A szárazföldet Albániában Sarande kikötőjénél hagyjuk el Korfu felé. A kompot főszezonban érdemes előre lefoglalni, ha a közlekedés viszontagságai ezt lehetővé teszik (pár ezer forintos lemondási díj után változtatható az útiterv). A kikötőváros meglepetése már a útvonaltervezőn is látszik jó előre (dugót jelezve piroslik minden útvonal), a kompok szűk, egysávos úton érhetők el, a kikötő (plusz határátkelő) viszont szigorúan csak indulás előtt egy órával nyílik meg. Jegyet ott nem lehet vásárolni, tehát a kellő információval nem rendelkezőnek a sorompó előtt ipszilonozva kell kiverekednie magát a tömegnyomorból. Megoldódott némi idegőrlés árán…
Szárazság a szúnyog réme
Az utcában hajótársaságok kioszkjai és üzlethelyiségei sorakoznak, de hogy melyiket érdemes választani: turistainformációs egységet nem sikerült telepíteniük az amúgy nyájas albán barátainknak. A Ferry-kereső alkalmazással érdemes óvatosan bánni, nem tartalmaz minden opciót. Végül személyautóval és két utassal 65 eurós tételért sikerül felkapaszkodni a másfél órás naplementejáratra, miután a sajátos balkáni logikájával megtörténik az útlevél-ellenőrzés is, és a jókora bérelt lengyel luxus-lakóautó is a helyére tolat akkurátus cipőkanál-szisztémával.
Korfura érve realizáljuk az egyórás időzónaváltás veszteségét és a görög beléptetés váratlan precizitását. A járművek tulajdoni viszonyait oly alapossággal vizsgálja emberünk a késői órán, mintha a lengyel lakóautós kolléga eladni készülne a bérjárgányt, és a szekérderék gyermekkel anélkül tervezné a hazautat. A kiléptetés is kalandos, a sötét parkolóból néhány kör megtétele után csak útba igazítás után leljük meg a kiutat a „főváros”, vagy inkább a 30-40 ezres közigazgatási központ, Kerkira, majd a kempingekben gazdag északi öböl felé (délen inkább apartman- és szállodatúlsúlyos a sziget).
Görögországban a hajdani lazaság után mára megszigorították a tiltott vadkempingezés ellenőrzését, és a közösségi médiában terjedő hírek szerint még egy parkolóban időző lakóautó is 300 eurós bírságra számíthat a kihágásért (a szabálysértés vétségét kimerítő tartózkodás idejéről nincsenek megbízható adatok, de vélhetően nem érdemes kísérletezni: a világon mindenhol a rend őreinek van igazuk, és ezzel általában nincs is semmi baj). De mindenképpen a kempinget érdemes választani: napi 24 eurót megér a „nomádiához” mérten elfogadható kényelem. Az útleírásokban olvasható gyakori motívumnak, a szúnyogcsapásnak nyoma sincs (ez az albán szürkületben néhol brutális tudott lenni ezen a nyáron), de ez talán a csapadékhiánynak köszönhető: Jorgos, a fülig vigyor pék elmondása szerint fél éve nem esett Korfun. Apropó, pékség: nincs ugyan minden sarkon, de ahol belebotlunk (vagy Google Maps), ott kényelmes parkolás után nagy árukészletből szemezgetve szerezhetők be a mindennapi burekok és baklavák. Az árak egyébként (szigethez képest) egyáltalán nem elszálltak, ásványvizet például bizonyosan nem érdemes a Tescóból logisztikázni. Az erősen javallott jón-tengeri mediterrán étteremvizit sem kerül többe 20 eurónál két személyre, a 25 már a minőségi degesz kategória (bár helye válogatja, a beachlokáció csúnyán feláras, mint mindenhol).
A kolostor kilátásai
A szárazság és a mediterráneum ellenére (és az északi fekvése miatt) Korfu legendásan zöld sziget, az egyik legvirulóbb Hellászban. A belsőbb területeken a fenyőkkel és cserjésekkel borított dombokon toszkán tájakat idéző nyurga ciprusok ligetei bűvölnek el. Bár az életteli zöldben szinte mindig ott van a türkiz is: a tenger minden valamirevaló magaslatról látható, hiszen a sziget átlagosan 9 kilométeres széles (a hossza 61 kilométer, területe alig nagyobb Budapesténél). A legmagasabb pontja a Pantokrátor-hegy 906 méterrel. (A görög kifejezés jelentése Mindenható, az ókori mitológiában a legfőbb isten, Zeusz jelzőjeként híresült el, később a Biblia görög fordításában Jézus nevéhez kapcsolódott.)
A legszebb kilátások Korfu északi részéről nyílnak az alig 130 kilométerre fekvő olasz csizmasarokra, amely tiszta időben olykor szabad szemmel is látható, valamint a Balkán-félsziget albán–görög partvidékének hegyvonulataira.Paleokastritsa a számos lenyűgöző magaslat közül is kiemelkedik a Szent Theotokos-kolostorral, amely értelemszerűen igencsak kacskaringós úton közelíthető meg, már amennyiben magunk mögött hagytuk a tengerpartra igyekvők és szabad parkolóra vadászók tömegét. A szigeten a gyér buszközlekedés miatt bérelt kisautókkal és quadokkal közlekednek a turisták, de még népszerűbbek a robogók, amelyek nincsenek kitéve a kikerülhetetlen dugók kihívásainak.
Paleokastritsa az egyik legrégebbi kolostor otthona Korfun, a 13. század elején alapították a Szűzanya szent ikonjának megtalálása után. A hegyfok tetején elhelyezkedő, jótékony árnyat adó építmény egy várerődítmény része volt. A múltján átviharzott a történelem: a genovaiak 1403-ban, a törökök 1537-ben rombolták le, a 19. században katonai kórházként, a második világháború idején német laktanyaként szolgált.
Az ingyen, adományért látogatható kolostorban egy kis múzeum tekinthető meg, ahol posztbizánci ikonok, szent könyvek és ereklyék találhatók. A belépéshez kendőt biztosítanak a forróságban biztosan fedetlen vállakat mutató turistaledérség takarására. A látványos kertészettel is megáldott, murvafürt- (Bougainvillea-) és bazsalikomillatban úszó kolostorban egy tradicionális olívaolajprés is található.
Sissi depressziója
A sziget másik híres magaslata a magyar látogatónak bizonyosan még kedvesebb: Akhilleion (Ahílio) faluban látogatható a sziget talán legszebb ékessége, Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia, ismertebb nevén Sissi korfui kastélya. Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné élete szomorú, depresszióval terhelt időszakában építtette a neoklasszicista palotát: 1889 januárjában a mayerlingi vadászkastélyban holtan találták egyetlen fiát, Rudolf főherceget, a 30 éves osztrák–magyar trónörököst szeretőjével, a 17 esztendős Maria von Vetserával együtt. Vélhetően öngyilkosságot követtek el; Rudolf főbe lőtte szerelmét, és önmagával is végzett. A tanult, világlátott, bár I. Ferenc József által a politikától eltanácsolt fiatalember korának ígéretes liberális gondolkodója volt, aki elítélte az arisztokraták tétlenségét. Szerinte ugyanis „megmaradnak elegáns finom naplopóknak, semmit sem tanulnak, minden okos diák vagy polgár előtt szégyellniük kell magukat, (…) ez a társaság, nagyon kevés kivétellel, gennyes tályog az állam testén”, írta. Fiatal felnőttként azonban a kicsapongás és a gyengébbik nem iránti odaadás uralkodott el rajta, amit csak tudományos ornitológiai expedíciói tudtak megszakítani, Alfred Brehmmel is kutatott-vadászott több alkalommal.
Sissi a halála miatt érzett bánatában feketét öltött, és életében utolsó évtizedében évente kétszer is időzött a korfui palotában, amelynek 80 hektáros erdősége a hegygerinctől egészen a tengerpartig húzódott. A kastély partját és berendezését Akhilleusz élete iránti rajongás hatotta át akkoriban, aminek számos szobor állít emléket a kilenc múzsa alakjai mellett. Sissi életét 1898-ban merénylő oltotta ki Genfben, ezután a kastélyt II. Vilmos német császár vásárolta meg. Magántulajdonból került a görög állam oltalma alá, 1994-ben újították fel, de a belső lezárt terek ismét renoválásról árulkodnak – remélhetőleg.
