A hajó után vízkék szántás marad,
mit hamar ellepnek a sirályok,
fehér varjak. Mint a kitartó vágy
alakod, felfújja a szélvihar
a vitorlát s messzire visz. Nézem,
bámulom a tengert, elgondolom,
mennyire másnak látszol majd ott,
ahová az áramlat sodor, s ha
itt tartanálak, milyenné lennél.
*
Fájdalom, hajnalban érkezel meg,
ne feledhessem, a nap mily fényt ad,
milyen éjsötétet a hiánya.
Nem múlhatsz el, csakis velem, apró
izomgörcs, rángás, sajgó szemüreg.
Nem gondolni velük! A nap milyen
lesz? Eltérően fogja mondani
a történetet a fájdalomról
s rólam az, aki naplementével
a fénybe omlik, vagy, zúgó bogár,
megpördül és a sötétbe zuhan.
*
Az út, melyen megyek, tökéletes.
Én, aki rajta haladok, társaként
nem vagyok elhihető.
*
Mint tűzben a rózsalugas,
a mennyek országa leég.
*
Hogy annyiszor mondta,
szép,
végül hihető lett.
Elemek
A szerző Elemek című dekollázskiállítása szeptember 14-ig, vasárnapig látható a szegedi REÖK-palota első emeletén.
