a petíciókban foglaltakat. Nem válaszoltak. A HMG egykori diákja, Alföldi Róbert egy Facebook-posztban úgy fogalmazott, hogy vége a tagozatnak.
