Mexikótól Mexikóig? – Kezdődik a negyvenéves nosztalgia-hadművelet

Jövőre lesz negyven éve, hogy a magyar labdarúgó-válogatott világbajnokságon szerepelhetett legutóbb. E lap főszerkesztőjével együtt voltam az 1986-os Mundialon, ő a Magyar Hírlap, én a Népszabadság képviseletében (ha még tetszenek emlékezni az engem delegáló újságra). Szerintem a Népszava feje is azt mondja: mintha tegnap történt volna. Ebből a szempontból tehát minimális a távolság, csak közben elfutott az életünk, mint Igor Irapuatóban.

Nem is nosztalgiáznék, ha Mexikó nem lenne megint vb-helyszín. Igaz, Irapuato és León nincs a 2026-os Mundialnak otthont adó települések között, de Mexikóváros vagy Guadalajara ott van, s az, aki autózott már León és Guadalajara között A félelem bére című Yves Montand-filmet idéző hegyi utakon, nem felejti sohasem a szakadék szélét.

S most szintén eléggé meredek a síkság, hiszen ki merné nagy összegben fogadni, hogy véget ér a szűnni nem akaró távollét? Megoldás természetesen lenne: ma le kell győzni Dublinban Írország, majd kedden a Puskás Arénában Portugália csapatát, és máris közelebb lesz Mexikó (Egyesült Államok, Kanada), mint azt gondolnánk. (Nyilván a pótselejtezős sikerrel is messzemenően beérnénk.)

Hogy aztán mennyi a dupla diadal realitása? S hogy törődjünk először csak az első mérkőzéssel?

Jellemzőnek vélem: Heimir Hallgrimsson, az írek izlandi szövetségi kapitánya sem ezt teszi. Arról beszél: „Ha megnyerjük a magyarok és az örmények elleni meccsünket, akkor az összes csoporttárs üldözni fog bennünket. Ha viszont kikapunk a magyaroktól, akkor alighanem a selejtezők zárórájáig mi üldözzük őket.”

Segítője, John O’Shea – a korábbi 118-szoros válogatott labdarúgó, az ír szereplési lista harmadik helyezettje – még messzebbre megy. Azt mondja: a jelenlegi játékosok „örök hősök” lesznek, ha kijutnak a vb-re. Elvégre a „zöld sziget” futballistái szűk negyedszázada nem jártak a vb-n. (Szűk negyedszázada? A mázlisták!) Hozzáteszi: „A mostani kerettagok közül néhányan még meg sem születtek, amikor az ír válogatott a 2002-es nyolcaddöntő tizenegyespárbajában alulmaradt a spanyolokkal szemben.”

Amúgy tudják, ki a legtöbbszörös ír válogatott labdarúgó? Robbie ­Keane, az FTC mostani edzője. Nem kevesebb mint 146 alkalommal öltötte magára a nemzeti gárda mezét, és 19 egymást követő évben –1998-tól 2016-ig – kivétel nélkül gólt szerzett (összesen 68-at). A 2002-es vb-n háromszor iratkozott fel, csapata veretlenül búcsúzott, pedig fellépései háromnegyed részében nem volt könnyű ellenfele (Kamerun 1-1, Németország 1-1, Szaúd-Arábia 3-0, Spanyolország 1-1).

Az állhatatos csatár nélkül is zsúfoltság lesz, a nehéz sorsú riválisok találkozójára minden jegy elővételben elkelt. A házigazdáknak abból a szempontból is jól jön a telt ház, hogy Hallgrimsson hiába kért sportpszichológust maga mellé a vb-selejtezők kezdetére, a szövetség pénzügyi helyzete nem tette lehetővé a lélekbúvár alkalmazását. Dublinban nem úgy van, mint minálunk, ahol a pénz nem számít; az ír szövetség 40 millió eurós adóssággal küzd, és vezérkara bejelentette: „létszámleépítésre, elbocsátásokra” kényszerül.

Az írek egyrészt a hazai pálya előnyében, másrészt abban bíznak, hogy keretükben hat olyan labdarúgó van, aki klubjában csapatkapitányi karszalagot viselt ebben a szezonban, azaz lehet rá számítani. E szextett tagjai: Nathan Collins (Brentford), Josh Cullen (Burnley), Jimmy ­Dunne (Queens Park Rangers), Jason Knight (Bristol), Dara O’Shea (Ipswich), Liam Scales (Celtic). Ezzel együtt az Irish Times azt írta: „Nehéz dolga lesz Írország válogatottjának, mivel Magyarország csapata papíron jobbnak tűnik, ráadásul Szoboszlai Dominik az Arsenal elleni meccs (1-0) embere lett a múlt hét végén. Pozitívum viszont, hogy az ír együttes legutóbb 2-1-re legyőzte a magyart Dublinban.”

Az utóbbi két évben még ötször nyertek a mostani házigazdák – egyaránt kétszer a finnek és a bolgárok, egyszer a gibraltáriak ellen –, ám négy döntetlen (Új-Zéland, Belgium, Szenegál, Luxemburg) mellett tízszer kikaptak (háromszor a görögöktől, kétszer a hollandoktól és az angoloktól, egyszer-egyszer a franciáktól, a svájciaktól, a portugáloktól).

Ez idő alatt – 2023 szeptemberétől mostanáig – a magyar mérleg: 9 győzelem, 6 döntetlen, 8 vereség. Ám ebből öt sikert a 2024. júniusi dublini 1-2-ig számlált a csapat, azóta romlott az összkép. A legutóbbi tíz meccs statisztikája: 2, 3, 5. Győzni csak Bosznia-Hercegovina és Azerbajdzsán legjobbjai ellen sikerült.

De mindkétszer vendégként. S ma sem lesz otthon a csapat. Illetőleg az a remény, hogy otthon lesz idegenben is.

Akkor pedig lehet tovább ábrándozni, hogy átlépünk Mexikóból Mexikóba, mintha közben mi sem történt volna.