A hosszú hajú, szemüveges orvostanhallgató lányok okosak, de iszonyatosan rámenősek. Síkhegyi Pista anyja szerint legalábbis. Ő csak tudja, az orvosira járt ő is.
Pista egyke gyerek volt. Nem volt anyakomplexusa. Mindenesetre nem tudott róla. Azt sem tudta pontosan, mi az, de ösztönösen kötelességének érezte, hogy megcáfolja anyja állítását. Bérletet szerzett a SOTE Klubba, a szombat estéket ott töltötte, de hamar rájött, hogy az igazi orvostanhallgatók nem buliznak, így a bérletet lecserélte egy könyvtári olvasójegyre.
Panka szerelem volt az első látásra, jobbat kívánni sem lehetett. Három hét után kijelentette, számára Pista a megtestesült férfiállat, Jim Morrison, Mick Jagger és Brad Pitt egy személyben, de az ő mostohaapja egy barom, otthonról menni kell, szóval feleslegesen nem vacakol tovább, ha Pista elveszi jó, ha nem, ki van rúgva.
A lányt egymás után követték az újabb medikák a könyvtárból: a szemüveges, hosszú hajú feketék, szőkék, barnák. Az egyetemi évek elmúltával jöttek a friss diplomások, aztán az idő előre haladtával a szakorvosok is sorra kerültek. Bel- és bőrgyógyászok, szemészek, sebészek, altatóorvosok és proktológusok, neurológusok és hematológusok, hepatológusok, hipnoterapeuták, patológusok, pszichiáterek és pszichoterapeuták, radiológusok, reumatológusok és urológusok.
Az onkológusokat messze elkerülte. A nevük üresen kongott. A kedvence egy tüdőgyógyász volt, aki egyetlen levegővétellel négy percig csókolózott. Meg egy csini gasztroenterológus, aki a nyelvével elérte a saját orra hegyét. Ezt Pista figyelemre méltó képességnek tartotta. Egy fül-orr-gégész az orrnyergét tartotta szexinek – naponta többször ellenőrizte is. Egy kardiológus pedig azt állította, hogy ultrahang nélkül is a szívébe lát.
Pista éveket töltött azzal, hogy az összes szakmát feltérképezze. Nála egészségesebb férfit nem hordott hátán a föld, mindegyik meg akarta gyógyítani, és néhány hónap után feleségül menni hozzá. Ám ő jobb szerette a dolgokat a saját tempójában intézni. Ahogy elhangzott a házasság ötlete, kilépett minden kapcsolatból. Őt ugyan ne presszionálják.
Nemrég az Operaház büféjében megpillantott egy nőt, aki paramétereiben megfelelt anyja előítéleteinek. Testhez simuló fekete ruhát, és magas sarkú, vörös cipőt viselt. Egyedül ült az egyik asztalnál, ásványvizet ivott, miközben a mobilján olvasott. Pista a nő mögé lépett, a válla fölött vetett egy pillantást a képernyőre, amin egy allergiáról szóló cikk virított. A férfi remélte, hogy végre rátalál a szerencse, az üres székre mutatva engedélyt kért, hogy leüljön. Bemutatkozott, megkérdezte a nő nevét, amit a hangzavarban nem értett tisztán. Közölte, hogy üzletember, részvényekben utazik, ha jól sejti, és az égiek is úgy akarják, a hölgy csak doktor lehet, semmi más. A barna szempár ekkor figyelt rá először, sejtelmesen mosolygott.
„Ha maga mondja, nem bánom. Vacsorára is meghívhat, a többit meglátjuk.”
Pista az utolsó felvonásra nem emlékezett, csak a barna szempár lebegett a szeme előtt. Az előadás után az előtérben találkoztak. A nő kibontott hajjal, hosszú fekete kabátban közeledett.
A férfi a hátán érezte az irigykedő tekinteteket, amikor a nő belekarolt, és kiléptek az Opera bejáratán.
Az Andrássy úton parkolt. Előzékenyen kinyitotta az Porsche jobb oldali ajtaját. Prémium autó, prémium nő, gondolta, és várt. A nő megfogta az ajtó szélét, közölte, jobb, ha most tisztázzák, doktornak doktor, de fogorvos. Ezen felül vegetáriánus, glutén- és laktózérzékeny, utálja az alkoholt, a távol-keleti konyhát, és főleg, ha drágámnak, kicsimnek, vagy cicukának szólítják. Farkaséhes. Valami különlegeset szeretne – egy osztályon felüli, Michelin-csillagos étterem megteszi. A férfi legyen szellemes, szórakoztató, figyelmes, lehetőleg kedves is. És ha a számla kifizetése után is őszinte a mosolya, a második randevún kápráztassa el egy gyémántgyűrűvel.
A méretét majd megmondja vacsora közben. Amúgy a férfi jobb felső kettesén lát egy kis problémát, amit, ha jól alakul a vacsora, utána megcsinál, csak beugranak a rendelőbe, semmi az egész. Ezt követően ráérnek eldönteni, melyikük lakásán töltik az éjszakát.
Ez már nem kihívás volt, hanem diagnózis. Síkhegyi Pista a nő szemébe nézett. Egy halvány mosolyt keresett, egy cinkos kacsintást várt, de hamar rájött, hogy hiába. Csak annyit tudott kinyögni, hogy ő nem is, félreértette a dolgot, neki így nem, ez valami tévedés, aztán hagyta az egészet, rántott egyet a vállán, és elhallgatott. Enyhe szorítást érzett a mellkasában, amikor bevágta a nő előtt az ajtót, majd megkerülve az autót beszállt a kocsiba, és besorolt a forgalomba.
Az első piros lámpánál felhívta az anyját. Nem is tudta, hogy miért. Talán csak hallani akarta a hangját. Közölte vele, hogy elege van, egyszer az életben bebizonyosodhatott volna, hogy téved. Belefáradt. Ennyi! Az anyja nem értette, miről van szó. Megkérdezte, mi a gond, de nem kapott értelmes választ. Pista majd hívja vissza, ha lenyugodott. Most különben sem ér rá. Kezdődik a kedvenc sorozata azzal a jóképű, elvált sebész főorvossal, meg azzal a hosszú hajú és szemüveges medikával, aki a főnökére hajt. Saját magára emlékezteti huszonévesen, csak kicsit kevésbé visszafogott.
A férfi szó nélkül kinyomta a telefont és maximumra tekerte a rádió hangerejét. Síkhegyi Pista megmarkolta a kormányt, a padlóba taposta a gázpedált, és Mick Jaggerrel együtt üvöltve énekelt: I can’t get no satisfaction…
Tass Bálint
2025-09-13 08:00:00 CEST
