Augusztus 24-én debütált a VIASAT6 csatornán a legújabb agymenése, egy kétszereplős improvizációs játék, a Bolondok hajója. Honnan jött a koncepció?
Eléggé játékos ember vagyok, a színházban mindig is a kedvencem volt az improvizáció, újabb és újabb karaktereket alkotni. Ezt a Dumaszínházba is megpróbáltam bevinni, de a standupra vágyó közönség félt ettől, nem nagyon mertek eljönni, mert olyan, egyébként remekül improvizáló színészek szerepeltek az előadásban, akik nem annyira híresek. Így ezt fel kellett adnom, de mivel mindenáron imprózni akartam, gondoltam, ha kell, egyedül fogom csinálni. Az önálló estjeim végére tettem egyre hosszabb imprós részeket, és ezeket mindig imádták a nézők. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva csináltam aztán egy kétfős verziót, amit Janklovics Petivel meg Hevér Gabival fejlesztettünk tovább.
Miben más ketten állni a színpadon, mint egyedül vagy többen, mint annak idején a nagyon sikeres Beugróban?
Teljesen más! Gyakorlatilag folyamatos jelenlétet, koncentrációt igényel, mondják is a színészek, hogy eléggé durva terhelés ez nekik mind fizikálisan, mind mentálisan. A két ember rengeteg karaktert jelenít meg, egymás karaktereibe is ki-be bújunk, folyamatos karaktergenerálás történik amellett, hogy írjuk a történetet, és ettől olyan izgalmas. Ha egy impróelőadásban többen vannak, általában mindenki egy karaktert visz végig. Ráadásul a Bolondok hajója egy long formátum, azaz egy történetet visz végig, nem pedig rövid jelenetek sora.
Eddig két előadást láthattunk a tévében, az elsőben Hevér Gáborral, a másodikban Pokorny Liával ökörködtek. Gondolom, előbbivel egyszerűbb volt együtt dolgozni, hiszen régi ismerősök. Hogyan alakul ki a kémia olyan társsal, akivel kevésbé ismerik egymást?
Liát is ismertem valamennyire, hiszen impróztunk együtt korábban. Zseniális színésznő, és remekül improvizál. El tudja ereszteni magát, nem páváskodik a színpadon, egy pillanat alatt karakterbe megy, legyen az egy sutyerák cowboy vagy egy díva. Nem fél csúnya lenni a színpadon, nem fél ordenáré lenni, ez az, amitől vele is nagyon jól működik attól függetlenül, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban, mint a másik két őrülttel. De akiket kiválasztottam, mind olyan agyak, olyan színészek, akik ebben nagyon jók, és jó velük együtt játszani (az említetteken kívül még Debreczeny Csaba, Mucsi Zoltán és Stefanovics Angéla – a szerk.).
Van olyan, hogy lefagy valaki?
Persze.
És akkor mi történik?
Akkor ugyanúgy röhögnek, ahogy most ön. Olyan hál istennek nem volt, hogy befagyott volna az előadás, de az improvizáció mindig egy hullámvasút, egyszer lent, másszor fent. Pont ettől élvezetes nézni, hogy a két hülye hogy szenved ott, és mit tud ebből kihozni. Ha mindig minden tökéletes lenne, akkor nem lenne benne izgalom. De ha valaki lefagy, a másik tud neki segíteni.
Az improvizációra lehet egyáltalán készülni?
Azzal készültem fel, hogy megcsináltam a struktúrát, amelyben vannak jelenetek, és ezeknek az alapjait kell tudni. Például azt el kell gyakorolni, hogyan húzogatjuk a kalapból a szavakat, amiket a nézők írtak fel. De hogy milyen szavak lesznek, az meglepetés.
A színpadon rengeteg karaktert kelt életre. Ezekbe mennyire van benne ön, mennyire a saját személyiségének a különböző rétegeit jeleníti meg bennük?
Rezső például az a karakter, mint amikor a férfiak összeülnek italozni, és a legsuttyóbb poénokat lövöldözik el. Nem mondom, hogy én nem szoktam ilyet csinálni a haverjaimmal. Van bennem Rezső is, Doktor Mogács is, bár az a fajta gonoszság, amit benne megjelenítek, belőlem hiányzik. Színészként szívesen játszottam drámai karaktereket, horroros, thrilleres történeteket is, de a standup színpada nem erről szól. Természetesen van bennem szomorúság is, meg minden más is, de azokat nem húzom elő. Egyébként a drámai oldalamat filmben szívesen megcsillogtatnám, csak még nem kaptam felkérést erre.
A Bolondok hajójában nagyon fontos szerepe van a közönségnek, ők is alakítják a történetet, de ön korábban is gyakran bevonta a nézőket a produkcióba.
Szerettem megbotránkoztatni a közönséget, mert úgy éreztem, hogy a mai világban ez kell, hogy átlépjem az emberek ingerküszöbét. Ha valami komolyabb tartalomról akarok beszélni,
a megbotránkoztatást egy olyan színházi eszköznek gondoltam, amivel még erősebben be tudom injektálni az információt. De utóbb kiderült, hogy ez egy faszság, inkább kontraproduktív volt.
A nagyon vájt fülűek értették, meg nekik tetszett, de ők enélkül is értik. Amikor úgy vágják össze a műsoromat, hogy csak a megbotránkoztató jelenetek szerepelnek benne, az joggal ripacskodás, és joggal idegesíti az embereket. Mivel rengetegen jöttek oda hozzám az előadásaim után azzal, hogy eddig gyűlöltek, csak a haverok kedvéért jöttek el, de most már én vagyok az egyik kedvencük, azt éreztem: valamit elrontottam, ha élőben szeretnek, a tévében meg nem. Úgyhogy finomítottam ezen az eszközön. Egy standupszínpadon inkább szellemesnek kell lenni, mint okosságokat mondani. A legprofibbak persze mind a kettőt megoldják, csak ezt nem kell annyira didaktikusan, mint ahogy én azt gondoltam.
Mi volt az, ami utólag visszanézve durva volt, és ma már nem csinálná meg?
A Doktor Mogácsot továbbra is jónak gondolom, csak nem biztos, hogy a nevemhez kellett volna kötni. Sok humorista kreál különböző karaktereket, csak azoknak mindig más a nevük. De én a saját nevemre vettem azt a nagyon durva karaktert – akit egyébként ma is ugyanígy csinálnék meg, végül is félig-meddig én is voltam. De például Rezső teljesen le van választva, ő a kopasz, sutyerák bábom. A suttyó poénokat nem kötném magamhoz, mert ha a suttyóságot az én arcomhoz kötöm, azzal egy rossz példát mutatok azoknak embereknek, akik kedvelnek engem, felnéznek rám. Azt üzenném ezzel, hogy a suttyóság mennyire menő. De Rezső senkinek nem lesz a példaképe.
Biztos?
Biztos. Mindenki tudja, hogy egy gyökér.
Egy ideig a politika színpadán is feltűnt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt színeiben indult polgármesterjelöltként, de aztán hirtelen el is tűnt.
Mondjuk úgy, hogy baromkodtam. Én nem akartam polgármester lenni, reggel 8-ra bejárni dolgozni – bagoly típus vagyok, ez nekem kínszenvedés lenne. Nem is érzem magam képzettnek ahhoz, hogy irányítsak egy várost vagy egy kerületet. De nem vesztem velük össze, továbbra is nagyra tartom Gergőt. A politikával úgy általánosságban pedig az a helyzet, hogy a Doktor Mogáccsal mindent elmondtam, amit erről gondolok. Van az a székely vicc, hogy az asszony kérdezi az urától: szeretsz-e még, mire az ura azt mondja: egyszer mondtam, majd ha lesz változás, szólok.Emellett
kifejezetten irritál, hogy sokan igyekeznek hasznot húzni a politikai helyzetből.
Aki elkezd politikával foglalkozni, szidja valamelyik oldalt, irgalmatlan nagy nézettsége lesz a YouTube-on, ráadásul a teljesítménytől teljesen függetlenül. Én azt szeretném, ha engem a humoromért, a világlátásomért szeretnének, nem pedig azért, mert ilyen percéletű pártok mellé állok. Kifejezetten taszít, hogy összeszemeteljem magam valamelyik párttal. Egyelőre nem érzek késztetést arra, hogy megszólaljak ez ügyben, ráadásul sokkal jobban foglalkoztatnak globális dolgok. Abba sem szoktam belemenni, hogy félkegyelmű celebeket figurázok ki, mert mindenki tudja, hogy szegény milyen hülye.
Pedig erre garantált a vastaps, több kollégája él is ezzel.
Igen. A politikát ugyanilyen alacsony – vagy magas – labdának tartom, ráadásul már mindenki elmondott róla mindent, nem találok fogást rajta humor szempontjából. Nem mondom, hogy életem végéig ki akarok maradni ebből, de egyelőre undorodom az egésztől.
Említette, hogy globális dolgok jobban foglalkoztatják. Mik ezek?
Az egész teremtés, a jó Isten, Jézus Krisztus, a globális felmelegedés, az ember hogyan találja meg az útját, az emberek egymáshoz való viszonya, a különböző karakterek hogyan boldogulnak az életben – ezek sokkal érdekesebbek és maradandóbbak. Nem tudom, észrevette-e, de az én régebbi standupjaim ma is megállják a helyüket gondolatiságukban. Ha a percemberekkel kapcsolatos poénokat mondanék, annak már akár egy évvel később sincs semmi értelme. Viszont az én poénom 100 év múlva is ugyanannyit fog jelenteni.
Vallásos?
Inkább hívő akarok lenni. Olvasom a Bibliát, azt érzem, hogy az a szabálykönyv az élethez, abban benne van minden. Próbálok biblikusan élni, itt mindenki a bűnöst gyűlöli, és nem a bűnt. Pedig a Biblia arra tanít, hogy a bűnöst el kell fogadni, amit tett, azt kell utálni. Ez nagyon más! Az az alap, hogy mindenkit szeretni kell, ami rohadt nehéz. Én is nagyon messze vagyok ettől, csak látom az utat, és azon próbálok járni. Van az a liberális gondolkodás, hogy mindenkit elfogadunk, de aki nem fogad el mindenkit, azt gyűlöljük, mint a szart. Nem. Mindenkit.
Találkozott már olyan emberrel, aki mindenkit szeret?
Nem, mégis erre kell törekedni. Az, hogy ezt tettük a bolygóval, elég nyomorult helyzet, és eléggé nyomaszt. De azt szoktam mondani – és ezen fel szoktak háborodni –, hogy
akik nagyon rossz körülmények között élnek – háború, éhínség, nyomor –, nem biztos, hogy összminőségében rosszabb életet élnek, mint a dúsgazdagok, akik magángéppel repkednek. Ugyanis az ilyen nyomorult élethelyzetekben sokkal inkább meg tud méretni az ember,
sokkal intenzívebb élmények érik, és sokkal több lehetősége van megmutatni, hogy ő milyen ember. Sokkal több lehetősége van a lelki fejlődésre, mint aki él a langymelegben, egész életében nem történik vele semmi, eszik, iszik, szarik, és meghal.
A külsőségek hajszolása óhatatlanul a belső értékek elsatnyulásához vezet?
Valószínűleg hozzátesz elég rendesen. De nem a gazdag emberrel van a baj, hanem a szar emberrel. Szerintem amúgy mindenkinek megvan a maga keresztje, mindenki annyi terhet kap, amennyit elbír.
Ön milyen terhet kapott?
Semmilyet.
Akkor ön egy gyenge ember, aki nem birkózna meg egy teherrel?
Nem, nem mennék bele a magánéletem bugyraiba, de azért persze voltak terhek, és valószínűleg még lesznek is abban a száz évben, amit végigélek egészségben, békességben.
Milyen szakmai tervei vannak rövid és hosszabb távon?
Szeretnék több videót készíteni a YouTube-ra, illetve a Mogács Média célkitűzése, hogy felkarolok tehetséges kezdő előadókat. Lehetőséget adok szerepelni az én csatornámon, így nézettséget adok nekik, de ezáltal én is profitálok az ő munkásságukból.
Több standupos könyvet is ír. Ez megfordult a fejében?
Szerintem van hozzá képességem, kedvem már kevésbé. Az nagyon sok idő. De mesekönyvet szívesen írnék, kalandos történetekkel, nem csak gyerekeknek.
