A francia államfő elnöksége alatt sosem számított nyugdíjas állásnak a miniszterelnöki tisztség, de bárki legyen is majd Bayrou utóda, 2022 májusa, Élisabeth Borne kinevezése óta ő lesz az ötödik miniszterelnök. Abban azonban, hogy ilyen súlyossá vált a belpolitikai válság, elévülhetetlen „érdemeket” szerzett maga Macron, aki 2024 júniusában feloszlatta a képviselőházat, miután pártja, az Újjászületés rendkívül gyengén szerepelt. Az új parlamentben azonban kiegyensúlyozatlan erőviszonyok alakultak ki, egyik tömb (centristák, szélsőjobb, baloldal) sem tett szert többségre. Azóta három kormányfő bukott meg (beleszámolva már Bayrou-t is), mivel a népszerűtlen intézkedésekhez sem a szélsőjobb, sem a baloldal nem adja a nevét. Pedig az államháztatásnak komoly megszorításokra lenne szüksége a magas adósságállomány miatt, így minden kormányválsággal csak tovább emelkedik a hiány. Ez utóbbi tavaly elérte a bruttó hazai termék (GDP) 5,8%-át, jóval meghaladva az EU 3%-os hiánycélját. Az adósság az első negyedévben 3, 3 billió euróra, vagyis a GDP 114 százalékára ugrott. A francia gazdaság nem teljesít jól. Bár az infláció alacsony, a GDP a második negyedévben 0,3 százalékkal nőtt az előző negyedévhez képest, és várhatóan gyenge marad az év hátralévő hónapjaiban is. Becslések szerint 0,6 százalék lesz az emelkedés az idei évben.
Bayrou-t sokan támadják még saját táborából is amiatt, miért írt ki bizalmi szavazást hétfőre, hiszen eleve reménytelennek tűnt a helyzete. A bukást azonban ezzel előrébb hozta, de nem kerülte volna el később sem. A baloldal és Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) is jelezte: a kormány bukására szavaz. Ezzel Bayrou sorsa megpecsételődött.
Bár a lakosság mintegy 56 százaléka támogatná az előrehozott választást, Macron nem ebben gondolkodik. Szocialista politikust – valószínűleg a párt vezetőjét, Olivier Faure-t – kíván miniszterelnöknek kinevezni. Ugyanakkor ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy a következő kormány biztos többségre számíthat a képviselőházban. Laurent Wauquiez, a, s Macron pártjával együtt kormányzó jobbközép Republikánusok, volt elnöke ugyan azt mondta, nem kívánnak bizalmatlansági indítványt benyújtani egy szocialista politikus által vezetett kormány ellen, ezt azonban később cáfolta a LR pártvezetése. Tehát a mostani kormányt támogatók sem állnak ki egy emberként a következő kormány mögött. S a baloldal is megosztott. A legtöbb francia mindenesetre nem is vár sokat egy új miniszterelnöktől.
Mindenesetre egy előrehozott választás az Európai Unió számára is veszélyt jelenthet, hiszen tovább erősödhet Marine Le Pen pártja, amely a voksok mintegy 33 százalékára számíthatna. A baloldali blokkot 23, Macron centristáit csak 13-15 százalékra mérik.
Franciaország ördögi körbe került. Megszorításokra lenne szükség, de ezek meghozatalára nincs meg az általános politikai akarat. S ez csak az egyik gond. A másik a társadalmi elégedetlenség, a franciák nem hajlandóak elfogadni, hogy még jobban meg kell szorítani a nadrágszíjat. Ezért szeptember 10-re a szakszervezetek általános sztrájkot hirdettek, amit a lakosság kétharmada támogat. Leáll az élet az országban, több ezer vonat nem indul útnak. Egy héttel később, szeptember 18-án és 19-én pedig a légiforgalmi irányítók tiltakoznak majd munkabeszüntetéssel.
Sokan attól tartanak, hogy a sárgamellényesekéhez hasonló ellenállási mozgalom alakul majd ki. 2018 végén az egész országban blokádokat tartottak a sárga mellénybe öltözött tüntetők. Sok közszolgáltatás állt le. Tüntetések sorát tartották, ezek egyre gyakrabban torkolltak erőszakba. A párizsi központi hatalom nem is habozott erővel fellépni az utcai kihívás ellen.
Mindeközben azonban Franciaország helyzete egyre rosszabb a nemzetközi piacokon. Ennek eredményeként a kötvények egyre drágábbak. Ma Franciaország több kamatot fizet az új kötvényekre, mint Spanyolország és Olaszország. Összesen 44 milliárd eurót kellene megspórolni, ami jelenleg elérhetetlennek tűnik.
Emmanuel Macron: 26 ország lenne hajlandó békefenntartókat küldeni Ukrajnába