Ez nem a mi háborúnk - vágott vissza Szijjártó Péter magyar külügyminiszter augusztus végén az ukrán külügyminiszternek, miután Andrij Szibiha azt mondta, Magyarország a történelem rossz oldalán áll. Azzal, hogy Lengyelországot súlyos dróntámadás érte, ez az állítás végképp megdőlt. S nem csak azért, mert lengyel, tehát NATO területet ért támadás, hanem a régi lengyel-magyar barátság miatt is. Nem nézhetjük tétlenül azt, hogy az agresszor már azt az országot veszélyezteti, amely ezer szállal kötődik Magyarországhoz. Volt már példa a történelemben arra, hogy szolidaritást vállaljunk Lengyelországgal, amikor az szinte reménytelen helyzetben volt. Így a második világháború kitörése után, amikor – mivel közös határunk volt – számos lengyel menekültet fogadtunk be annak ellenére, hogy a hitleri Németország ezt nem nézte jó szemmel.
Nem lehet elégszer ismételni: a támadás mögött Oroszország állt, bármit állít is a magyar propaganda, köztük annak egyik sajtóterméknek csúfolt zászlóshajója. S bár szavakban miniszterelnökünk kifejezte szolidaritását, elhallgatva azt, hogy Oroszország állt az agresszió mögött, az orosz nagykövetet most sem kérették be a külügyminisztériumunkba, hasonlóképpen, mint a Munkácsot ért augusztusi orosz támadás után. Nemhogy nem kérették be: Szijjártó Péter szerdán Belaruszból jelentkezett be: több drón épp e diktatúra légteréből szállt lengyel területre.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a támadás csak a véletlen műve volt. Egyrészt a drónok magas száma miatt, másrészt mert olyan szerkezeteket küldtek lengyel területre, amelyek felderítő tevékenységre is képesek. A cél részben az lehetett, hogy kifürkésszék a lengyel védelmi rendszert. Oroszország nem akart háborút provokálni Lengyelországgal. Putyinnak, aki három és fél évvel a háború kitörése után Ukrajnát sem volt képes legyőzni, végképp nem lenne ereje egy a NATO-val szembeni konfrontációra.
A dróntámadás az orosz elnök pszichológiai hadviselésének része. Ehhez tényleg jól ért. A megosztáshoz, a félelemkeltéshez. Putyin úgy vélte, most a lengyel belpolitika is olyan bizonytalan helyzetben van az elnök és a kormány közötti kompetenciaviták miatt, hogy még mélyebb éket lehet verni közéjük. Ezt biztosan nem sikerült elérnie, s a támadás után a lengyel vezetés egységesebb volt, mint valaha, még ha ez a szimbiózis aligha tart sokáig.
Az erejét kívánta fitogtatni Putyin? Abból már alig maradt valami, kínai látogatása is csak azt mutatta, hogy Oroszországa páriaállammá vált, ami Kína jóindulatától függ. Putyin csak rombolni tud, építkezni régóta nem. A dróntámadással is csak gyengeségét próbálta leplezni, s mivel másra nem képes, legalább az idegek harcát akarja megnyerni.
Az akció mögött nem érdemes logikát keresni. Putyinnak nincsenek kiforrott víziói. Bármit sugallnak is róla, nem győztes típus. Az NDK-ban sem volt valamiféle szuperkém. Ösztönből politizál, a gyűlölet határozza meg a lépéseit. Ismerős? Sajnos igen. Az autoriter ösztönökre azonban nem lehet hosszú távú stratégiát építeni. Aki mások megfélemlítését helyezi politikája fókuszába, legfeljebb csak pirruszi győzelmekre képes.