Zaklatott balatoni nyár

Az elő- és főszezon várakozásait alapjaiban rengette meg a kiszámíthatatlan időjárás, a korábbi évekhez képest sokkal több hűvös-csapadékos időszak, emellett évtizedek óta nem látott árvaszúnyog-invázió is sújtotta a tó környékét – leginkább a keleti medencét –, ráadásul a MÁV is többször csődöt mondott a szezon során, jelentősen megnehezítve a Balaton megközelítését.

Bár a klasszikus szezonértékelést nem érinti, a vesszőfutást megkoronázta – ahogyan erről lapunkban beszámoltunk –, hogy augusztus végén megjelent a Magyar Közlönyben a Balaton új szabályozásáról szóló rendelet a tó vízparti területeinek területfelhasználási követelményeiről (BATÉK), s az ehhez kapcsolódó Vízparti Terv. A kormány és propagandája szerint ezzel a jövőben szigorúbb szabályokkal óvják a tó ökológiai egyensúlyát és közhasználatú területeit, a szabályozás megakadályozza a vízparti zöldterületek magánkézbe kerülését, visszaszorítja a beépítéseket, növeli a természetes partszakaszok és a parti sétányok hosszát, 70 százalékkal több közhasználatú terület válik elérhetővé, és 1568 hektárnyi partsáv marad beépítetlenül. Ezzel szemben, ahogyan arról a BATÉK előkészítési és társadalmi egyeztetési szakaszában a Népszava többször is írt, szakmai és civil szervezetek szerint a szabályozás ezer sebből vérzik, pontatlan, homályos, és komoly jövőbeli visszaélésekre ad lehetőséget. Nem véletlen, hogy a tópart megóvásáért, beépítése ellen küzdő különféle civil szervezetek megannyi javaslatot fogalmaztak meg a BATÉK-kal kapcsolatban jelezve környezetvédelmi és jogi aggályaikat, ám ezeket figyelmen kívül hagyták a döntéshozók.

– mondta lapunknak Molnár Zsolt szocialista parlamenti képviselő, aki a parlamentben több mint fél évtizede rendre felszólal a tó megóvása érdekében. – Ezt látszik bizonyítani, hogy egy, a miniszterelnök által aláírt kormányrendelet formájában vált hivatalossá, noha egy törvény sokkal nagyobb védelmet jelentene. A rendeleti forma, melynek megváltoztatásához, átírásához, kiegészítéséhez nem kell a parlament, azt sugallja, nem várható, hogy a BATÉK gránitszilárdságúnak bizonyul. Cseppet sem mellékesen, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítés, ami most is érvényben van több balatoni beruházás esetében, például a hajdani Club Aliga át- és beépítésénél simán felülírja a szabályozást, azaz már ezzel is kijátszható.

Molnár Zsolt  szerint ráadásul igencsak megkésett a BATÉK, hiszen az elmúlt másfél évtized hibáit, a tópart beépítését, a környezetvédelmi rombolást ezzel nem lehet visszacsinálni, s a homályos megfogalmazások, a különféle törvények összekapcsolása is azt mutatja, nem szakmai anyag készült, hanem, miután jövőre ismét választások jönnek, egy politikai deklaráció.

– Természetesen ezzel nem azt állítom, nincs benne érdemi tartalom, sőt, a leírt mondatok sokszor kifejezetten jól hangzanak, ráadásul még az általam a parlamentben használt kifejezések is visszaköszönnek néhányszor – folytatta az MSZP-s képviselő –, ám sok esetben játék a számokkal, a szavakkal, a valós tényeket viszont kevéssé tükrözi vissza. A rengeteg szabály között azonban elveszik a lényeg, hogy a tópart az ott élők, a nyaralótulajdonosok és az időszaki vendégek, turisták számára is egyformán élhető legyen-maradjon.

– A parlamentben is többször citáltam már a horvát példát: az Adria hozzáférhetőségéért nem lehet pénzt kérni, illetve a jogszerűtlen építkezéseket vissza kell bontani – jegyezte meg. – Ezeket a Balatonnál is lehetne alkalmazni, s bizonyosan visszatartó erő lenne olyan beruházások esetében, melyeket a törvényi tiltás ellenére kezdtek meg, sőt, fejeztek be. Amikor ezzel kapcsolatban határozati javaslatot adtam be, akkor a kormánytöbbség azzal érvelt, hogy a szabad- és fizető strandok önkormányzati hatáskor, abba ne szóljon bele az állam, a többire pedig azt mondták, hogy majd megteremtik a törvényi hátterét. És valóban történtek lépések, ám megkésve, s persze meghagyva a kiskapukat.

Molnár Zsolt úgy vélte, a Balatonnal az egyik legnagyobb probléma, hogy hiányzik az ott élők valódi érdekérvényesítő-képessége: a legfőbb döntéshozó szervezetnek számító Balatoni Fejlesztési Tanácsban többen képviselik a kormányt, mint a helyi önkormányzatokat, s a három tóparti vármegye is kormánypárti vezetésű-többségű, azaz nem mennek szembe a hatalommal. Éppen ezért szükség lenne egy önálló, a helyiek által választott, valódi érdekképviseletre.

– Javasoltam egy balatoni közgyűlés felállítását balatoni főpolgármesterrel – mondta. – Előbbinek a tóparti önkormányzatok polgármesterei lennének a tagjai, vagyis valóban az ott élők választanák őket, utóbbira pedig közvetlenül szavazhatnának a helyiek a helyhatósági választáskor. Nehéz lenne azzal vádolni, hogy ezzel egy baloldali politikust akarok helyzetbe hozni, hiszen a Balaton és környéke erősen jobboldali, érdemben az elmúlt negyedszázadban itt nem rúgott labdába a baloldal. Persze ehhez arra is szükség lenne, hogy a tónál élők ki is akarjanak állni az érdekeikért, felszólaljanak a törvénytelenségek, méltánytalanságok, a rombolás ellen. Persze a kormány a Kisfaludy-program támogatásaival ügyesen sáfárkodik: a kisvállalkozóknak nyújtott néhány milliós támogatással eléri, hogy azok nem lázadjanak a milliárdokkal kitömött NER-es projektekkel szemben.